Mohamed (ﷺ) útmutatása az istenszolgálatot, az ügyletek és a viselkedést illetően
Szerző :
Fordítás:
Áttekintés:
A kiadó:
Leírás
Ez a könyv Ibn Al-Qayyim imám Zádul-Maád című tudományos művéből tartalmaz részleteket, amelyet a Próféta (ﷺ) útmutatásáról szóló egyik legjobb könyvként tartanak számon. Célunk, hogy élete minden aspektusára kitérjünk, mint követendő példákra.
Read -
1
Mohamed (ﷺ) útmutatása az istenszolgálatot, az ügyletek és a viselkedést illetően
PDF 2.7 MB 2019-05-02
-
2
Mohamed (ﷺ) útmutatása az istenszolgálatot, az ügyletek és a viselkedést illetően
DOCX 11.3 MB 2019-05-02
Detailed Description
- Mohamed (ﷺ) útmutatása az istenszolgálatot, az ügyletek és a viselkedést illetően
- Bevezetés
- 1. A Próféta (ﷺ) útmutatása a tisztaság és a megtisztulást illetően[1]
- 2. A Próféta (ﷺ) útmutatása az imát illetően
- 3. A Próféta útmutatása a pénteki napot illetően[51]
- 4. A Próféta (ﷺ) útmutatása a két Eid imát illetően[52]
- 5. A Próféta (ﷺ) útmutatása a napfogyatkozási imát illetően[55]
- 6. A Próféta útmutatása az esőért való imát illetően[56]
- 7. A Próféta (ﷺ) útmutatása a félelmi imával kapcsolatban[62]
- 8. A Próféta (ﷺ) útmutatása a halottal való teendőket illetően [63]
- 9. A Próféta útmutatása a zakát és az adakozást illetően[74]
- 10. A Próféta (ﷺ) útmutatása a böjtöt illetően[81]
- 11. A Próféta útmutatása haddzs és umrát illetően
- 12. A Próféta (ﷺ) útmutatása a hadi[122], az Eid áldozat és az aqiqat illetően[123]
- 13. A Próféta (ﷺ) útmutatása a vásárlást, eladást és üzletelést illetően
- 14. A Próféta (ﷺ) útmutatása a házasságot és a házasélettét illetően[135]
- 15. A Próféta (ﷺ) útmutatása az evést és az ivást illetően[146]
- 16. A Próféta (ﷺ) útmutatása a dáwát[162] illetően
- 17. A Próféta (ﷺ) útmutatása a fohászokat illetően[170]
- a. Útmutatása Allah dicsőítésével kapcsolatban reggel és este
- b. Útmutatása Allah dicsőítéséről, az otthonról való távozáskor és hazaérkezéskor[179]
- c. Útmutatása Allah emlegetéséről a mecsetbe lépés és az onnan való távozást illetően[184]
- d. Útmutatása az újhold megpillantásakor[187]
- e. Útmutatása a tüsszentést és ásítást illetően[189]
- f. Útmutatása a csapás sújtotta ember megpillantásakor mondandó fohászt illetően[196]
- g. Útmutatása a szamár vagy a kakas hangjának hallásakor[198]
- h. Útmutatása súlyos harag esetére[200]
- 18. A Próféta (ﷺ) útmutatása az adhán és szavait illetően[201]
- 19. A Próféta (ﷺ) útmutatása a Korán recitálást illetően[206]
- 20. A Próféta (ﷺ) útmutatása beszédeikor[215]
- 21. A Próféta (ﷺ) útmutatása az alvás, a felkelés és az álmokat illetően[218]
- 22. A Próféta (ﷺ) útmutatása a szépítkezésről, öltözködésről, jó megjelenésről és díszítésről[226]
- 23. A Próféta (ﷺ) útmutatása az üdvözlés és az engedélykérést illetően[230]
- 24. A Próféta (ﷺ) útmutatása beszédében, hallgatásában, logikájában és szóhasználatában[235]
- 25. A Próféta (ﷺ) útmutatása a járást és az ülést illetően[241]
- 26. A Próféta (ﷺ) útmutatása áldás és szerencsétlenség idejére
- 27. A Próféta (ﷺ) útmutatása stressz, aggodalom, depresszió és szomorúság kezelésére[245]
- 28. A Próféta (ﷺ) útmutatása az utazást illetően[253]
- 29. A Próféta (ﷺ) útmutatása az orvoslást, a kezelést és a beteglátogatást illetően[264]
Mohamed (ﷺ) útmutatása az istenszolgálatot, az ügyletek és a viselkedést illetően
] Magyar – Hungarian – مجري [
هدي محمد صلى الله عليه وسلم في عبادته ومعاملاته وأخلاقه
Bevezetés
Hála Allahnak, áldások és béke Allah Küldöttére, családjára és társaira!
Kedves olvasó!
Az iszlám áldás Allah legnagyobb kegyei közé tartozik, amellyel megáldott minket. Ez az emberi természet és a mérsékeltség vallása; egy mindent magába foglaló és teljes hit, amely a tudás és a jó erkölcsöt hirdeti, amely alkalmas minden ember számára minden időben, bárhol. Ez a könnyebbség és a könyörület vallása, amely minden problémára megoldást nyújt.
Mennyire szükségünk van, különösen ma, hogy meghatározzuk e vallás jellemzőit és értékeit az egész világ számára, és megmutassuk az iszlám igaz és fénylő megtestesülését.
Mohamed (ﷺ) útmutatása e hit gyakorlati alkalmazása. Magába foglalja mindazokat a jellemzőket, amelyek az iszlámot könnyen elfogadhatóvá és gyakorolhatóvá teszik, mert az élet minden terét magába foglalja, akár vallásról, akár gyakorlati, etikai, anyagi, vagy spirituális kérdésről legyen szó.
Ez a könyv Ibn Al-Qayyim imám Zádul-Maád című tudományos művéből tartalmaz részleteket, amelyet a Próféta (ﷺ) útmutatásáról szóló egyik legjobb könyvként tartanak számon. Célunk, hogy élete minden aspektusára kitérjünk, mint követendő példákra.
Allah fogadja el és áldja meg ezt az erőfeszítést.
Dr. Ahmad bin Uthman Al-Mazyad
Hittan- és Kortárs Tudományok Professzora
Oktatási kar, Szaúd Király Egyetem
1. A Próféta (ﷺ) útmutatása a tisztaság és a megtisztulást illetően[1]
a. Útmutatása önmagunkon való könnyítést illetően
- Amikor belépett az illemhelyre, azt mondta (ﷺ):
„Ó Allah, menedéket keresek Nálad a sátánoktól és a sátánnőktől."[2]
Mikor kijött, azt mondta:
„Ghufranak (Bocsánatodat kérem)."[3]
- Általában guggolt vizelés közben.
- Volt, hogy vízzel tisztította meg magát, volt, hogy kövekkel, és volt, hogy mindkettővel.
- A bal kezét használta ahhoz, hogy megtisztítsa magát.
- Miután vízzel megtisztította magát, kezét a földben megtörölte.
- Amikor utazott, elment messzire, hogy magán könnyítsen, hogy elrejtőzzön társai elől.
- Volt, hogy bokrok mögé, volt, hogy pálmák mögé rejtőzött.
- A föld lágy részét választotta a vizeléshez.
- A Próféta (ﷺ) nem emelte fel ruháját, amíg elég közel nem ért a földhöz.
- Nem beszélt és nem felelt az üdvözlésre, miközben könnyített magán.
b. b. Útmutatása a wudhut(mosakodást)[4] illetően
- A Próféta (ﷺ) általában minden ima előtt mosakodott, de előfordult, hogy egy imát több mosakodással végzett el.
- A mosakodáshoz egy adag[5] vizet használt, vagy kétharmadot, vagy néha kicsit többet.
- Nagyon vigyázott a vízre, és figyelmeztette követőit, hogy ne pazarolják a vizet.
- Végtagjait volt, hogy egyszer, volt, hogy kétszer, és volt, hogy háromszor mosta meg, soha nem többször háromnál.
- A Próféta (ﷺ) volt, hogy egy marék vízzel öblítette ki a száját és az orrát, volt, hogy kettővel vagy hárommal, és egyszerre mosta meg a száját és az orrát.
- Jobb kezét használta a víz beszívásához, és a bal kezét, amikor kifújta.
- Soha nem mosakodott szája és orra kiöblítése nélkül.
- Nedves kezével átsimította az egész fejét, és gyakran elölről hatra majd fordítva tette azt.
- Amikor átsimította a homlokát, a turbánját is megtörölte.
- A fülének belső és külső részét is megmosta, amikor a fejét áttörölte.
- A lábait is megmosta amikor nem hordott khufuf-ot (bőrpapucs amely betakarja a bokát is) vagy zoknit
- Mosakodását sorrendben, megszakítás nélkül végezte, soha nem másként.
- A Próféta (ﷺ) mosakodását „biszmillah" mondásával kezdte, és a következővel fejezte be:
„Tanúsítom, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah egyedül, nincs neki társa, és tanúsítom, hogy Mohamed az Ő szolgája és küldötte. Ó Allah tégy engem azok közé, akik készek a megbánásra, és azok közé, akik megtisztulnak!"[6]
- Sem ő, sem a társai soha nem mondták a mosakodás kezdetekor: „Szándékomban áll a tisztátalanság eltávolítása az ima elvégzéséhez."[7]
- A Próféta (ﷺ) soha nem mosta meg a könyöke és a bokája feletti részt (mosakodáskor).
- Nem szárította meg a lábait.
- Volt, hogy a Próféta (ﷺ) vízzel átsimította a szakállát, de nem mindig.
- Gyakran megmosta a lábujja közötti részeket is, de nem mindig.
- Nem várta el, hogy valaki töltse neki a vizet, miközben mosakodott; általában magának töltötte, de volt, hogy valaki segített neki, ha szükség volt rá.
c. Útmutatása a lábbeli törlést illetően[8]
- A hiteles elbeszélések kijelentik, hogy a Próféta (ﷺ) rátörölt bőr lábbelijére otthon és utazás alkalmával. A lakóhelyükön tartózkodók számára egy napot és egy éjszakát határozott meg, az utazóknak pedig három napot és három éjszakát, hogy addig érvényes az így elvégzett wudhu.
- A Próféta (ﷺ) a cipő vagy zokni felső részét törölte át (a turbánját is áttörölte magában, vagy a homlokával együtt).
- A Próféta (ﷺ) a lába helyzete szerint cselekedett: ha cipőt vagy zoknit viselt, rátörölt, ha mezítláb volt, megmosta a lábát.
d. Útmutatása tajammum esetére[9]
- A Próféta (ﷺ) tajammumot végzett abból a földből, amelyen imádkozott, akár por, akár talaj, akár homok volt, és azt mondta:
„Bárhol is legyen valaki az ummámból[10], ha az imaidő elérkezik, van mecsete, és van tisztítója."[11]
- A Próféta (ﷺ) nem vitt magával homokot a hosszú utakra és nem mondta társainak sem, hogy ezt tegyék.
- Nincs hiteles elbeszélés arról, hogy a Próféta (ﷺ) minden imához tajammumot végzett volna, vagy, hogy elrendelte volna, hogy ezt tegyék. A tajammumot egyszerűen a mosakodás helyettesítőjének tartotta.
- A Próféta (ﷺ) úgy végezte a tajammumot, hogy a földre csapott egyszer, majd áttörölte az arcát és az alkarját.[12]
2. A Próféta (ﷺ) útmutatása az imát illetően
a. Útmutatása az ima kezdete és a Koránból[13] recitálást illetően[14]
- Amikor a Próféta (ﷺ) elkezdte az imát, azt mondta: „Allahu Akbar" (Allah a Leghatalmasabb). Nem mondott semmi mást előtte és nem jelentette ki a szándékát (nijah).
- A Próféta (ﷺ) felemelte kezeit a fülcimpájáig vagy válláig egyenes ujjakkal, a Qiblah[15] felé fordulva, és jobb kezét a bal kezére helyezte. Volt, hogy azt mondta:
„Ó Allah! Távolítsd el tőlem a bűneimet, ahogyan eltávolítottad a napkeletet a napnyugattól! Ó Allah! Tisztíts meg a bűneimtől, ahogyan a fehér ruha is megtisztul a szennytől! Ó Allah! Mosd le bűneimet hóval, vízzel és jégesővel!"[16]
- Volt, hogy azt mondta:
„Arcomat Hozzá fordítom, aki teremtette az egeket és a földet, őszintén, alávetve, és nem tartozom azok közé, akik társítanak (másokat Allah mellé). Valóban, az imám, az áldozatom, az életem és a halálom Allahé, a világok Uráé, nincs Neki társa; erre kaptam parancsot, és én vagyok az első a muszlimok között."[17]
- A kezdő szavak után a Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Audhu biLlahi minassaitanir-radzsím" (Menedéket keresek Allahnál a megátkozott sátántól). Majd elmondta a Fatiha szúrát.[18]
- Rövid szünetet tartott az „Allahu Akbar" és a Fatiha elmondása között, és azt is közölték, hogy ezt tette a Fatiha után, vagy a meghajlás előtt is.
- Miután elmondta a Fatihát, a Próféta (ﷺ) egy másik szúrát[19] mondott, hosszabban vagy rövidebben, a körülményektől függően, mint például utazás, de általában közepesen hosszú részeket recitált.
- A fadzsr (hajnali) imában a Próféta (ﷺ) körülbelül 60 vagy 100 áját recitált. Volt, hogy a Qaf, vagy a Rúm szúrát olvasta, vagy a Takwír, a Rúm vagy a Zalzalah szúrákat minkét rakában[20]. Utazás alatt a Falaq és a Nász szúrákat recitálta. Egyszer elkezdte olvasni a Muminún szúrát az első rakában, amíg elért Mózes és Áron (béke legyen velük) említéséhez, akkor elkezdett köhögni, ezért abbahagyta az recitálást és meghajolt.
- Péntekenként gyakran olvasta a fadzsr imában a Szadzsdah és az Inszán szúrákat.
- A dhuhr (déli) imában gyakran hosszan recitált. Amikor túl hosszúra nyúlt, fele annyit recitált az aszr (délutáni) imában, de amikor rövidebb volt, délután ugyanannyit recitált.
- Amikor a maghreb (naplementi) imát végezte, néha a Túr szúrát recitálta, máskor pedig a Murszalát szúrát.
- Az isa (esti) imában hallották, hogy a Próféta (ﷺ) a Tín szúrát recitálta, és társának, Muádnak (Allah legyen vele elégedett) azt mondta, hogy a Samsz, az ʻAlá, a Lail és hasonló szúrákat recitálja, ne a Baqara szúrát.
- Útmutatása szerint az egész szúrát jobb recitálni, volt, hogy elosztotta a két raka között. A Próféta (ﷺ) recitálta néha egy szúra elejét, de nincs arról feljegyzés, hogy egy szúrának csak a közepét vagy a végét recitálta volna.
- A náfila[21] imák alatt azonban volt, hogy két szúrát is recitált egy rakában, de csak ritkán recitálta ugyanazt a szúrát minkét rakában.
- Nem határozott meg egy bizonyos szúrát valamelyik imához, kivéve a pénteki és a két eid[22] imához.
- A Próféta (ﷺ) qunút[23] fohászt végzett a fadzsr imánál egy rukú[24] után egy hónapig, de utána nem folytatta. Ez egy bizonyos helyzet miatt volt, ezért amikor annak vége lett, abbahagyta a qunútot. Útmutatása szerint a qunútot nagy csapás esetén kell mondani, nem mindig a fadzsr imában.
b. Útmutatása az ima elvégzésére[25]
- A Próféta (ﷺ) az első rakát hosszabban végezte, mint a másodikat.
- Miután befejezte a Korán recitálását, annyi szünetet tartott, hogy lélegzetet vegyen, majd felemelte kezét, és Allahu Akbar-t mondott, majd rukút végzett. Kezét a térdére tette, mintha átfogná. Karját távol tartotta testétől, hátát vízszintesen kiegyenesítette, a fejét egy szintben tartotta a hátával, nem feljebb és nem lejjebb.
- A Próféta (ﷺ) ismételgette:
„Szubhána Rabbija-l-Adhím" (Magasztaltassék az én Hatalmas Uram!)[26],
vagy azt mondta:
„Szubhának Allahumma Rabbana wa bihamdik. Allahumm-aghfir lí" (Magasztaltassál, ó Allah, ó Urunk, és az Irántad való dicséret és hála által (légy magasztalt)! Ó Allah! Bocsáss meg nekem!)[27]
Azt is mondta (ﷺ):
„Szubbúhun quddúsz rabbu-l-meláiketi warrúh." (Magasztos, Szentséges az angyalok és a Lélek (Gábriel) Ura).[28]
- Rukúja addig tartott, hogy el tudta mondani tízszer, hogy „Szubhána Rabbi-l-Adhím", és szudzsúdja[29] ugyanannyi ideig tartott. Volt, hogy a rukú és a szudzsúd annyi ideig tartott, mint a Koránolvasás, de ezt leginkább akkor tette, amikor éjszaka egyedül imádkozott. Általános útmutatása szerint az ima helyzetei egyforma hosszúságúak voltak.
- A Próféta (ﷺ) felemelte fejét és azt mondta:
„Szami Allahu liman hamidah" (Allah hallja azokat, akik magasztalják Őt!). [30]
Felemelte kezét és kiegyenesítette hátát. Ugyanazt tette, mint amikor felemelte fejét a leborulásból, és azt mondta:
„Az ima elfogadhatatlan, ha az ember nem egyenesíti ki a hátát a rukúban és a szudzsúdban."[31]
Amikor felállt, azt mondta:
„Rabbana wa lakal-hamd"(Urunk, Tiéd a dicséret).
- A Próféta (ﷺ) a rukú hosszúságáig maradt ebben a pozícióban és azt mondta:
„Rabbana wa lakal hamd mil asszamawáti wa mil al-ardhi wa mil a má bainahumá wa mil a má sita min sajin bád. Ahl uth-thanái wal-madzsdi, ahaqqu má qal al-abdu, wa kulluna lala abd. Lá máni a limá átaita wa lá mi tija limá manáta wa lá janfau dhal-dzsaddi minkal-dzsadd." (Urunk, Tiéd minden dicséret, mely betölti az egeket, a földet és azt, ami a kettő között van, és mindazt, amit Te akarsz, ezeken kívül. Te vagy a legméltóbb a dicsőítésre és a magasztalásra, Te vagy a legnagyobb igazság, amit egy szolga mondhat, és mi mindannyian a szolgáid vagyunk. Ó Allah! Senki sem képes megakadályozni azt, amit Te adsz, és senki sem képes megadni azt, amit Te megakadályozol. Nem használ a hatalommal bíró embernek a hatalma, hiszen Tőled van a hatalom).[32]
- Majd a Próféta (ﷺ) azt mondta: Allahu Akbar, és leborult anélkül, hogy felemelte volna kezeit. Először a térdét helyezte le, majd a kezét, majd homlokát és orrát. Homlokára és orrára borult le, a turbánja nem érintette a földet. Gyakran puszta földre borult le, még ha vizes és sáros volt is, vagy pálmalevélre, vagy kikészített állatbőrre.
- Amikor a Próféta (ﷺ) leborult, a homlokát és az orráta földre helyezte, a karját távol tartotta a testétől annyira, hogy látszott a hónalja fehérsége.
- Kezét válla és füle mellé tette és a Qibla felé forduló lábujjaival tartotta testét. Kezét is afelé fordította, ujjait összezárta.
- Ebben a pozícióban azt mondta (ﷺ):
„Szubhának Allahumma, Rabbana wa bihamdik. Allahumma aghfir lí" (Magasztaltassál, ó Allah, ó Urunk, és az Irántad való dicséret és hála által (légy magasztalt)! Ó, Allah! Bocsáss meg nekem!).[33]
A Próféta (ﷺ) azt is mondta:
„Szubbúhun quddúsz rabbu-l-meláiketi warrúh." (Magasztos, Szentséges az angyalok és a Lélek (Gábriel) Ura.)[34]
- Felemelte fejét és azt mondta: Allahu Akbar, anélkül, hogy felemelte volna kezét. Majd leült, a bal lábfejét maga alá tette, és a jobb lábfejét egyenesen tartotta, a kezét a combjára tette, az ujjbegyét pedig a térdére. A hüvelykujjával és a középső ujjával kört formált, a mutató ujjával pedig mozgatta, miközben azt mondta:
„Allahumm-aghfur lí warhamní waáfini wahdiní warzuqní." (Ó Allah, bocsáss meg nekem, könyörülj rajtam, védelmez és vezérelj engem, és láss el engem.)[35]
- Az volt a Próféta (ﷺ) gyakorlata, hogy annyi ideig ült, ameddig a leborulása tartott.
- Ezek után felállt, súlyát a lábára, és kezét a combjára helyezve. Elkezdett Koránt recitálni anélkül, hogy szünetet tartott volna, ahogy az ima kezdeténél. A második rakát úgy végezte el, mint az elsőt, az első Allahu Akbar, a szünet, a megnyitó fohász, és a raka hosszabbítása nélkül. Az első raka hosszabb volt, mint a második, talán addig tartott, amíg már nem lehetett hallani a közeledő lépteket.
- Amikor tasahhud[36]-hoz ült, a Próféta (ﷺ) bal kezét a bal combjára, a jobb kezét a jobb combjára tette és a mutató ujját előre nyújtotta. Nem függőlegesen vagy vízszintesen, hanem mozgatta, enyhén hajlott állapotban. Kört formált a hüvelykujjával és a középső ujjával, a mutató ujját felemelte a fohász alatt, míg azt nézte.
- Ülő pozícióban a Próféta (ﷺ) mindig elmondta a tasahhudot, és ezt megtanította a társainak is:
„AttahijjátuliLlahi wasz-szalawátu wat-tajjubát. Asszalámu alaika ajjuhan-nabijju wa rahmatuLlahi wa barakátuh. Asszalámu alainá wa ala ibádiLláhisz-szálihín. Ashadu an lá iláha illaLlah, wa ashadu anna Muhammadan abduhu wa raszúluh." (Hálás köszöntések szálljanak Allahhoz és (minden) imádság és (minden) jóság. Béke legyen veled, ó Próféta (vagy: béke legyen a Prófétával) és Allah könyörülete és Allah áldásai! Béke legyen mindannyiunkkal és Allah igaz szolgáival. Tanúsítom, hogy nincs más isten, csak Allah, és tanúsítom, hogy Mohamed az Ő szolgája és küldötte.)[37]
Nagyon röviden mondta ezt, mintha forró köveken imádkozott volna. Majd azt mondta: Allahu Akbar, felállt súlyát a lábára és kezét a combjára helyezve, majd felemelte kezeit és egyenesen megállt. Csak a Fatihát recitálta az utolsó két rakában, de volt, hogy más Korán verset is recitált a Fatiha után.
- Az utolsó tasahhudnál a Próféta (ﷺ) visszaült a földre úgy, hogy lábfeje oldalra hajlott.[38] A bal lábfeje combja és lábszára között volt, míg a jobb lábfeje egyenes volt vagy jobbra kinyújtotta. Jobb kezét a jobb combjára tette, három ujját bezárta és felemelte a mutatóujját.
- A Próféta (ﷺ) a következő fohászt mondta az ima végén:
„Allahumma inni aúdhu bika min adhábil qabdi wa aúdhu bika min fitnatil-maszíhid-daddzsál, wa aúdhu bika min fitnatil-mahjá wa fitnatil-mamát. Allahumma inní aúdhu bika minal-mathami wal-maghram." (Ó Allah, én bizony menedéket keresek Nálad a sír kínzásától, menedéket keresek Nálad a hamis messiás próbatételétől, menedéket keresek Nálad az élet és a halál próbatételétől. Ó Allah, én bizony menedéket keresek Nálad a bűntől és az adósság terhétől.)[39]
- Végül a Próféta (ﷺ) fejét jobb oldalra fordította és azt mondta: „Asszalámu alaikum wa rahmatuLlah" (Béke legyen veled és Allah könyörülete), majd balra, és megismételte.
- A Próféta (ﷺ) az imádkozóknak azt mondta, hogy egy szutra[40] mögött imádkozzanak, még ha csak egy bot vagy egy nyíl is az. Ő (ﷺ) egy lándzsát helyezett maga elé utazáskor, vagy amikor házon kívül imádkozott. Tevéjét is használta szutrának imádkozáshoz. Olyan is volt, hogy a nyergét tette maga elé.
- Amikor a Próféta (ﷺ) egy fal felé imádkozott, annyi helyet hagyott, hogy egy kecske el tudott haladni. Közel imádkozott a falhoz, és másoknak is azt mondta, hogy ezt tegyék.
c. Útmutatása az imában végzendő cselekedetekről[41]
- A Prófétának (ﷺ) nem volt gyakorlata, hogy ima közben nézelődött volna.
- Nem csukta be szemeit ima közben.
- Lehajtotta a fejét ima közben. Volt, hogy olyan szándékkal kezdett imádkozni, hogy hosszú legyen, de mikor hallott egy gyereket sírni, lerövidítette, hogy ne legyen nehéz az anyjának.
- Volt, hogy a Próféta (ﷺ) a kötelező imát úgy végezte, hogy unokáját, Umámát a vállain tartotta. Amikor állt, fogta a kislányt, rukú és szudzsúd alkalmával pedig letette.
- Amikor imádkozott, az egyik unokája, Al-Haszan vagy Al-Husszein felmászott a hátára. Hosszabban tartotta a leborulást, hogy ne essen le a kisfiú.
- Miközben a Próféta (ﷺ) imádkozott, (felesége), Áisah megérkezett, és ő (ﷺ) előre lépett, hogy kinyissa neki az ajtót, majd visszalépett a helyére.
- Az üdvözlésre kézmozdulattal felelt ima közben.
- A Próféta (ﷺ) sóhajtott, könnyezett, és megköszörülte a torkát, ha szükséges volt.
- A Próféta (ﷺ) esetenként mezítláb, máskor cipőben imádkozott, és elrendelte, hogy cipőben végezzék az imát, hogy különbözzenek a zsidóktól.
- A Próféta (ﷺ) volt, hogy egy ruhában imádkozott, de a legtöbbször két ruhában.
a. Útmutatása az ima után végzendő cselekedetekről [42]
- Az ima végeztével a Próféta (ﷺ) bocsánatot kért Allahtól, majd azt mondta:
„Allahumma Antasz-szalámu wa minKasz-szalámu, tabárakta já dhul-dzsaláli wal-ikrám" (Ó Allah, Te Vagy a Béke és Tőled jön a béke, áldott Vagy, Ó, Magasztos és Méltóságteljes.)[43]
Ő (ﷺ) csak addig maradt a Qibla felé fordulva, amíg ezt a fohászt elmondta. Majd az imádkozók felé fordult, vagy balra, vagy jobbra fordulva.
- A fadzsr ima végeztével a helyén maradt napfelkeltéig.
- A Próféta (ﷺ) minden kötelező ima után azt mondta:
„Lá iláha illAllah, wahdahu lá saríka lahu, lahul-mulk wa lahul-hamd, wa Huwa ala kulli sajin Qadír. Allahumma lá ménia limá atait, wa lá mutija limá manát, wa lá janfau dhal-dzsaddi minkal-dzsadd." (Nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, egyedül, nincs Neki társa. Övé a hatalom és Övé a hála, és Ő mindenre Képes. Ó Allah, senki sem képes megakadályozni azt, amit Te adsz, és senki sem képes megadni azt, amit Te megakadályozol. Nem használ a hatalommal bíró embernek a hatalma, hiszen Tőled van a hatalom.)[44]
„Lá iláha illAllah, wahdahu lá saríka lahu, lahul-mulk wa lahul-hamd, wa Huwa ala kulli sajin Qadír. Lá haula wa lá quwwata illá biLláh. Lá iláha illaLláh, wa lá naábudu illá ijjah. Lahun-ni-matu wa lahul-fadhlu, wa lahuth-thaná-ul-haszan. Lá iláha illaLláh, mukhliszína lahud-dína wa lau karihal-káfirún." (Nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, egyedül, nincs Neki társa. Övé a hatalom és Övé a hála, és Ő mindenre Képes. Nincs erő sem hatalom, csak Allah által. Nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, és mi nem imádunk mást, csak Őt. Minden áldás és minden kegy az Övé, és Ő méltó a legjobb dicséretre. Nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah. Őszinte vallással fordulunk Hozzá egyedül, még akkor is, ha ezt a hitetlenek gyűlölik.)[45]
- A Próféta (ﷺ) arra ösztönözte követőit, hogy a kötelező imák után mondják a következőket:
„Szubhán Allah (Magasztaltassék Allah) harmincháromszor, „AlhamduliLláh" (Hála Allahnak) harmincháromszor, „Allahu Akbar (Allah a Leghatalmasabb) harmincháromszor, majd tegyék teljessé százra a következő mondással:
„Lá iláha illAllah, wahdahu lá saríka lahu, lahul-mulk wa lahul-hamd, wa Huwa ala kulli sajin Qadír"
(Nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, egyedül, nincs Neki társa. Övé a hatalom és Övé a hála, és Ő mindenre Képes.)
b. Útmutatása az önkéntes- és éjszakai imákat illetően[46]
- A Próféta (ﷺ) általában végzett szunna imákat[47] és más önkéntes imákat otthonában, különösen a maghreb ima szunnáját.
- A Próféta (ﷺ) általában tíz rakát imádkozott, amikor nem utazott: kettőt dhohr előtt, kettőt utána, kettőt maghreb után és kettőt isa után az otthonában, és kettőt fadzsr előtt.
- A Próféta (ﷺ) a fadzsr szunnájához jobban ragaszkodott, mint más önkéntes imához, annyira, hogy soha nem hagyta el, és a witr[48] imához, akár utazott, akár otthon volt. Nem jegyezték fel róla, hogy bármilyen önkéntes imát végzett volna utazás alatt, csak a fadzsr szunnáját és a witr imát.
- A Próféta (ﷺ) a jobb oldalára dőlt a szunna után, a fadzsr előtt.
- Volt, hogy négy rakát imádkozott dhohr előtt, és ha elszalasztotta a két raka szunnát a dhohr után, akkor aszr után végezte el őket.
- A Próféta (ﷺ) általában állva végezte az éjszakai imákat, de volt olyan, hogy ülve, vagy ülve recitálta a Koránt, amíg a recitálás végéhez közeledett, majd felállt és lehajolt a rukúhoz.
- Éjszaka a Próféta (ﷺ) nyolc rakát imádkozott, két rakánként, amelyet a witr követett, öt egymást követő rakával, amelyben csak az ötödik után ült le. Volt, hogy kilenc raka witret imádkozott, a nyolcadik után ült le, majd felállt a kilencedikhez, amelynek végén leült a tasahhudhoz, majd befejezte az imát. Ezek után volt, hogy még két rakát imádkozott. Volt olyan is, hogy hét raka witret imádkozott ugyanígy, amely után még két rakát imádkozott ülve.
- A Próféta a witret imádkozta az éjszaka korai, középső és utolsó szakaszában is. Azt mondta:
„Legyen a witr az utolsó önkéntes imátok éjszaka."[49]
- A Próféta (ﷺ) volt, hogy kettő vagy több rakát végzett ülve a witr után, és ülve recitálta a Koránt, de mielőtt rukút végzett volna, felállt.
- Ha elálmosodott, vagy megfájdult valamije, a Próféta (ﷺ) a következő nap folyamán végezte el a tizenkét rakát.
- Egyszer az egész éjszakai imában egyetlen Koránverset mondott, amelyet reggelig ismételt.
- A Próféta (ﷺ) a Koránt alkalmanként halkan, máskor hangosan mondta az éjszakai imában Volt, hogy sokáig állt, de volt, hogy rövidebb ideig.
- A Próféta (ﷺ) a witr imában az Álá, a Káfirún és az Ikhlász szúrákat mondta, majd az ima végeztével háromszor azt mondta:
„Szubhán al-Malik il-Quddúsz" (Magasztaltassék a Király, a Szentséges.)[50]
3. A Próféta útmutatása a pénteki napot illetően[51]
- Útmutatása szerint meg kell adni a tiszteletet a pénteki napnak és a pénteki (dzsumáa) imának különleges gyakorlatokkal, mint a fürdés, a legszebb ruhák viselése, a prédikáció (khutba) figyelmes végighallgatása, és a Prófétára (ﷺ) mondott gyakori áldáskérés.
- Amikor elindult a Próféta (ﷺ) köszönt annak akivel találkozott, felment a szószékre, az imádkozók felé fordult, üdvözölte az hívőket, majd leült. Akkor Bilál (Allah legyen vele elégedett) elmondta az imára hívást (adhán), majd a Próféta (ﷺ) azonnal elkezdte a beszédét (khutba), mindenféle szünet nélkül. Miközben a beszédét mondta, a Próféta (ﷺ) egy íjra vagy egy botra támaszkodott, de ez az előtt volt, hogy a szószék elkészült volna.
- A Próféta (ﷺ) állva mondta el a beszédet (khutba), majd rövid időre leült, azután felállt a második beszédhez.
- A Próféta (ﷺ) megkérte az imádkozókat, hogy közel üljenek hozzá, és figyelmesen hallgassák. Azt mondta, hogy azt se mondják egymásnak, hogy figyeljenek, mivel az is a beszéd része, és levesz a pénteki imáért kapott jutalmából.
- Miközben beszélt, a Próféta (ﷺ) szemei elvörösödtek, hangja megerősödött, és haragosan beszélt, mintha egy hadsereget utasítana rendre.
- A Próféta (ﷺ) beszédében (Allah dicsérete után) azt mondta: „Ezután…" A beszédet rövidre fogta, az imát pedig hosszúra nyújtotta.
- A beszédében tanította a társakat az iszlám alapjairól és törvényeiről. Parancsokat és tilalmakat fogalmazott meg, ha szükséges volt.
- A Próféta (ﷺ) megszakította a beszédet, ha bármilyen váratlan igény felmerült, vagy, hogy válaszoljon egy kérdésre, majd folytatta a beszédét. Volt, hogy lejött a pulpitusról, majd visszament. Foglalkozott a mindennapi eseményekkel, és ha a közösségben szegénységet vett észre, adakozásra buzdított.
- A Próféta (ﷺ) mutatóujjával mutatott, amikor Allahot említette, és ha szárazság volt, esőért fohászkodott Allahhoz.
- A dzsumáa ima után a Próféta (ﷺ) elment a házába, és két raka szunna imát végzett. Azt mondta azoknak is, akik otthon imádkoztak, hogy négy rakát imádkozzanak.
4. A Próféta (ﷺ) útmutatása a két Eid imát illetően[52]
- A Próféta (ﷺ) a muszallán[53] végezte az Eid imát, a legjobb ruháit viselve.
- Eid-ul-Fitr alkalmával páratlan számú datolyát evett, mielőtt elindult a muszallára. Eid-ul-Adha alkalmával azonban csak az ima után evett, az áldozatból. Az Eid-ul-Fitr imát késleltette, az Eid-ul-Adha imát viszont korán végezte.
- A muszallára egy hegyes bottal ment, hogy leszúrja maga előtt az imához való szutrának.
- Amikor elért a muszallára, elvégezte az Eid imát adhán[54] vagy iqáma nélkül, és anélkül, hogy azt mondta volna: „Asz-Szalátu dzsámia" (közös ima). Sem ő, sem a társai nem végeztek semmilyen imát az Eid ima előtt vagy után.
- A Próféta (ﷺ) előbb imádkozott, majd elmondta a beszédet. Két rakát imádkozott, az első raka hét egymást követő „Allahu Akbar" kijelentéssel kezdődött, minden kettő után kis szünetet tartott. Nem jegyezték fel, hogy bármi mást mondott volna ezeken kívül. Majd Koránverseket recitált, azt mondta: „Allahu Akbar", és rukút végzett. A második rakában ötször ismételte, hogy „Allahu Akbar" a Koránolvasás előtt. Amikor befejezte az imát, elmondta a beszédet az embereknek, akik sorokban ültek. Tanácsot adott nekik, (jótetteket) parancsolt nekik és (rossz tettekkel kapcsolatban) tilalmakat fogalmazott meg. Az Eid imában volt, hogy az egész Qaf és Qamar szúrákat elmondta, vagy az Álá és a Ghásijah szúrákat.
- A Próféta (ﷺ) a beszédet a földön ülve tartotta, mert nem volt pulpitus.
- A Próféta (ﷺ) megengedte, hogy aki nem tudott maradni a beszéden (khutbán), hogy elmehessen. Azt is meghatározta, hogy aki részt vett az Eid imán, nem kell neki pénteki imára mennie, ha ugyanazon a napra estek.
- Az Eid imára egy úton ment, és más úton tért haza.
5. A Próféta (ﷺ) útmutatása a napfogyatkozási imát illetően[55]
- Amikor napfogyatkozás volt, Mohamed Próféta (ﷺ) a mecsetbe sietett, és két rakát imádkozott. Az elsőben a Fátihát hangosan mondta, és ez után hosszan recitált a Koránból. Hosszú rukút végzett, majd felállt és azt mondta: „Szami-Allahu liman hamidah, Rabbaná wa lakal hamd" (Allah hallja, aki dicséri őt, Urunk, és tiéd a dicséret.) A Próféta (ﷺ) folytatta az állást, és még egy hosszú Koránszavalást végzett, bár nem annyira hosszút, mint az első. Majd még egy hosszú rukút végzett, amely az elsőnél rövidebb volt. Ezek után megint felállt, és hosszú szudzsúdot végzett. Ugyanezt tette a második rakában. Így a két rakában négyszer hajolt meg rukúban, és négy leborulást végzett. Az ima után a Próféta (ﷺ) ékesszóló beszédet tartott.
- A napfogyatkozás alatt a Próféta (ﷺ) ösztönzött az Allahról való megemlékezésre, imára, fohászra, bocsánatkérésre, adakozásra és a rabszolgák felszabadítására.
6. A Próféta útmutatása az esőért való imát illetően[56]
- A Próféta (ﷺ) fohászkodott Allahhoz esőért a pulpituson, amikor a pénteki imát mondta, és más napokon is. Imádkozott esőért, amikor ült a mecsetben, felemelte a kezeit, és fohászkodott a Hatalmas és Magasztos Allahhoz.
- Esőért való fohászában azt mondta:
„Allahumm-aszqi ibádaka wa bahá-imaka wansur rahmataka wahjí baladakal-majjit." (Ó Allah, adj vizet szolgáidnak és állataidnak, áraszd ki kegyelmedet és éleszd újjá az kihalt földedet)[57]
„Allahumm-aszqiná ghaithan mughíthan, márían, maurían, náfian, ghajra dhárrín, aádzsilan ghajra ádzsilan." (Ó Allah, itass minket bőven áradó esővel; egészségessel, termékennyel; hasznossal, ne ártóval; most érkezővel, ne késlekedővel!!)[58]
- Amikor a Próféta (ﷺ) látta a felhőket és a szelet, aggodalmas lett, és fel-alá járt. Amikor elkezdett esni, megnyugodott.
- Amikor meglátta az esőt, azt mondta:
„Allahumma szajjiban náfian." (Ó Allah, tedd (az esőt) bőségessé és hasznossá!)[59]
A Próféta (ﷺ) levetette öltözéke egy részét, hogy testét érje az eső. Amikor megkérdezték tőle, miért teszi ezt, azt válaszolta:
„Mert a közelmúltban még az Uránál volt."[60]
- Amikor nagyon erősen esett, az emberek arra kérték, hogy kérje Allahot, hogy tartsa vissza az esőt, és ezt megtette, a következőt mondva:
„Allahumma hawálajná wa le alajná, Allahumma alath-thirábi wal-akámi wa butúnil-audijáti wa manábitis-sadzsar." (Ó Allah, körülöttünk és ne ránk. Ó Allah, az erdőkre, a hegyekre, a dombokra, a völgyekre és a fákra.)[61]
7. A Próféta (ﷺ) útmutatása a félelmi imával kapcsolatban[62]
- Ha az ellenség a Qiblah irányában volt, a Próféta (ﷺ) az imádkozókat két sorba rendezte maga mögött. Azt mondta: „Allahu Akbar", majd ők megismételték mögötte. Rukút végeztek és felegyenesedtek mindannyian a leboruláshoz, a mögötte lévő első sor leborult, míg a hátsó sor állva maradt, az ellenséggel szemben. Amikor a Próféta (ﷺ) felállt a második rakához, a hátsó sor két leborulást végzett, felállt, és előre ment, hogy elfoglalja az első sor helyét, amely hátra ment, és elfoglalták az ő helyüket. Így minkét sor részesült az első sor előnyéből, és a (eddigi) hátsó sor végezhette el vele együtt a leborulásokat a második rakában. A második rakában a két sor ugyanúgy tett, ahogy az elsőben. Amikor a Próféta (ﷺ) leült a tasahhudhoz, az új hátsó sor elvégezte a két leborulást, majd csatlakozott hozzá a tasahhudban és a végső elköszönésben.
- Ha az ellenség nem a Qiblah irányában tartózkodott, a Próféta (ﷺ) esetenként két csoportot szervezett: egy, amely az ellenség felé fordul, és egy másik, amely vele együtt imádkozik. Amelyik csoport vele imádkozott, az egy rakát elvégzett vele, majd elfoglalta a második csoport helyét, amely ezenközben odament, hogy elvégezze vele a második rakát. Amikor a Próféta (ﷺ) befejezte az imát, minden csoport befejezte az ima maradék rakáját egyedül.
- Volt, hogy a Próféta (ﷺ) egy rakát végzett az egyik csoporttal, és míg állt a második rakában, az első csoport befejezte a második rakát, és elment az ellenséghez. A második csoport akkor csatlakozott hozzá, és ő (ﷺ) vezette őket a saját második rakájában, majd megvárta őket, hogy befejezzék a második rakájukat, és vezette őket a végső elköszönésben.
- Más alkalmakkor a Próféta (ﷺ) elvégzett két rakát egy csoporttal, és befejezte velük az imát. Majd ugyanezt tette a második csoporttal is.
- Volt olyan alkalom, amikor a Próféta (ﷺ) egy rakát végzett egy csoporttal, majd az emberek elmentek, anélkül, hogy befejezték volna a második rakát. Ezután ugyanezt tette a másik csoporttal. Így ő (ﷺ) két rakát végzett, míg mindkét csoport egy-egy rakát.
8. A Próféta (ﷺ) útmutatása a halottal való teendőket illetően [63]
- A Próféta (ﷺ) útmutatása a temetésekkel kapcsolatban teljes volt, más népekkel ellentétben. Részletezi a halottal, a családjával és a rokonokkal való jó bánásmódot. Ez a figyelem ott kezdődik, hogy meg kell látogatni a beteg és haldokló embereket, emlékeztetni kell őket a Túlvilágra, tanácsolni nekik, hogy írják le végakaratukat és tartsanak bűnbánatot, és megkérni a mellette levőket, hogy segítsenek nekik kimondani a tanúságtételt: „Lá iláha illaLlah" (Nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah), hogy ez legyen az utolsó mondata, amit kimond.
- Az egész emberiségből a Próféta (ﷺ) volt a leghálásabb Allahnak az elrendeléséért, és a legtöbbet dicsérte Őt. Sírt a fia, Ibrahim halálakor, iránta érzett szeretetből és együttérzésből. De szíve teljesen elfogadta és hálával volt tele Allah iránt, és nyelve el volt foglalva Allah emlegetésével és dicsőítésével. Azt mondta (ﷺ):
„A szem könnyezik és a szív szomorúsággal telt, de csak azt mondjuk, amit az Úr elfogad."
- A Próféta (ﷺ) megtiltotta az embereknek saját arcuk csapkodását és a hangos jajveszékelést a halál miatt.
- Útmutatása szerint a halottat gyorsan fel kellett készíteni a Teremtőjével való találkozásra, megtisztítani és fehér lepelbe öltöztetni.
- Útmutatásához tartozott, hogy befedje a halott arcát és testét, és lecsukja szemeit.
- Volt olyan alkalom, amikor megcsókolta a halottat.
- A Próféta (ﷺ) elrendelte, hogy a halottat három vagy öt alkalommal mossák le, és utoljára kámfort is használjanak.
- Nem mosdatott csatában elesett mártírt. Levette a bőr és fém páncélzatot, és saját ruháikban temette el őket, anélkül, hogy halotti imát mondott volna felettük.
- Elrendelte, hogy az ihrám[64] állapotában meghalt embert vízzel és cédrussal mosdassák, és ihrám ruháiba tekerjék. Megtiltotta, hogy beparfümözzék és befedjék a fejét.
- A Próféta (ﷺ) elrendelte, hogy a halott gyámja egy szép fehér leplet biztosítson számára, és figyelmeztetett a hiúság ellen a lepel kiválasztásánál.
- Ha a lepel nem volt elegendő, hogy befedje az egész testet, a Próféta (ﷺ) befedte a fejet és füvet tett a lábra.
a. Útmutatása a temetési imát illetően[65]
- A Próféta (ﷺ) a mecseten kívül imádkozott a halottért, bár volt időnként, hogy a mecseten belül is, de nem ez volt az általános gyakorlata.
- Amikor a testet odavitték hozzá, a Próféta (ﷺ) megkérdezte:
„Van neki adóssága?"[66]
Ő (ﷺ) nem végzett temetési imát azok számára, akik adósságban haltak meg, de azt mondta társainak, hogy végezzék ők el. Azonban amikor Allah vagyont adott neki, elvégezte a temetési imát, kiegyenlítette adósságát, és a vagyonát meghagyta az örökösöknek.
- A Próféta (ﷺ) a temetési imát úgy kezdte: „Allahu Akbar", hálát adott Allahnak, dicsőítette Őt és fohászkodott. Négyszer vagy ötször mondta, hogy „Allahu Akbar".
- A Próféta (ﷺ) arra ösztönözte az embereket, hogy őszintén fohászkodjanak a halottért. E fohászok közül való a következő:
„Allahumm-aghfir lihajjina wa majjitina wa szaghírina wa kabírina wa dhakarina wa unthána wa saahidina wa gha'ibna. Allahumma man ahjajtahu minna fa-ahjihi alal-Iszlám, wa man tawafajtahu minna fatawafahu alal-imán. Allahumma lá tahrimná adzsrahu wa lá taftinná ba'dah." (Ó Allah, bocsáss meg élőinknek és halottainknak, fiataljainknak és időseinknek, férfiainknak és asszonyainknak. Ó Allah, akit közülünk életben tartasz, add neki, hogy az iszlámban éljen, és akit közülünk halálba küldesz, add, hogy a hitben haljon meg. Ó Allah, ne fossz meg minket annak a jutalmától, hogy elveszítjük őt, és ne tegyél ki minket próbatételnek utána.)[67]
Egy másik fohásza a következő volt:
„Allahumm-aghfir lahu warhamhu wa fíhi wa-fu anhu wa akrim nuzulahu wa wasszi madkhalahu waghszilhu bil mái wath-thaldzsi wal-barad.Wa naqihi minal-khatája kama kama junaqath-thawbul-abjadu minad-danasz. Wa abdulhu dáran kahairan min dárihi wa ahlan khairan min ahlihi wa zaudzsan khairan min zaudzsihi wa qihi fitnatal-qabri wa adhab an-nár." (Ó Allah, bocsáss meg neki, könyörülj rajta, adj neki békét, légy elnéző vele, légy bőkezű vele, tedd belépését szélessé és kényelmessé, mosd meg vízzel, hóval és jégesővel. Tisztítsd meg bűneitől, ahogy a fehér ruha megtisztul a kosztól. Adj neki egy jobb otthont, mint az otthona, egy családot, ami jobb, mint a családja, és egy házastársat, aki jobb, mint a házastársa, és védd meg a sír próbatételétől és a Pokol tüzének kínjától.)[68]
- A Próféta (ﷺ) az imában a halott fejénél állt, ha a halott férfi volt, és a derekánál, ha nő volt.
- A Próféta (ﷺ) végzett halotti imát gyerekeknek, de öngyilkosoknak és olyanoknak, akik loptak a hadizsákmányból, nem.
- A Próféta (ﷺ) végzett halotti imát egy dzsuhainai nőnek, aki megkövezés következtében halt meg.[69]
- Elvégezte a halotti imát Nadzsasi számára (a távolból), ahogy minden halott számára, de nem végezte el mindenki számára, aki messze halt meg.
- Ha a Próféta (ﷺ) lemaradt a halotti imáról, akkor a sírnál imádkozott.
b. Útmutatása a temetésről és az azzal kapcsolatos dolgokat illetően[70]
- Miután elvégezte a temetési imát, a Próféta (ﷺ) elkísérte a halottat a temetőbe, a test előtt haladva. Ha lovon ment, a test mögött ment, de ha gyalogosan, akkor közel volt hozzá, előtte, mögötte, jobb- vagy baloldalon. A Próféta (ﷺ) azt parancsolta, hogy sietni kell a temetési menettel.
- A Próféta (ﷺ) nem ült le az előtt, hogy a testet leengedték.
- A Próféta (ﷺ) megparancsolta társainak, hogy álljanak fel, ha egy temetési menet elhalad. Arról is van azonban hiteles közlés, hogy ülve maradt.
- Útmutatásához tartozott, hogy nem temetett napfelkelte, napnyugta, vagy delelés idején.
- Útmutatása szerint mélyítette a sírt, hogy kiszélesítse a fej és a lábak helyét.
- A Próféta (ﷺ) három marék földet szórt a halott feje közelébe, amikor eltemették.
- A temetés után a Próféta (ﷺ) a sírnál megállt, fohászkodott a halottért, és ezt parancsolta a társainak is.[71]
- Soha nem ült le, hogy Koránt recitáljon egy sírnál.
- Útmutatása szerint nem jelentette be egy fontos ember halálát (ahogy az iszlám előtti időszakban szokás volt), és megtiltotta ezt a gyakorlatot.
c. Útmutatása a sírok és a részvétnyilvánítást illetően[72]
- Nem tartozott az útmutatásához, hogy megemelje vagy építsen bármit a sírra, sem, hogy sárral betapassza, vagy, hogy kupolát emeljen föléjük.
- Amikor a Próféta (ﷺ) elküldte Alit (Allah legyen vele elégedett) Jemenbe, azt mondta neki, hogy romboljon le minden bálványt, és minden felemelt sírt egy szintrbe hozzon. Saját gyakorlata szerint minden felemelt sírt egy szintbe hozott.
- Megtiltotta, hogy fehérre meszeljék a sírokat, hogy bármit építsenek rájuk, és hogy írjanak rájuk.
- Azt tanította azoknak, akik fel akarták ismerni a sírt, hogy helyezzenek rá egy követ.
- Megtiltotta, hogy a sírokat imahelynek használják, hogy lámpásokat gyújtsanak rajta, és megátkozta, aki ezt tette.
- A Próféta (ﷺ) megtiltotta a sírok felé való imádkozást, és figyelmeztetett az ellen, hogy az ő sírját imahellyé tegyék.
- Útmutatása szerint a sírokat nem szabad megszentségteleníteni, rálépni, ráülni, ráfeküdni, vagy felmagasztalni.
- A Próféta (ﷺ) látogatta társai sírjait, hogy fohászkodjon értük, és hogy kérje Allahot, hogy bocsásson meg nekik. Szunnája szerint a sírok látogatásakor a következőket mondjuk:
„Asszalámu alaikum ahl ad-dijári min al-mi'minína wal-muszlimína, wa inna in sá Allahu bikum laláqihún. Nasz-al Allaha lana wa lakimil-áfijah." (Béke legyen veletek, ó, ti, ezen otthon lakói, hívők és muszlimok. Valóban, ha Allah akarja, csatlakozni fogunk hozzátok. Kérjük Allahot, hogy nekünk és nektek mentességet adjon minden rossztól.)[73]
- Útmutatásához tartozott, hogy részvétet nyilvánítson a halott családjának, de az nem, hogy csak abból a célból összegyűljenek, hogy Koránt recitáljanak érte, akár a sírnál, akár máshol.
- Útmutatása szerint a halott családját nem szabad nehézségnek kitenni azzal, hogy ételt kelljen adniuk az embereknek. Épp ellenkezőleg – az emberek kell, hogy étellel ellássák őket.
9. A Próféta útmutatása a zakát és az adakozást illetően[74]
a. Útmutatása a zakátról[75]
- Útmutatása a zakát minden szemszögéből tökéletes: ideje, nagysága, százaléka, az, aki adja, és az, aki kapja. Figyelembe veszi mind a vagyonos, mind a szegény érdekeit, elvesz a gazdagoktól annyit, hogy fedezze a szegények igényeit igazságtalanság nélkül.
- Ha a Próféta (ﷺ) tudta, hogy valaki jogosult a zakátra, adott neki, és ha nem ismerte helyzetét, akkor csak az után adott neki, hogy közölte vele, hogy a gazdagok és azok, akik képesek megkeresni a fenntartásukhoz szükségeset, nem jogosultak rá.
- Útmutatása szerint a zakátot ott kell szétosztani a jogosultak között, ahol a vagyont felhalmozták, és csak az ebből megmaradó többletet küldték el neki, hogy ossza szét.
- A zakát-összegyűjtőket csak a nyilvánvaló vagyon birtokosaihoz, mint a legelő állatok és mezők tulajdonosaihoz küldte el.
- A Próféta (ﷺ) becsüst küldött a datolya és a szőlő mennyiségének megbecsülésére, aki megfigyelte, hogy hogyan öntözték, és feljegyezte a súlyukat. Ő (ﷺ) ezek után számította ki az ebből fizetendő zakátot.
- A Próféta (ﷺ) nem számított zakátot lovakra, rabszolgákra, öszvérekre és szamarakra, vagy olyan zöldségekre és gyümölcsökre, amelyeket nem lehet megmérni vagy tárolni, csak a datolyára és a szőlőre. Nem tett különbséget friss és száraz datolya között.
- A Próféta (ﷺ) nem vette el az ember vagyonának legjobb darabjait zakátként, csak az átlagos minőségűt.
- A Próféta (ﷺ) megtiltotta az adakozónak, hogy visszavásárolja, amit odaadott. Azt azonban megengedte a gazdagoknak, hogy egyenek belőle, ha egy szegény ember adta nekik ajándékba.
- Volt, hogy a Próféta (ﷺ) kölcsönkért az adományból a muszlimok érdekében, vagy kölcsönt vett fel az adományok tulajdonosaitól.
- Amikor valaki elhozta neki a zakátot, a Próféta (ﷺ) fohászkodott érte a következő módon:
„Allahumma salli aleihi" (Ó Allah áld meg.)[76]
b. Útmutatása a zakát-ul-fitrt illetően[77]
- A Próféta (ﷺ) kiszámolta, hogy a zakát-ul-fitr egy száa[78] datolya, árpa, sajt, vagy mazsola.
- Az Eid ima előtt kell odaadni. A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Ha az ima előtt adják, az elfogadott zakát, de ha utána, akkor az egyfajta adomány."[79]
- A Próféta (ﷺ) inkább a szegényeknek adta, nem mind a nyolc kategóriához tartozó embernek, akiket megillet a zakát.
c. Útmutatása az önkéntes adakozást illetően[80]
- A Próféta (ﷺ) volt a legbőkezűbb ember az adakozás tekintetében abból, amivel rendelkezett, és soha nem tartott semmit, amit Allah adott, túl soknak vagy túl kevésnek.
- Ha valaki kért tőle valamit, ami a birtokában volt, azonnal odaadta neki, akár kevés, akár sok volt.
- A Próféta (ﷺ) boldogabb és elégedettebb volt, amikor adott, mint amikor kapott.
- Amikor a Próféta (ﷺ) találkozott egy szükséget szenvedő emberrel, előnyben részesítette az illetőt önmagánál, volt, hogy még étele és ruházata tekintetében is.
- Aki üzletelt vele, azt elbűvölte engedékenysége.
- A Próféta (ﷺ) különféle adakozást gyakorolt, volt, hogy ajándékot adott, vagy megvett valamit és visszaadta az eladónak az árával együtt. Volt, hogy kölcsönkért valamit, majd többet adott vissza, mint amennyit elkért, vagy elfogadott egy ajándékot, és cserébe egy nagyobb értékű ajándékot adott.
10. A Próféta (ﷺ) útmutatása a böjtöt illetően[81]
a. Útmutatása a ramadáni böjtöt illetően
- Útmutatása szerint csak akkor kezdték meg a ramadáni böjtöt, ha megbizonyosodtak az újhold meglátásáról, vagy egy tanú bizonyságtétele alapján. Ha nem látták és nem volt rá tanú, akkor elrendelte sábán harmincadik napját.
- Ha az újholdat nem lehetett látni sábán 29. napján a felhők miatt, a Próféta (ﷺ) harminc napot állapított meg a hónapnak. Nem böjtölt a kétséges napon, és nem mondta senkinek, hogy böjtöljön.
- A Próféta (ﷺ) a hónap végén két tanú bizonyságtétele alapján fejezte be böjtjét.
- Ha két tanú tanúskodott, hogy látták a holdat, miután elmúlt az Eid ima ideje, a Próféta (ﷺ) megtörte a böjtjét, megparancsolta ezt az embereknek is, és elvégezte az Eid imát az idején másnap reggel.
- A Próféta (ﷺ) sietve törte meg a böjtöt (naplementekor), és ezt tanította az embereknek is. A szuhúrt[82] pedig késleltette, és erre bátorított másokat is.
- A Próféta (ﷺ) megtörte a böjtöt, mielőtt elvégezte a maghreb imát. A böjtöt friss vagy szárított datolyával törte meg, de ha nem volt, akkor vízzel.
- Mikor megtörte a böjtöt, azt mondta:
„Dhahab ath-thamau wabtalliatil-urúqu wa thabatal-adzsr in sá Allah." (Elmúlt a szomjúság, megnedvesedtek az erek, és biztosított a jutalom, ha Allah is úgy akarja.)[83]
- A Próféta (ﷺ) intenzívebben végezte az istenszolgálatokat ramadánban. Gábriel angyal (béke legyen vele) ebben a hónapban ment el hozzá, hogy átismételje a Koránt.
- Ramadán ideje alatt a Próféta (ﷺ) többet is adakozott, több jótettet hajtott végre, többet recitálta a Koránt, többet imádkozott, többet emlegette Allahot, és itikáfot[84] végzett.
- A Próféta (ﷺ) egyes Istenszolgálatokat különösen ramadánban végzett. Volt, hogy folytatta a böjtöt, anélkül, hogy megtörte volna éjszaka, de ezt megtiltotta a társainak. Csak azt engedte meg nekik, hogy szuhúr idejéig folytassák.
b. Útmutatása azt illetően, hogy mi engedélyezett, és mi tilos a böjt alatt
- Útmutatása szerint, amikor valaki böjtöl, nem szabad helytelenül beszélni, hangosan vitázni, sértegetni másokat, és válaszolni sem a sértésekre. Azt tanította, hogyha valakivel csúnyán beszélnek vagy megsértenek, csak mondja azt: „Böjtölök."
- Amikor utazott, volt, hogy böjtölt, és volt, hogy megtörte a böjtöt, és választási lehetőséget adott társainak is ebben.
- A Próféta (ﷺ) megparancsolta a társainak, hogy törjék meg a böjtöt, ha ellenséghez közeledtek.
- A Próféta (ﷺ) nem határozott meg semmilyen konkrét távolságot, ami után az utazónak nem kötelező böjtölnie.
- Amikor társai útnak indultak, megtörték a böjtöt már mielőtt elindultak otthonukból, és kijelentették, hogy ez volt a Próféta (ﷺ) szunnája.
- Megtörtént, hogy egy böjti napon a Próféta (ﷺ) szexuális tisztátalanság állapotában volt hajnalhasadás idején. Elkezdte az aznapi böjtöt, és utána végzett ghuszlt.[85]
- Volt, hogy megcsókolta feleségét, mikor ramadánban böjtölt.
- Böjtölés közben a Próféta (ﷺ) tisztította a fogát, kiöblítette száját és orrát, és vizet öntött a fejére.
- A Próféta (ﷺ) elrendelte, hogy a böjtölőnek nem kell bepótolnia azt a napot, amikor feledékenységből evett vagy ivott.
- A Próféta (ﷺ) megengedte a betegeknek és az utazóknak, hogy megtörjék a böjtöt és később pótolják be a kihagyott napokat. A terhes vagy szoptató nőknek is megengedte, ha attól féltek, hogy a böjt ártalmas lehet számukra.
c. Útmutatása az önkéntes böjtöt illetően
- Útmutatása a legteljesebb és legtökéletesebb volt a vágyott cél könnyen elérése szempontjából. A Próféta (ﷺ) addig böjtölt, amíg azt nem mondták, hogy soha nem fogja abbahagyni a böjtöt. Addig nem böjtölt, amíg azt nem mondták, hogy soha nem böjtöl. Soha nem böjtölt egy teljes hónapot ramadánon kívül, de soha nem böjtölt többet, mint sábánban.
- Útmutatása szerint nem jó böjtölni pénteken, hétfőn és csütörtökön viszont odafigyelt, hogy böjtöljön.
- A Próféta (ﷺ) soha nem hagyta ki a telihold napjait (minden holdhónap 13., 14. és 15. napja), akár otthon, akár utazáson volt, és erre bátorított másokat is.
- A Próféta (ﷺ) minden holdhónap első három napján is böjtölt.
- A Próféta (ﷺ) bátorította az embereket, hogy böjtöljenek hat napot sawwálban, és azt mondta, hogyha ramadán után ezeket a napokat böjtöli valaki, az annyit ér, mintha egész évben böjtölt volna.[86] Mindig böjtölt Asúra[87] napján, és említette, hogy ez eltörli az elmúlt év bűneit.[88]
- Arafah[89] napjáról azt mondta, hogy eltörli az elmúlt és az eljövendő év bűneit.[90] A haddzs zarándokai azonban útmutatása szerint ne böjtöljenek Arafa napján.
- Útmutatása szerint nem jó az év minden napját böjtölni. Ellenkezőleg, azt mondta:
„Aki minden nap böjtöl, az se nem böjtöl, se nem törte meg a böjtöt."[91]
- Volt, hogy a Próféta (ﷺ) böjtölni akart, majd megtörte a böjtjét. Volt, hogy megkérdezte a családját:
„Van ételetek?" Ha azt mondták, hogy nincs, ő (ﷺ) azt mondta: „Akkor böjtölök."[92]
- A Próféta (ﷺ) azt mondta.
„Ha egyikkőtöket meghívnak enni, ha böjtöl, mondja: »Böjtölök.«"[93]
d. Útmutatása az itikáffot illetően[94]
- A Próféta (ﷺ) rendszeresen végzett itikáfot a ramadán utolsó tíz napjában haláláig. Egyszer kihagyta ramadánban, de bepótolta sawwálban.
- Volt, hogy a Próféta (ﷺ) az első tíz napban, a középső tíz napban, majd az utolsó tíz napban tartott itikáfot, a Lailat-ul-Qadr-t keresve. Majd világossá vált számára, hogy az utolsó tíz napban van, ezért ezután akkor tartotta, amíg meg nem halt.
- A Próféta (ﷺ) mindig böjtölt itikáfja alatt.
- Megparancsolta, hogy sátrat állítsanak fel neki a mecsetben, amelybe elvonulhatott.
- Amikor itikáfot szándékozott végezni, a fadzsr ima után kezdte el.
- A matracát bevitték a sátrába, amelybe egyedül ment be.
- A Próféta (ﷺ) csak azért ment be a házába, hogy a dolgát elvégezze.
- Betette a fejét Áisah (Allah legyen vele elégedett) szobájába, hogy megfésülje a haját, akkor is, amikor menstruált.
- Előfordult, hogy valamelyik felesége meglátogatta, mikor itikáfot végzett, és amikor felállt, hogy elmenjen, a Próféta (ﷺ) felállt, és elkísérte. Ezek a látogatások éjszaka történtek.
- A Próféta (ﷺ) egyik feleségével sem létesített szexuális kapcsolatot itikáf alatt, még meg sem csókolta őket.
- A Próféta (ﷺ) minden évben végzett itikáfot tíz napig, és abban az évben, amikor meghalt, húsz napig tartotta.
11. A Próféta útmutatása haddzs és umrát illetően
a. Útmutatása az umrát illetően[95]
- A Próféta (ﷺ) négyszer végzett umrát[96]. Ezek a következők:
1. A Hudaibijjai Umra – a többistenhívők megakadályozták, hogy bemenjen Mekkába, ezért elvégezte az áldozatot, leborotválta a haját azon a helyen, ahol megállították őket, és így befejezte az ihrám állapotát.
2. A jóvátételi Umra (az előzőért) az ezt követő évben.
3. A haddzs[97] idejével együtt végzett umra
4. Az Al-Dzsuránából végzett umra.
- A Próféta (ﷺ) életében soha nem kezdett umrát Mekkán belül; mindegyiket úgy végezte, hogy máshonnan lépett Mekka területére.
- Soha nem jegyezték fel, hogy egy évben egynél több umrát végzett volna.
- Mindegyik umrát a haddzs hónapjaiban[98] végezte.
- Azt mondta:
„Egy umra ramadánban egyenértékű (jutalomban) egy haddzs-al."[99]
b. Útmutatása a haddzs elvégzését illetően[100]
- Amikor a haddzs kötelező lett, a Próféta (ﷺ) igyekezett késlekedés nélkül elvégezni. Csupán egyszer végzett haddzsot, ez qirán haddzs[101] volt.
- A Próféta (ﷺ) a dhohr ima után lépett ihrám állapotba, és mondta a talbiját, ami a következőképpen hangzik:
„Labbaik Allahumma labbaik. Labbaik lá saríka laka labbaik. Innal-hamda wan-ni-mata laka wal-mulk. Lá saríka lak." (Hívásodra felelek, Ó Allah, hívásodra felelek. Hívásodra felelek – nincs Neked társad, hívásodra felelek. Minden hála és kegy a Tiéd, és a hatalom. Nincs Neked társad.)[102]
Felemelt hanggal mondta a talbiját, amíg a társai is meghallották. Elmondta nekik, hogy Allah megparancsolta, hogy felemelt hanggal mondják a talbiját. Tovább mondta így a talbiját, az emberek hozzátettek vagy kihagytak részeket, de ő (ﷺ) nem kritizálta őket ezért.
- Az ihrám felvétele idején a Próféta (ﷺ) lehetőséget adott a társainak, hogy bármelyiket választhatták a három féle haddzs közül.[103] Amikor közeledett Mekkához, azokat, akik nem hoztak áldozati állatot magukkal, arra ösztönözte, hogy fejezzék be ihrám állapotukat az umrah után.[104]
- A Próféta (ﷺ) a haddzsot tevén ülve végezte el, és étele és csomagja a tevén voltak.
A következőkben a Próféta (ﷺ) által elvégzett haddzs leírását olvashatjuk, és a módszerét, amelyet követett:
Miután megérkezett Mekkába, határozottan megparancsolta azoknak, akik nem hoztak áldozati állatot, hogy csak umrát végezzenek, ezt követően szakítsák meg az ihrám állapotukat, de azoknak, akiknek volt állatuk, azt mondta, hogy maradjanak ihrám állapotban. Elment Dhu Tuwa völgyébe, ahol a vasárnap estét töltötte, dhul-hiddzsah 4.-ét. Elvégezte ott a fadzsr imát, megfürdött, és belépett Mekkába nappal a északi szomszédságából, amelynek neve Ath-Thanijja al-Ulja, Hudzsunra néz.
A Szent Mecsetbe való belépéskor a Próféta (ﷺ) a Kábához[105] ment anélkül, hogy elvégezte volna a rendszeres mecsetüdvözlő imát. Amikor a Fekete Kővel szemben állt, megcsókolta, anélkül, hogy bárkit akadályozott volna mozgásában. Elkezdte a tawáfot (a Kába[106] körüljárását) hogy az a balján legyen, és anélkül, hogy fohászkodna az ajtajánál vagy a vízforrásnál, vagy a Kába hátuljánál vagy sarkainál. Közölték, hogy miközben a Kába két sarka között ment, a Fekete Kő és a Jemeni sarok között, azt mondta:
„Rabbaná átiná fid-dunia haszanatan wa filákhirati haszanatan, wa qiná adhában-nár" (Ó Urunk, add nekünk a jót az evilágon és a jót a túlvilágon és ments meg minket a Tűz büntetésétől.)
A Próféta (ﷺ) nem határozott meg semmilyen más fohászt a tawáf alatt ezen kívül.
A Próféta (ﷺ) kis lépésekkel futott a tawáf első három körében. Ruháját úgy tekerte fel, hogy két sarka az egyik válla fölött találkozott, míg a másik válla szabadon maradt.
Amikor csak a Fekete Kőhöz ért, megcsókolta vagy megérintette a botjával, majd megcsókolta a botot és azt mondta: „Allahu Akbar."
Megérintette a Jemeni sarkot, de nem csókolta meg, sem a kezét, miután megérintette.
Miután befejezte a tawáfot, megállt Ábrahám (béke legyen vele) helyénél, és azt olvasta:
„(...)És vegyétek Ibrahim helyét imahellyé!(…)" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:125]
Elvégzett két rakát úgy, hogy közötte és a Kába között volt Ábrahám (béke legyen vele) helye. Ezekben a Fatiha után a Káfirún és az Ikhlász szúrákat mondta. Ima után visszament a Fekete Kőhöz és megcsókolta.
Ezek után a Próféta (ﷺ) elindult a Szafa domb felé, és mikor a közelébe ért, azt mondta:
„Innasz-Szafa wal-Marwata min sa-airiLlah." („Bizony, asz-Szafa és al-Marwa Allah által elrendelt rituálék heyei(...)" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:125]), és hozzátette:
„Kezdjük, amivel Allah kezdte."[107]
A Próféta (ﷺ) felment Szafára, amíg nem látta a Kábát. Akkor feléje fordult, és azt mondta:
„Lá iláha illAllah, waLlahu Akbar, lá iláha illAllah wahdahu lá saríka lahu, lahul mulku wa lahul-hamdu, juhjí wa jumít wa Huwa ala kulli sajin Qadír, lá iláha illAllah wahdahu, andzsaza wadahu wa naszara abdahu wa hazamal-ahzába wahdah." (Nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah egyedül, nincs társa. Övé a hatalom és Övé minden dicséret, és Ő mindenre Képes. Beteljesítette ígéretét és támogatta szolgáját, legyőzte a szövetségeseket egyedül.)[108] Ezt háromszor ismételte el, és közben fohászkodott.
Majd elkezdte a szá'i[109] elvégzését, lement Szafáról, és elindult Marwa dombja felé. Amikor elérte a völgyet (most két zöld jelzéssel jelezve), futott, majd amikor elhagyta a völgyet, sétált. Gyalog kezdte a szá'i-t, de tevén fejezte be, mert nagy tömeg volt körülötte.
Amikor elérte Marwát, felment, amíg meg nem pillantotta a Kábát. Ott ugyanazokat a fohászokat mondta el, mint Szafánál. Miután befejezte a szá'i-t Marwánál, megparancsolta azoknak, akiknek nem volt áldozati állatuk, hogy fejezzék be az ihrám állapotát[110], még ha qirán vagy irfád típusú haddzsot is szándékoztak végezni.
Ő (ﷺ) nem fejezte be ihrám állapotát, mert hozott magával áldozati állatot, de azt mondta:
„Ha tudtam volna előbb, amit most tudok, nem hoztam volna magammal állatot, és umrát végeztem volna."[111]
A Próféta (ﷺ) fohászkodott háromszor azokért, akik leborotválták a fejüket, és egyszer azokért, akik levágták a hajukat.
Mekkában való egész tartózkodása alatt egészen a tarwijah[112] napjáig szállásán vezette az imát, lerövidítve.
Aznap dél előtt a Próféta (ﷺ) és a társai elindultak Minába, és aki megszakította ihrám állapotát, ismét belépett hátas állatán.
Minába érkezve a Próféta (ﷺ) leszállt, elvégezte a dhohr, aszr, maghreb és isa imákat, és ott töltötte az éjszakát. Napfelkelte után elindult Arafa síkságjára. Voltak társai, akik azt mondták: „Allahu Akbar", mások a talbiját ismételték, a Próféta (ﷺ) nem utasított rendre senkit. Megtalálta a sátrat, amelyet Namirában állítottak fel a számára, parancsolata szerint. (Namira nem része Arafának, ez egy falu Arafától keletre). A Próféta (ﷺ) röviddel dél utánig ott maradt, majd megparancsolta, hogy Al-Qaszwa nevű tevéjét szerszámozzák fel. Felölt, amíg meg nem érkezett az Arafa területén lévő völgybe. Ott egy nagy beszédet tartott, a tevéjén ülve. Megerősítette az iszlám alapjait, eltörölte a többistenhit és az iszlám előtti tudatlanság kora alapjait. Megerősítette azokat a tilalmakat, amelyekben minden vallás megegyezik, és eltörölte a törvénytelen, iszlám előtti gyakorlatokat, mint például a kamatot. Megparancsolta, hogy a nőkkel bánjanak jól, és hogy éljenek Allah Könyve szerint. Megkérdezte, hogy átadta-e az üzenetet, és miután hallotta egyhangú igenlő válaszukat, Allahot tette erre tanúvá.
Amikor a Próféta (ﷺ) befejezte a beszédet, megparancsolta Bilálnak (Allah legyen vele elégedett), hogy mondjon adhént, majd ő elmondta az iqámát. Péntek volt; vezette a dhohr imát csendes olvasással annak ellenére, hogy péntek volt. Bilál (Allah legyen vele elégedett) egy második iqámát mondott, és a Próféta vezette az aszr imát, szintén két rakát. Mekka lakói is vele voltak, és nem mondta nekik, hogy fejezzék be az imájukat, és nem is tiltotta meg nekik, hogy csatlakozzanak a két imához.
Miután befejezte az imát, a Próféta (ﷺ) tevén elment az állás helyére. Amikor néhány ember azon tanakodott, hogy ő most böjtöl-e vagy sem, felesége, Maimúna (Allah legyen vele elégedett) küldött neki tejet, amit a Próféta (ﷺ) megivott az emberek előtt. Hátas állatán maradt a hegy lábánál, a szikláknál, a Qiblah felé fordulva, kantárral a kezében. Elkezdett fohászkodni és buzgón kérni Allahot, és így folytatta naplementéig.
A Próféta (ﷺ) azt mondta az embereknek, hogy maradjanak Uránah völgye fölött, és azt mondta:
„Én itt maradok, de egész Arafa állóhely."[113]
Miközben fohászkodott, a Próféta (ﷺ) felemelte kezeit a mellkasáig, ahogy egy szegény ember ételért könyörög. Azt mondta:
„A legjobb fohász az Arafa napjának fohásza, és a legjobb dolog, amit én és az előző próféták mondtak, a következő: »Lá iláha illAllah wahdahu lá saríka lah. Lahul-mulki wa lahul-hamdu wa Huwa ala kulli sajin Qadír.« (Nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah egyedül, nincs Neki társa. Övé a hatalom, Őt illeti meg a hála, és Ő mindenre Képes.)"
Amikor a nap teljesen lement, elindult Arafáról lassan, Oszama bin Zaid (Allah legyen vele elégedett) ment mögötte. Meghúzta a teve kantárját maga felé (hogy lelassítsa sebességét), míg a teve feje elérte a nyereg szélét. Azt mondta (ﷺ):
„Ó emberek, nyugalom. A sietség nem a jámborság jele."[114]
Al-Mazimain úton indult el, de Arafába Dhabb felől lépett be. Közepes sebességgel haladt, de felgyorsított, mind ahányszor nyílt terep lett előtte.
Folytatta a talbijah mondását az úton. Egy alkalommal leszállt, elment elvégezni a dolgát, megmosta magát, majd folytatta útját. Nem imádkozott, amíg Muzdalifába nem ért, ott wudhut végzett az imához, és elrendelte az adhán és az iqámah mondását. Elvégezte a maghreb imát táborverés előtt, és mielőtt a tevéket leültették volna. Miután a tevéket elrendezték, elrendelt egy második iqámát, adhán nélkül. Elvégezte az isa imát anélkül, hogy bármilyen imát végzett volna maghreb és isa között. Majd aludt hajnalig, és nem töltötte az éjszakát Istenszolgálattal.
Ugyanezen az éjszakán megengedte a gyengéknek a családjából, hogy elinduljanak Mina felé hajnal előtt, de azt mondta nekik, hogy ne végezzék el a ramit (az oszlopok megdobálását) napfelkelte előtt.
Amint hajnal lett, A Próféta (ﷺ) elvégezte a fadzsr imát adhán és iqáma után. Majd elment tevével Al-Mad'ar Al-Harámba, és azt mondta az embereknek, hogy egész Muzdalifa állóhely. A Qiblah felé fordult és elkezdte a fohászt és a hálaadást Allahnak. Majd elindult Muzdalifából napfelkelte előtt, Al-Fadl bin Abbász (Allah legyen vele elégedett) mögött ment a tevéjén.
Az úton azt mondta Al-Fadl bin Abbásznak (Allah legyen vele elégedett), hogy gyűjtsön neki hét kavicsot. Megrázta a kezében, és azt mondta (ﷺ):
„Ezekhez hasonló köveket használj a dobáláshoz, és kerüld el a túlzásokat a vallásban."[115]
Amikor elérte a Muhasszir völgyet, sietve az út közepén halad, amely a nagy dzsamrához[116] vezet. Tovább mondta a talbiját, amíg el nem ért Minába, és elkezdte a dobálást. Megdobálta a nagy dzsamrát napkelte után, tevéjén ülve. A köveket a völgy alsó részéről dobta, hogy a Kába az ő (ﷺ) bal oldalán, Mina pedig a jobb oldalán volt. Egyenként dobálta el a kavicsokat, és minden egyes kavicsnál azt mondta: „Allahu Akbar".
Majd visszatért Minába és ékesszóló beszédet tartott, amelyben elmondta az embereknek az áldozati nap szentségét és kiválóságát, és Mekka szentségét. A Próféta (ﷺ) megparancsolta nekik, hogy engedelmeskedjenek azoknak a vezetőknek, akik Allah Könyve szerint élnek, és megtanította nekik a haddzs rítusait. Ezek után elment az áldozat helyéhez, és hatvanhárom tevét áldozott fel saját kezével, amelyek bal lábukkal meg voltak kötve. A Próféta (ﷺ) megállt és megkérte Alit (Allah legyen vele elégedett), hogy fejezze be az állatvágást, és legyen száz teve összesen. Azt mondta Alinak, hogy adja az egészet adományba a szegényeknek. A Próféta (ﷺ) azt mondta, hogy a mészárosnak nem lehet az áldozati húsból odaadni a munkadíját.[117]
Azt mondta nekik a (ﷺ) Próféta, hogy egész Mina áldozati hely, és minden út és völgy, ami Mekkába vezet.
Amikor befejezte az áldozatot, hívta a borbélyt, hogy leborotválja a haját, jobbról haladva balra. A hajat Abu Talhának adta, és azt mondta:
„Oszd szét az emberek között."[118]
A Próféta (ﷺ) háromszor bocsánatot kért azok számára, akik leborotválták a hajukat és egyszer azokért, akik rövidebbre vágták. Áisa (Allah legyen vele elégedett) parfümöt tett a Prófétára (ﷺ), mielőtt ő levette az ihrám ruháját.
Elindult Mekkába tevéjén dél előtt. Elvégezte a Tawáf al-ifádhát[119], és nem csinált más tawáfot vagy szá'it ezek után.[120] Nem futott tawáfja alatt, sem a búcsú tawáfnál, csak a legelsőnél.
A tawáfot követően elment a Zamzamhoz, ahol talált embereket, akik a kútból ittak. Odaadták neki a vödröt és ivott belőle állva. Majd visszatért Minába, és ott töltötte az éjszakát. Nem teljesen egyértelmű, hogy hol imádkozta a Próféta (ﷺ) aznap a dhohr imát. Omár (Allah legyen vele elégedett) szerint Minában, míg Dzsábir és Áisah (Allah legyen velük elégedett) azt közölték, hogy Mekkában imádkozott.
Másnap reggel a Próféta (ﷺ) várt, amíg a nap túlhaladt a délen, majd elment az oszlopokhoz, ahol elkezdte az első (legkisebb) dzsamránál, rögtön a Khaif mecset mögött. Hét kavicsot dobott, és mindegyiknél azt mondta: „Allahu Akbar".
Majd közelebb ment a dzsamrához, a Qiblah felé fordult, felemelte kezét, és olyan hosszú fohászt mondott, mint a Baqarah szúra.
Majd elment a középső dzsamrához, és ugyanúgy megdobálta. Majd balra ment a völgybe, a Qiblah felé fordult, felemelte kezeit, és majdnem ugyanannyi ideig fohászkodott, mint előtte.
Ezek után a Próféta (ﷺ) elment a harmadik és legnagyobb dzsamrához (Al-Aqabah dzsamra), bal oldalán volt a Kába, és jobb oldalán Mina, és ezt is megdobálta hét kaviccsal. Miután befejezte a dobálást, visszatért fohászkodás nélkül.
A legvalószínűbb, hogy a Próféta (ﷺ) a dobálást a dhohr ima előtt végezte, majd visszatért, és elvégezte az imát. Megengedte Al-Abbásznak (Allah legyen vele elégedett), hogy az éjszakát Minában töltse, hogy az embereknek vizet adjon.
A Próféta (ﷺ) nem sietett visszautazni két nap után, hanem késleltette, hogy befejezze a dobálást mindhárom nap. Ezek után elindult délután, és megállt Muhasszabnál. Elvégezte a dhohr, aszr, maghreb és isa imákat, és pihent egy rövid ideig. Majd elment Mekkába, ahol elvégezte a búcsú tawáfot éjszaka, hajnal előtt, sietség nélkül. Feleségét, Szafiját felmentette a búcsú tawáf elvégzése alól, mert menstruált.
Megengedte Áisának (Allah legyen vele elégedett) éjszaka, hogy umrát végezzen Tanímból[121] bátyja, Abdur-Rahman (Allah legyen vele elégedett) társaságában. Mikor befejezte, a Próféta (ﷺ) bejelentette társainak az indulást, és elindultak.
12. A Próféta (ﷺ) útmutatása a hadi[122], az Eid áldozat és az aqiqat illetően[123]
a. Útmutatása a hadiról
- A Próféta (ﷺ) birkákat és tevéket áldozott fel hadiként, és szarvasmarhát feleségei nevében. Volt, hogy otthon, volt, hogy haddzs és umra alatt áldozott fel hadit.
- Gyakorlata szerint háncsfonattal jelölte meg a birkákat, de nem vágta vagy billogozta meg őket. Amikor otthonából küldött hadit, nem tiltott meg semmit, ami megengedett volt.
- Amikor tevéket áldozott hadiként, háncsfonattal megjelölte őket, és enyhe vágást tett a púpjuk jobb oldalára, csak amíg a vér épphogy megjelent.
- Amikor hadit küldött, azt mondta a küldöncének, hogyha bármi történik az úton, ami hibát okozna az állatban, vágja le, mártsa a szandálját a vérbe, lógassa le az oldalán, és ne egyen belőle sem ő, sem azok, akik vele mennek,[124] hanem a húsát szét kell osztani.
- A Próféta (ﷺ) megosztozott a hadiban társaival. Heten vettek egy tevét, hogy feláldozzák, és heten osztoztak egy tehénen.
- Megengedte egy embernek, aki vitte a hadit, hogy ráüljön, ha szükséges, amíg nem talál más hátas állatot.
- Útmutatása szerint a tevéket állva vágta le, miközben bal lábuk fel volt kötve, és azt mondta: „BiszmiLlah, Allahu Akbar", miközben levágta őket.
- A Próféta (ﷺ) az áldozati állatokat saját kezével vágta le, de olykor megkért valakit, hogy egy részüket vágja le.
- Amikor birkát vágott, lábát az oldalára tette, azt mondta „BiszmiLlah, Allahu Akbar", és levágta.
- A Próféta (ﷺ) megengedte ummájának, hogy egyenek saját hadijukból és megtartsanak valamennyi húst.
- Volt, hogy ő (ﷺ) osztotta szét a hadi húsát, máskor pedig azt mondta:
„Aki szeretne, vághat egy darabot."[125]
- Gyakorlata az volt, hogy az umra hadit Marwában vágta le, a haddzs hadit pedig Minában.
- A Próféta (ﷺ) hadiját akkor vágta le, miután befejezte ihrám állapotát, az első dobálást követően, napfelkelte után. Soha nem engedte meg, hogy napfelkelte előtt vágjanak állatot.
b. Útmutatása az Eid áldozatot illetően[126]
- A Próféta (ﷺ) soha nem hagyta ki az áldozatot. Az Eid ima után két kost vágott le. Azt mondta:
„A tasríq[127] minden napja áldozati nap"[128]
- Azt monda:
„Aki az (Eid) ima előtt vágott állatot, az nem áldozatot végzett; az csak hús, amit a családjának hozott."[129]
- A Próféta (ﷺ) azt mondta nekik, hogy hat hónapos birkát, vagy ötéves tevét, vagy olyan tehenet áldozzanak, amely elkezdte harmadik évét.
- Útmutatása szerint jó állatot választott az áldozatra, amelyen nem volt semmilyen hiba, és megtiltotta az olyan állatok feláldozását, amelynek a füle meg volt vágva, a szarva le volt törve, a szeme megvakult, vagy amely beteg vagy gyenge volt. A Próféta (ﷺ) azt is elrendelte, hogy győződjenek meg a szemek és a fülek épségéről.
- A Próféta (ﷺ) megparancsolta, hogy aki áldozatot akar végezni, ne vágja le a haját vagy a körmét dhul-hiddzsa kezdetétől.
- Útmutatása szerint az áldozatot a muszallán (imahelyen) vágta le.
- Útmutatása szerint egy birka elégséges áldozatnak számított egy férfitól és a családjától, a család nagyságára való tekintet nélkül.
c. Útmutatása az aqiqát[130] illetően
- Hiteles közlés szerint a Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Minden gyerek jelzáloga az aqiqá. A hetedik napon kell levágni, a gyerek haját le kell borotválni, és nevet kell neki adni."[131]
- A Próféta (ﷺ) azt is mondta:
„Két birkát kell vágni a fiúért, és egyet a lányért"[132]
13. A Próféta (ﷺ) útmutatása a vásárlást, eladást és üzletelést illetően
- A Próféta (ﷺ) vásárolt és eladott, de többet vásárolt, mint amennyit eladott, miután Allah rábízta az Üzenetet. A Próféta (ﷺ) lízingelt, bérbe vett, ügynököket bízott meg és őt bízták meg szerződések kötésére, de többször bízott meg ő másokat, mint ahányszor mások őt megbízták.
- A Próféta (ﷺ) készpénzzel és hitelből is vásárolt, közbenjárt másokért, és mások közbenjártak az érdekében, és kölcsönvett záloggal és anélkül.
- A Próféta (ﷺ) adott és elfogadott, ajándékozott és elfogadta az ajándékot. Ha nem kérte az ajándékot, elnézést kért az adótól. Elfogadta a királyok által adott ajándékot, és szétosztotta társai között.
- A Próféta (ﷺ) volt a legjobb ember üzleteiben. Ha kölcsönzött valamit valakitől, jobbat adott vissza, és fohászkodott Allahhoz érte, a családjáért és a vagyonáért.
Egyszer kölcsönkért egy tevét, és a tulajdonos jött, hogy visszavegye, és durván beszélt a Prófétával (ﷺ). Amikor a társai agresszíven fordultak az emberhez, azt mondta nekik:
„Hagyjátok, mert joga van, és jogosult, hogy visszakövetelje."[133]
- A durva bánásmódra még egyszer annyi elnézéssel reagált. Azt mondta valakinek, aki mérges lett, hogy haragját wudhuval oltsa ki, és üljön le, ha áll, és keressen menedéket Allahnál a sátántól.
- A Próféta (ﷺ) soha nem volt arrogáns senkivel, ellenkezőleg: alázatos és szerény volt társaival, köszönt fiatalnak és idősnek egyaránt.
- A Próféta (ﷺ) volt, hogy viccelődött, de akkor is mindig igazat mondott. Mondott szórakoztató történeteket, de csak az igazságot mondta.
- A Próféta (ﷺ) megjavította a cipőjét és megvarrta ruháit a saját kezével. Befoldozta a bőr vizes tömlőjét, megfejte a kecskéjét, megtisztította ruháját, kiszolgálta családját és magát, és társaival köveket hordott a mecsetépítéshez.
- A Próféta (ﷺ) volt a legtoleránsabb és legkedvesebb ember.
- A Próféta (ﷺ) valahányszor két dolog közül választhatott, a könnyebbet választotta, ha az nem volt bűn.
- A Próféta (ﷺ) soha nem bosszulta meg az igazságtalanságot, ha ellene követték el, de ha Allah tilalmait megszegték, haragja elsöprő volt.
- A Próféta tanácsot adott és tanácsot kért, meglátogatta a betegeket, elment a temetésekre, elfogadta a meghívásokat, és igyekezett megadni az özvegyek, szegények és gyengék szükségleteit.
- A Próféta (ﷺ) fohászkodott Allahhoz mindenkiért, aki szívességet tett neki. Azt mondta:
„Amikor szívességet tesznek valakinek, és aki kapta, azt mondja annak, aki tette: »Dzsazak Allahu khairan« (Allah jutalmazzon jobbal), akkor a legjobban köszönte meg."[134]
14. A Próféta (ﷺ) útmutatása a házasságot és a házasélettét illetően[135]
- Hitelesen közölték, hogy a Próféta (ﷺ) azt mondta:
„A ti világotokból én a nőket és a parfümöt szeretem a legjobban, de szemem öröme az ima."[136]
Azt is mondta (ﷺ): „Ó fiatalok, aki közületek képes a házasságra, az házasodjon meg."[137]
Azt is mondta (ﷺ): „Vegyétek el a kedves ér termékeny nőket."[138]
- A Próféta (ﷺ) feleségeivel való életét a szép bánásmód és a szép viselkedés jellemezte. Azt mondta:
„A legjobb közületek az, aki a legjobb a családjával, és én vagyok közületek a legjobb a családommal."[139]
- Ha valamelyik felesége szeretett volna valami megengedett dolgot, megadta neki. Megengedte, hogy az anszár[140] lányok játsszanak Áisával (Allah legyen vele elégedett). Amikor Áisa (Allah legyen vele elégedett) ivott egy edényből, a Próféta (ﷺ) ugyanarról a helyről ivott, ahol Áisa szája volt. A Próféta (ﷺ) az ő szobájában pihent és Koránt recitált, még akkor is, ha menstruált.
- Az aszr ima után meglátogatta mindegyik feleségét, egyiküket a másik után, és érdeklődött hogylétükről, de éjszaka annak a házában aludt, akinek az ideje volt.
- Feleségeivel egyenlően bánt az éjszaka eltöltése, a lakás és az ellátás tekintetében.
- A Próféta (ﷺ) az éjszaka első vagy későbbi részében szeretkezett a feleségeivel. Ha az első részében, akkor vagy fürdött, vagy csak wudhuzott, és utána aludt.
- A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Átkozott az, aki feleségével análisan közösül."[141]
A Próféta (ﷺ) azt is mondta:
„Ha valamelyikőtök szeretkezni akar a feleségével, mondja azt: »Allahumma dzsannibna assaitán wa dzsannib assaitán má razaktana.« (Ó Allah, távolíts el minket a sátántól, és távolítsd el a sátánt attól, amivel ellátsz minket.) Ebben az esetben, ha gyerek volt megírva a számukra, a sátán soha nem fog tudni ártani neki."[142]
- Azt is mondta:
„Ha valamelyikőtök megházasodik, vesz egy szolgát vagy egy állatot, tegye a kezét a homlokára, fohászkodjon Allahhoz, és mondja: »Allahumma inni asz'aluka khairaha wa khaira má dzsubilat alaihi, wa aúdhu bika min sarrika wa sarra má dzsibliat alaih.« (Ó Allah kérem Tőled a benne lévő jót és a teremtésében lévő jót, és menedéket keresek Nálad a benne lévő rossztól, és a teremtésében lévő rossztól.)"[143]
- A Próféta (ﷺ) azt mondta az új házasoknak:
„BárakAllahu laka wa báraka alaika wa dzsama bainakuma fí khair." (Allah áldjon meg téged és adja áldását rád, és kössön össze titeket a jóban.)"[144]
- Ha el akart utazni, sorsot húzatott a feleségeivel. Akit kihúztak, az ment vele, és nem pótolták be az időt.
- Útmutatása nem tartalmazta a sok figyelem szentelését az otthonoknak, építést, díszítést, vagy bővítést.
- A Próféta (ﷺ) egyszer elvált egy feleségétől és visszavette őt, volt, hogy egy hónapig távol volt tőlük; de soha nem mondott ki dhihár-t[145].
15. A Próféta (ﷺ) útmutatása az evést és az ivást illetően[146]
a. Útmutatása az evést illetően
- A Próféta (ﷺ) soha nem utasított el semmit, ami elérhető volt, és nem küzdött, hogy elérjen olyasmit, ami nem volt elérhető. Minden egészséges dolgot megevett, és ha nem ízlett neki, otthagyta, de nem tiltotta meg másnak, hogy egyen belőle, és nem is kényszerítette rá magát, hogy megegye. Soha nem kritizált egy ételt sem; ha ízlett neki, megette, ha nem, meghagyta, mint amikor gyíkkal kínálták, amihez nem volt hozzászokva.
- A Próféta (ﷺ) azt ette, amit talált, és ha nem volt semmi, türelmes volt, annyira, hogy egy követ kötözött a hasára éhség ellen. Volt, hogy három egymást követő hónapig nem gyújtottak tüzet a házában főzéshez.
- Nem tartozott útmutatásához, hogy egyfajta ételre korlátozza étkezését.
- A Próféta (ﷺ) evett édességeket és mézet, és szerette ezeket. A következő állatok húsát ette: teve, birka, csirke, madarak, zebra és nyúl. Evett tengeri állatokat, roston sült húst, és friss vagy szárított datolyát. Evett tharídot, ami kenyér hússal levesben áztatva, evett kenyeret olajban, és uborkát friss datolyával. Evett főzött tököt és szerette, és evett szárított húst és datolyát vajjal.
- Szerette a húst, különösen a birka első lábszárát és az első részét.
- A Próféta (ﷺ) megette a helyi szezongyümölcsöket és nem mondott le róluk.
- A legtöbb ételét a földön, egy terítőn vagy gyékényen fogyasztotta el.
- A Próféta (ﷺ) megparancsolta az embereknek, hogy jobb kézzel egyenek, és megtiltotta nekik, hogy bal kézzel egyenek, és azt mondta:
„A sátán bal kézzel eszik és iszik."[147]
- Három ujjával evett, majd miután befejezte, lenyalta őket.
- A Próféta (ﷺ) nem evett oldalán fekve, keresztbetett lábbal, vagy úgy, hogy egyik kezére támaszkodott, ezt a három pozíciót nem szerette. Hátra dőlve evett a lábát kinyújtva.
- Amikor kinyújtotta kezét az ételhez, azt mondta: „BiszmiLlah" (Allah nevében). Azt mondta az embereknek is, hogy ezt tegyék:
„Amikor valamelyikkőtök eszik, említse Allah nevét. Ha elfelejti az elején Allahot említeni, mondja azt: »Biszmillah awwalahu wa akhirahu.« (Allah nevében az elején és a végén.)"[148]
- A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Valóban, a sátán azt az ételt, amelyen nem említették Allah nevét, a maga számára engedélyezettnek tartja."[149]
- A Próféta (ﷺ) beszélgetett evés közben, és többször kínálta a vendégeit étellel, ahogy a bőkezű emberek mindig teszik.
- Amikor elvitték az ételt, azt mondta:
„AlhamduliLlahi hamdan kathíran tajjiban mubarakan fíhi ghaira magfijjin wa lá muwaddain wa lá mustaghnan anhu rabbuna." (Hála Allahnak, bőséges, tiszta és áldott hála, nem elégséges és soha nem múló, és nem Urunkra való szükség nélkül.)[150]
- Amikor meghívták a Prófétát (ﷺ) vacsorára néhány emberrel, nem ment el anélkül, hogy ne fohászkodott volna értük:
„Aftara indakumusszaimún wa akala ta'amukumul-abrár, wa szallat alaikumul-malaika." (Azok, akik megtörik a böjtöt veletek, és a jámborok egyék ételeteket, és az angyalok fohászkodjanak áldásért nektek.)[151]
- A Próféta (ﷺ) fohászkodott azokért, akik meghívták a szegényeket, és dicsérte őket.
- A Próféta (ﷺ) soha nem utasította el, hogy bárkivel egyen, fiatallal, időssel, szabaddal, rabszolgával, beduinnal, vagy bevándorlóval.
- Amikor meghívták enni, miközben böjtölt, azt mondta: „Böjtölök."[152] Azt mondta azoknak, akiknek ételt kínáltak, hogy fohászkodjanak a házigazdáért, és hogy egyenek vele, ha nem böjtölnek.
- Amikor a Prófétát (ﷺ) meghívták enni és valaki követte őt, azt mondta a házigazdának:
„Ez az ember utánunk jött, ezért ha, megengedd velünk jön, ha nem, akkor vissza fog menni."[153]
- Azt mondta azoknak, akik panaszkodtak arra, hogy nem elég az étel, hogy csillapítsa éhségüket, hogy egyenek együtt, ne külön, és említsék Allah nevét felette, hogy megáldja nekik.
- A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Az ember nem tölt meg rosszabb edényt, mint a gyomra; Ádám fiának néhány falat elég, hogy egyenesen tartsa a hátát. Ha azonban ez nem lehetséges, akkor egyharmadát a gyomrának töltse meg étellel, egyharmadát itallal, és egyharmadát hagyja szabadon, hogy lélegezzen."[154]
- A Próféta (ﷺ) hazament egyik éjszaka és ételt keresett, de nem talált, azért azt mondta:
„Allahumma at'im man at'amani waszki man szakani." (Ó Allah, etesd azt, aki etet engem, és itasd, aki itat engem.)[155]
b. Útmutatása az ivást illetően[156]
- Útmutatása az ivással kapcsolatban a legtökéletesebb volt az egészség megőrzése érdekében. Kedvence az édes és hideg ital volt. Ivott tejet, nem felhígítva és vízzel keverve. Azt mondta:
„Allahumma bárki lana fíhi wa zidná minhu, fa innahu laisza saiun judzszí anat-taami wassarábi illal-laban." (Ó Allah, áldd meg és gyarapítsd számunkra, mert semmi nem telít meg annyira ételként és italként, mint a tej.)[157]
- Nem tartozott útmutatásához, hogy igyon étkezés közben. Nabidh-ot[158] készítettek neki este, és a Próféta (ﷺ) ivott belőle másnap reggel, másnap este és még egy nap és éjszaka, másnap délutánig. Ha maradt belőle, odaadta a szolgának, hogy öntse ki. A Próféta (ﷺ) nem ivott belőle három nap után.
- Útmutatásához tartozott, hogy általában ülve ivott, és figyelmeztette azokat, akik állva ittak. Egyszer azonban állva ivott, de arra azt mondták, hogy azért volt, mert a tilalom felül lett írva, vagy, hogy megmutassa, hogy mindkét módon engedélyezett.
- Úgy ivott, hogy háromszor tartott szünetet, hogy levegőt vegyen ivás közben, és azt mondta:
„Ez jobb a szomjúság csillapítására, telítőbb és egészségesebb."[159]
Ez azt jelentette, hogy elvette az edényt a szájától, és azon kívül lélegzett. Azt mondta (ﷺ):
„Amikor valamelyikkőtök iszik, ne lélegezzen az edénybe, hanem vigye távol azt a szájától."[160]
A Próféta (ﷺ) azt is megtiltotta, hogy egy edény repedéséből vagy csőréből igyanak.
- A Próféta (ﷺ) Allah nevét említette, mikor elkezdett inni, és hálát adott Allahnak, amikor befejezte. Azt mondta:
„Allah elégedett a szolgájával, aki eszik valamit és hálát ad Neki, vagy iszik valamit és hálát ad Neki."[161]
- A Prófétának (ﷺ) szoktak hozni friss vizet (iható, nem sós), és ő jobban szerette az állott vizet.
- Amikor ivott, jobbra adta tovább, még ha volt is valaki a balján, aki idősebb volt nála.
- Megparancsolta, hogy az edényeket lefedjék és biztosan bezárják, akár egy bottal, és hogy említsék Allah nevét ez alkalommal.
16. A Próféta (ﷺ) útmutatása a dáwát[162] illetően
- A Próféta (ﷺ) hívta az embereket Allahhoz éjjel-nappal, titokban és nyilvánosan. Mekkában három évig a prófétasága elején titokban hívott Allah imádatára. Miután a következő vers ki lett nyilatkoztatva:
„Azt hirdesd, amire parancsot kaptál! És fordulj el a társítóktól!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 15:94]
Elfogadta Allah rendeletét, és nem félt a kritikusok támadásaitól. Hívta az időseket és a fiatalokat, a szabadokat és a rabszolgákat, a férfiakat és a nőket, az embereket és a dzsinneket, hogy higgyenek Allahban.
- Amikor az üldöztetés és a támadások megszaporodtak társai ellen Mekkában, megengedte nekik, hogy kivándoroljanak Abesszíniába.
- A Próféta (ﷺ) elment Táifba, hogy támogatást keressen. Hívta őket, hogy higgyenek Allahban, de senki nem fogadta el. Ellenkezőleg, megtámadták, még sokkal jobban, mint saját népe, és kiűzték, visszaküldték Mekkába, ahol Mut'im bin Adijj védelmébe lépett.
- A Próféta (ﷺ) tíz évig folytatta a nyilvános dáwát, és kihasználta az éves zarándoklati időszakokat, amikor a zarándokokhoz elment a táboraikba. Dáwát csinált a kereskedő időszakokban is, Okaz, Madzsinnah és Dhil-Madzsáz idjén, és minden törzsnek megkérdezte szálláshelyét.
- Végül találkozott hat emberrel a Khazradzs törzsből Al-Aqabánál. Bemutatta nekik az iszlámot, és ők elfogadták. Miután visszatértek Medinába, hívták az embereket az iszlámra, és hamarosan úgy elterjedt, hogy nem maradt olyan ház, ahol ne lettek volna muszlimok.
- A következő évben tizenketten eljöttek, és megkötötték az Aqabai esküt, engedelmességet, anyagi támogatást és a jó megparancsolását és a rossz megtiltását ígérve. Arra is megesküdtek, hogy beszélnek Allahról anélkül, hogy félnének a kritikusok szidalmaitól, és hogy segítsék és védelmezzék a Prófétát (ﷺ), mint önmagukat, feleségeiket és gyerekeiket, a Paradicsom jutalmáért cserébe. Visszatértek Medinába, és Ibn Umm Maktúm és Musz'áb bin Umair (Allah legyen velük elégedett) elkísérték őket, hogy tanítsák a Koránt, és hívják az embereket Allahhoz. Dáwájukon keresztül sokan beléptek az iszlámba, köztük Uszaid bin Dushair és Szád bin Muád (Allah legyen velük elégedett).
- Majd a Próféta (ﷺ) megengedte a muszlimoknak, hogy kivándoroljanak Medinába, és elkezdtek kivándorolni. Ő és a társa (Abu Bakr – Allah legyen vele elégedett) később követte őket.
- A Próféta testvériséget kötött a muhádzsirín[163] és az anszár között. Összesen 90 férfi volt köztük.
a. Útmutatása a biztonság, a béketeremtést és a követekkel való bánásmódot illetően[164]
- Megerősítették, hogy a Próféta (ﷺ) azt mondta:
„A védelem joga egyenlő minden muszlim számára; és ez a jog kiterjed a legalázatosabbra is közülük."[165]
- A Próféta (ﷺ) azt is mondta:
„Aki szerződésbe lépe egy másik néppel, ne szegje meg, amíg le nem jár, vagy ők nem szegik meg először."[166]
- Amikor Muszajlimah[167] követei eljöttek hozzá, a Próféta (ﷺ) meghallgatta őket, majd azt mondta:
„Ha nem az lenne a szabály, hogy a követeket nem ölik meg, levágtam volna a fejeteket."
Ez volt a gyakorlata: a követeket soha nem szabad megölni.
- A Próféta (ﷺ) nem tartotta ott a követet, ha meg akarta tartani a vallását (és nem akart muszlim lenni), inkább visszaküldte.
- Ha valamelyik ellensége szerződést kötött valamelyik társával az ő beleegyezése nélkül, és ez nem volt ártalmas a muszlimoknak, megengedte.
- A Próféta (ﷺ) tízéves szerződést kötött a Quraissal való háború alatt azzal a feltétellel, hogy azokat a muszlimokat, akik a Quraistól jönnek hozzá, visszaküldik, de ha tőle menne bárki a Quraishoz, őket nem küldik vissza. Allah azonban eltörölte ezt a feltételt a nők esetében, és azt parancsolta, hogyha eljönnek a Prófétához (ﷺ), bizonyosodjon meg hitükről. Ha egy nőt hívőnek találtak, nem lehetett visszaküldeni.
- Ha egy hitetlen feleség a Quraisi hitetlenekhez akart csatlakozni, Allah megparancsolta a muszlimoknak, hogy adjanak ezeknek az embereknek, akiknek a feleségük elment, ugyanannyit, amennyit a feleség mahr-jára (jegyajándékára) költöttek. Ezt a hitetlenektől követelték, mivel a hitetleneknek hasonló jogaik voltak abban az esetben, ha egy hívő nő csatlakozott a muszlimokhoz.
- A Próféta (ﷺ) nem akadályozta meg a Quraisot, hogy bárkit visszavegyen, aki hozzá jött, de nem kényszerítette őket és nem küldte őket el, és nem parancsolta nekik, hogy menjenek. Ha azonban valaki őlt vagy elvette a hitetlenek vagyonát, miután elhagyta a Prófétát (ﷺ) és nem ment vissza hozzá, a Próféta (ﷺ) sem nem ellenezte, sem nem garantált számára biztonságot ellenük.
- A Próféta (ﷺ) megegyezett a Khaibari zsidókkal, miután legyőzte őket, azzal a feltétellel, hogy elhagyják a területet. Megengedte nekik, hogy bármit elvigyenek, amit el tudtak vinni a hátas állatokon, de a Prófétáé (ﷺ) lett az arany, ezüst és a fegyverek.
- A Próféta (ﷺ) megegyezett velük a föld tekintetében is: övé lesz a termés fele, és az övék a másik fele, amíg a feltételeket betartják. A Próféta (ﷺ) minden évben elküldött valakit, hogy megbecsülje a föld értékét, és megnézze, mennyit szüreteltek. Átvette a muszlimok garantált részét, és meghagyta nekik a többit.
a. Útmutatása az uralkodóknak szóló dáwáról, és a nekik küldött követekről és levelekről[168]
- Amikor a Próféta (ﷺ) visszatért Hudaibijjából, írt a királyoknak a világ minden táján, és követeket küldött hozzájuk. Levelet küldött a bizánci császárnak egy követtel. Tetszett neki az iszlám, a határán volt, hogy elfogadja, de végül nem tette.
- Elküldött egy levelet An-Nadzsasinak (Abesszínia uralkodójának), aki felvette az iszlámot.
- A Próféta (ﷺ) elküldte Abu Músza Al-Asarit és Muádh ibn Dzsabalt (Allah legyen velük elégedett) Jemenbe, ahol a nép nagy része szívesen felvette az iszlámot, harc nélkül.
b. Útmutatása a képmutatókkal való viselkedést illetően[169]
- A Próféta (ﷺ) elfogadta külső hit-mutatásukat, és belső szándékukat Allahra hagyta. Ellenkezett velük meggyőző érvekkel, vagy azáltal, hogy távol tartotta magát tőlük. Volt, hogy szigorúan beszélt velük, vagy kifejező szavakat használt, hogy lelkiismeretükre hasson.
- Nem ölte meg a képmutatókat, hogy harmóniát teremtsen a szívekben. Amikor azt javasolták neki, hogy ölje meg őket, azt felelte (ﷺ):
„Nem, mert az emberek azt mondanák, hogy Mohamed megöli a társait."
17. A Próféta (ﷺ) útmutatása a fohászokat illetően[170]
A Próféta (ﷺ) volt a legtökéletesebb Allah dicsőítésében, minden kijelentésében hálát adott a Mindenható Allahnak. Bármit rendelt el, tiltott meg, vagy iktatott törvényben a muszlimok számára, lényegében Allah dicsőítése volt. Még mikor csendben volt, akkor is Allahot dicsőítette szívében. Allahnak adott hálát és dicsőítette minden lélegzetvétellel, akár állt, ült, oldalán feküdt, sétált, vagy hátas állatán lovagolt, akár leszállt, utazott, vagy otthon volt, áldások és béke vele.
a. Útmutatása Allah dicsőítésével kapcsolatban reggel és este
- Amikor reggel lett, a Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Reggelre keltünk az iszlám természetes állapotába, az őszinteség szavára, az prófétánk, Mohamed vallására, és apánk, Ábrahám életmódjára, aki muszlim volt és az igazságra törekedett; nem tartozott a társítók közé."[171]
Azt is mondta (ﷺ): „Ó Allah, Általad keltünk reggel és Általad érjük el az estét. Általad élünk és Általad halunk meg, és Hozzád lesz a visszatérés."[172]
Amikor az este eljött, ezekhez hasonlót mondott.[173]
- A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„A legjobb fohász a megbocsátásért a következő: »Ó Allah, Te vagy az Uram – nincs más jogosan imádható istenség, csak Te. Te teremtettél engem, és én a szolgád vagyok. Megtartom a szerződésemet és az ígéretemet, amennyire tudom. Menedéket keresek Nálad az általam elkövetett rossztól. Elismerem a jótéteményedet, amit adtál nekem, és elismerem a bűnömet – bocsáss meg nekem. Valóban, nincs senki, aki megbocsáthatja a bűnöket, csak Te.« Hozzátette: »Aki elmondja ezt reggel, szilárd hittel benne, és meghal aznap, az bemegy a Paradicsomba. És aki elmondja ezt este szilárd hittel benne és meghal azon az éjszakán, bemegy a Paradicsomba.«"[174]
- Azt is mondta (ﷺ):
„Aki elmondja: »Lá iláha illAllah, wahdahu lá saríka lah, lahul mulku wa lahul hamdu wa huwa ala kulli sajin Qadír« (Nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, Egyedül, nincs társa, Övé a hatalom és Őt illeti meg a hála, és Ő mindenre Képes.) egy nap százszor, annyi jutalmat kap, mintha tíz rabszolgát szabadított volna fel, és száz jótett lesz felírva számára, és száz rossztett lesz eltörölve. Aznap védelmet kap a sátántól estig, és senki sem jöhet ennél jobbal (az Ítéletnapon), csak az, aki többet tett."[175]
- A Próféta (ﷺ) fohászkodott reggel és este a következő fohászokkal:
„Ó Allah, kérem Tőled a biztonságot ezen a világon és a Túlvilágon. Ó Allah kérem Tőled a megbocsátásodat és a biztonságot a vallásomban és a világomban, a családomban és a vagyonomban. Ó Allah, rejtsd el hibáimat és nyugtasd meg félelmeimet. Ó Allah, védelmezz meg előlem, hátam mögül, jobbomról, balomról és felülről. É menedéket keresek Nagyságodnál attól, hogy alulról ragadjanak meg."[176]
- A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Az a szolga, aki minden reggel és minden este elmondja: »Allah nevében, Akinek a Nevében semmi a földön és az egekben nem árthat, és Ő a mindent Halló és mindent Tudó«, háromszor, megmenekül minden ártlomtól."[177]
- Abu Bakr Asz-Sziddíq (Allah legyen vele elégedett) megkérdezte tőle:
„Ó Allah Küldötte, tanítsd meg nekem, mit mondjak, amikor a reggel eljön, és amikor az este eljön." Ő(ﷺ) így felelt: „Mondd: »Ó Allah, az egek és a föld Teremtője, a láthatatlan és a látható Ismerője, Úr, Uralkodó és minden dolog Tulajdonosa, tanúsítom, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Te. Menedéket keresek Nálad saját magam rossza elől és a sátán rossza elől és az ő társaságától, vagy, hogy én rosszat okozzak magamnak, vagy bármely muszlimnak.« Ő (ﷺ) hozzátette: »Mondd ezt reggel, este, és amikor aludni mész.«"[178]
b. Útmutatása Allah dicsőítéséről, az otthonról való távozáskor és hazaérkezéskor[179]
- Amikor elment otthonról, a Próféta (ﷺ) azt mondta: „BiszmiLlah, tawakkaltu ala Allah (Allah nevében, Allahra hagyatkoztam), majd hozzátette:
„Ó Allah, menedéket keresek Nálad attól, hogy valakit félrevezessek, és hogy valaki félrevezessen, hogy hibára késztessek, vagy hibára késztessenek, hogy ártsak valakinek, vagy nekem ártsanak, vagy hogy rosszul viselkedjek, vagy valaki rosszul viselkedjen velem."[180]
- Azt mondta (ﷺ):
„Aki otthonából való távozáskor azt mondja: »BiszmiLlah, tawakkaltu ala Allah, la hawla qa lá quwwata illa biLlah« (Allah nevében, Allahra hagyatkoztam, nincs erő sem hatalom, csak Allah által), neki az lesz mondva: »Vezetést kaptál, eleget kaptál, és védelmet kaptál, és a sátán távol marad tőle.«"[181]
- Amikor a Próféta (ﷺ) elment fadzsr imát imádkozni, azt mondta:
„Ó Allah, adj a szívembe fényt, a nyelvemre fényt, a hallásomra fényt, a látásomra fényt, mögöttem fényt, előttem fényt, felettem fényt, alattam fényt. Ó Allah, tégy engem fénnyé."[182]
- A Próféta (ﷺ) azt is mondta:
„Amikor valaki hazamegy, mondja azt: »Ó Allah, kérem Tőled a legjobb belépést és a legjobb kilépést. Allah nevében lépünk be és Allahra, Urunkra hagyatkozunk.« Ezután üdvözölje családját."[183]
c. Útmutatása Allah emlegetéséről a mecsetbe lépés és az onnan való távozást illetően[184]
- Amikor a Próféta (ﷺ) belépett a mecsetbe, azt mondta: „Audhu biLlahil-Athími wa biwadzshihil-Karím, wa biszultánil-'qadhím minassaitánur-radzsím." (Menedéket keresek Allahnál a Hatalmasnál, nemes arcánál, örökös fennhatóságánál a megátkozott sátántól.) Hozzátette: „Amikor valaki ezt mondja, a sátán azt mondja: »Ő védelemben van előlem a nap hátralévő részére.«"[185]
- Azt is mondta (ﷺ):
„Amikor valamelyikkőtök belép a mecsetbe, fohászkodjon áldásokért Mohamed Prófétának (ﷺ), és mondja: „Allahumma iftah lí abwaba rahmatik" (Ó Allah, nyisd meg nekem könyörületed kapuit), és mikor elmegy, mondja: „Allahumma inni asz'aluka min fadhlik" (Ó Allah, kérem Tőled a kegyet)."[186]
d. Útmutatása az újhold megpillantásakor[187]
Amikor a Próféta (ﷺ) megpillantotta a hónap új holdját, azt mondta:
„Ó Allah! Hozd elő az újholdat nekünk biztonságban, hitben, békességben, az iszlámban, és az Általad biztosított boldogulásban arra, amit Te szeretsz, és amivel elégedett vagy! Urunk, és Urad (a holdé) Allah!"[188]
e. Útmutatása a tüsszentést és ásítást illetően[189]
- Megerősítették, hogy a Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Allah szereti azt, aki tüsszent, és nem tetszik neki az ásítás. Ezért ha valaki tüsszent és hálát ad Allahnak, akkor annak a kötelessége, aki hallja őt, hogy azt mondja: »Jarhamuk-Allah« (Allah könyörüljön rajtad). Aki ásít, azt a sátán okozza, ezért aki ásít, nyomjon el belőle annyit, amennyit tud, mert amikor valaki ásít, a sátán kineveti."[190]
„Amikor a Próféta (ﷺ) tüsszentett, eltakarta száját a kezével vagy ruhájával, és elnyomta a hangot."[191]
- Amikor a Próféta (ﷺ) tüsszentett és valaki azt mondta neki: „Jarhamuk-Allah", ő úgy felelt: „Jarhamuna Allahu wa ijjakum wa jaghfiru lana wa lakum" (Allah legyen könyörületes velünk és veled, és bocsásson meg nekünk és neked.)
- A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Amikor valamelyikkőtök tüsszent, mondja azt: »AlhamduliLlah« (hála Allahnak), és a testvére vagy tásra mondja neki: »Jarhamuk-Allah« (Allah könyörüljön rajtad). Amikor azt mondták neki: »Jarhamuk-Allah«, mondja azt: »JahdíkumuLlahu wa juszlihu bálakum.« (Allah vezessen téged és jobbítsa helyzetedet)."[192]
- A Próféta (ﷺ) azt is mondta:
„Ha valamelyikkőtök tüsszent és hálát ad Allahnak (azt mondja: AlhamduliLlah), akkor mondjátok: »JarhamukAllah«, de ha nem ad hálát Allahnak, akkor ne mondjátok neki."[193]
Amikor valaki több mint háromszor tüsszentett, nem mondta neki, csak megjegyezte: „Ez az ember megfázott."[194]
- Közölték, hogy: „A zsidók úgy tettek a jelenlétében, mintha tüsszentettek volna, és azt várták, hogy azt mondja: »Allah könyörüljön rajtatok«, de csak azt mondta nekik: »Jahdíkum Allah wa juszlihu bálakum« (Allah vezessen titeket és jobbítsa helyzeteteket)"[195]
f. Útmutatása a csapás sújtotta ember megpillantásakor mondandó fohászt illetően[196]
„Aki látott egy csapás sújtotta embert, és azt mondja: »AlhamduliLlahi liLláhi-lladhí áfáni mimmabtaláka bihi wa faddhalani ála kathírin mimman khalaqa tafdhíla« (Hála Allahnak, Aki megmentett engem attól, amivel próbára tett téged és kegyet gyakorolt rajtam jobban, mint a legtöbb teremtményen), őt nem éri csapás, bármi legyen is az."[197]
g. Útmutatása a szamár vagy a kakas hangjának hallásakor[198]
A Próféta (ﷺ) megparancsolta embereinek, hogy amikor hallják a szamár ordítását, keressenek menedéket Allahnál a megátkozott sátántól, és amikor hallják a kakast, kérjék Allahtól a kegyét.[199]
h. Útmutatása súlyos harag esetére[200]
A Próféta (ﷺ) azt tanította mindenkinek, aki megharagudott, hogy végezzen wudhut, és hogy üljön le, ha áll, feküdjön le, ha ül, és hogy keressen menedéket Allahnál a megátkozott sátántól.
18. A Próféta (ﷺ) útmutatása az adhán és szavait illetően[201]
- A Próféta (ﷺ) elmondta az adhánt[202] ismétléssel vagy anélkül. Az iqáma[203] szavait is egyszer vagy kétszer mondta el, kivéve a következő szavakat: „Qad qamat isz-szaláh" (elkezdődött az ima), ezt kétszer mondta.
- A Próféta (ﷺ) azt az utasítást adta az embereknek, hogy aki hallja az adhánt, ismételje utána, kivéve a következő szavakat: „Hajja alasz-szaláh", és „Hajja alal-faláh", ezek helyett a következőt kell mondani: „Lá haulá wa lá quwwata illá biLláh" (Nincs erő sem hatalom, csak Allah által.)
- Azt is mondta:
„Aki hallja az adhánt, majd azt mondja: »Ashadu an lá iláha illaLlah, wa anna Muhammadan raszuluLlah, radítu biLlahi rabban, wa biliszlámi dínan, wa biMuhammadin raszulan« (Tanúsítom, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, és hogy Mohamed a küldötte, megelégszem Allahhal Uramként, az iszlámmal vallásomként, és Mohameddel küldöttemként) – annak minden bűne megbocsáttatik."[204]
- A Próféta (ﷺ) elrendelte, hogy az adhán szavai ismétlése után mondjunk áldást a Prófétára (ﷺ)a következőképpen:
„Allahumma rabba hadhihid-dáwatit-támma, wasszalátil qáimati, áti Muhammadan alwaszílata walfadhíla, wa abathhu maqáman mahmúdan alladhi wa adtah." (Ó Allah, E tökéletes hívásnak és ennek az imának az Ura, add Mohamednek a waszílát (a közbenjárás helye a Paradicsomban) és a kiválóságot és emeld fel [az Ítéletnapon] a dicsért helyen, amelyet megígértél neki.)[205]
- A Próféta (ﷺ) kijelentette, hogy az adhán és az iqáma közötti fohász nem utasíttatik vissza.
19. A Próféta (ﷺ) útmutatása a Korán recitálást illetően[206]
- A Próféta (ﷺ) egy hizb-ot[207] recitált minden nap, soha nem hagyta ki.
- A Próféta (ﷺ) lassan és pontosan recitált, nem sietve, hanem minden betű pontos kiejtésével.
- A Próféta (ﷺ) úgy recitált, hogy minden vers végén megállt, és olyan lassan recitált egy szúrát[208], hogy hosszabbnak tűnt, mint egy másik, amelyik valójában még hosszabb.
- A Próféta (ﷺ) hosszan ejtette ki a madd (elnyújtott) betűket, például hosszította a következő szavakat: „Ar-Rahmán" (A Könyörületes), „Ar-Rahím" (Az Irgalmas).
- Recitálását azzal kezdte, hogy menedéket keresett Allahnál a sátántól:
„Aúdhu biLláhi minassaitánir-radzsím" (Menedéket keresek Allahnál a megátkozott sátántól.)
Vagy azt mondta (ﷺ):
„Ó Allah, menedéket keresek Nálad a megátkozott sátántól, a sugalmazásaitól, a fújásától és a leheletétől."[209]
- A Próféta (ﷺ) recitálta a Koránt állva, ülve, vagy az oldalán fekve, wudhuval vagy anélkül. Semmi nem akadályozta meg, hogy olvassa, csak a szexuális tisztátalan állapot.
- A Próféta (ﷺ) melodikusan recitálta a Koránt, és azt mondta:
„Az nem közülünk való, aki nem melodikusan recitálja a Koránt."[210]
Azt is mondta: „Szépítsétek a Koránt hangotokkal."[211]
- A Próféta (ﷺ) szerette hallgatni is mások Koránrecitálását.
- Amikor a Próféta (ﷺ) szadzsdah (leborulás) verséhez ért, azt mondta: „Allahu Akbar", és leborult.[212] Leborulása alatt volt, hogy azt mondta:
„Arcom leborult Az előtt, Aki megteremtette, megformálta, és hallást és látást adott neki az Ő hatalmával és erejével."[213]
Vagy azt mondta: „Ó Allah, e (leborulás) által töröld el bűnömet, írd meg a jutalmamat, tartsd Magadnál, és fogadd el, ahogy elfogadtad szolgádtól, Dávidtól."[214]
A Próféta (ﷺ) nem mondta: „Allahu Akbar" amikor felkelt a leborulásból, és nem olvasott tasahhudot utána, sem szalámot.
20. A Próféta (ﷺ) útmutatása beszédeikor[215]
- Amikor a Próféta (ﷺ) beszédet tartott, szemei elvörösödtek, hangja hangosabb lett. Haragja felkelt, mintha egy hadsereget utasítana rendre, és azt mondta:
„(Az ellenség megtámadhat) reggel vagy este."
Azt is mondta:
„»Én és az Óra így lettünk elküldve, mint ez a kettő« és egymás mellé tette mutató- és középső ujját.
Hozzá tette: »Valóban, a legjobb beszéd Allah Könyve, és a legjobb útmutatás Mohamed útmutatása, és a legrosszabb kérdések (a vallásban) az újítások, és minden újítás tévelygés.«"[216]
- A Próféta (ﷺ) mindig Allahnak való hálaadással kezdte a beszédet.
- A Próféta (ﷺ) megtanította társainak a szükség esetén mondandó beszédet:
„Hála Allahnak, Őt dicsérjük, Tőle kérünk segítséget, és az Ő bocsánatát kérjük. Menedéket keresünk Allahnál saját rosszunk elől és bűneink elől. Akit Allah vezet, azt senki nem vezetheti félre, és akit Allah félrevezetetten hagy, azt senki nem tudja vezetni. Tanúsítom, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, és hogy Mohamed az Ő szolgája és küldötte.
Majd a következő három verset olvasta:
„Ó ti, akik hisztek! Féljétek Allahot, az Őt megillető istenfélelemmel! És csak úgy haljatok meg, hogy muszlimok vagytok!" [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:102]
„Ó ti emberek! Féljétek Uratokat! Aki egyetlen személyből (Ádám) teremtett meg benneteket és abból megteremtette a feleségét és kettejükből sok férfit és nőt sokasított. És féljétek Allahot, Akire hivatkozta szoktátok egymást kérdezgetni. És (óvakodjatok attól, hogy ) a rokonságot (megszakítsátok)! Bizony Allah Őrzőként áll felettetek." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:1]
„Ó, ti, akik hisztek! Féljétek Allahot és helyénvalót szóljatok! Kegyes cselekedetek végrehajtásához fog Ő akkor irányítani benneteket és megbocsátja a bűneiteket. És aki engedelmeskedik Allahnak és a Küldöttének, az valóban nagy dologra tett szert." [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:70-71"[217]
A Próféta (ﷺ) megtanította a társainak az isztikhára (választáskérő fohász) szövegét minden kérdésben, ahogy a Korán szúráit tanította. Azt mondta:
„Amikor valaki szándékozik tenni valamit, imádkozzon két rakát, a kötelező imán kívül, majd mondja: »Allahumma inní asztakhíruka bi ilmika, wa asztaqdiruka min qudratika wa asz'aluka min fadhlikal adhím. Fa'innaka taqdiru wa lá aqdir, wa ta'lamu wa lá álam, wa anta 'allamulghujúb. Allahumma in kunta ta'lamu anna hadhal amra (itt említse a kérdést) khairun lí fí díni wa ma'ási wa áqibatul amri, faqdurhu lí wa jasszirhu li, thumma bárik lí fíhi. Wa in kunta ta'lamu anna hadhal amra sarrun lí fí díni wa ma'ási wa áqibatil amrí. faszrifhu 'anní waszrifní anhu, waqdur lí alkhaira haithu kána thumm'ardhiní bih.« (Ó Allah, kérem Tőled a választásodat Tudásod által, és az elrendelésedet Képességed által, és kérem Tőled a nagy kegyedet. Mert Te Képes vagy és én nem vagyok képes, Te tudsz, és én nem tudok, és Te Ismered a láthatatlant. Ó Allah, ha Te tudod, hogy ez a dolog (itt említse a kérdést) jó nekem a vallásomban, az életemben és ügyeim végső kimenetelében, akkor rendeld el nekem, könnyítsd meg nekem és áldd meg nekem. És ha Te tudod, hogy ez a dolog rossz nekem a vallásomban, az életemben és ügyeim végkimenetelében, akkor távolítsd el tőlem és távolíts el engem tőle, és rendeld el nekem a jót, bárhol is legyen, és tégy engem azzal elégedetté.)"
21. A Próféta (ﷺ) útmutatása az alvás, a felkelés és az álmokat illetően[218]
- A Próféta (ﷺ) vagy matracon aludt, bőrmatracon, szalma matracon, vagy a földön, vagy ágyon. Matraca bőrből készült, és szalmával volt megtöltve, és a párnája is így készült.
- A Próféta (ﷺ) nem aludt többet, mint amennyire szüksége volt, de nem is tagadta meg magától az alvást, ha szüksége volt rá.
- A Próféta (ﷺ) az éjszaka korai szakaszában aludt, és imádkozott a későbbi szakaszában. Volt, hogy az éjszaka első felét a muszlimok ügyeinek intézésével töltötte.
- Amikor a Próféta (ﷺ) megállt pihenni késő este utazás alatt, jobboldalán aludt, de mikor éppen hajnal előtt állt meg, fejét a kezére tette, és a karját kinyújtotta.
- Amikor aludt, senki sem ébresztette fel, amíg magától fel nem ébredt. Szemei aludtak, de szíve éber maradt.
- Amikor a Próféta (ﷺ) elment aludni, azt mondta:
„Allahumma Biszmika namutu wa nahja" (Ó Allah, a Te nevedben élünk és halunk meg.)[219]
A kezéből félgömböt formált, belefújt és belemondta az Ikhlász, a Falaq és a Nász szúrákat, majd ezzel végigsimította az egész testét, ahol csak elérte, a fejével, arcával és a teste elülső részével kezdve. Ezt háromszor tette meg.[220]
- A Próféta (ﷺ) a jobb oldalán aludt, és kezét jobb arca alá tette. Azt mondta:
„Allahumma qiní adhabaka jauma tab'athu ibádak." (Ó Allah, védj meg a büntetésedtől azon a Napon, amikor feltámasztod szolgáidat.)[221]
Azt mondta néhány társának:
„Amikor aludni mentek, végezzetek wudhut, ahogy imához végzitek, majd feküdjetek a jobb oldalatokra, és mondjátok: »Allahumma aszlamtu nafszí ilaika wa waddzsahtu wadzshí ilaika wa fawwadhtu amrí ilaika wa aldzsa'tu dhahrí ilaika, raghbatan wa rahbatan ilaik. Lá maldzsá wa lá mandzsá minka illá ilaik. Ámantu bikitábik-alladhí anzalta wa binabijjik-alladhí arszalt.« (Ó Allah, Neked vetettem alá magamat, és Feléd fordítottam arcomat, Rád bíztam ügyeimet és Hozzád tértem vissza reményben és félelemben Irántad. Nincs menedék sem biztonság Előled, csak Nálad. Hiszek a Könyvedben, amit lebocsátottál, és a Küldöttedben, akit elküldtél.) Ezek legyenek az utolsó szavaitok. Ha aznap éjjel meghaltok, akkor a természetes állapotban (a fitrában) haltok meg."[222]
- Amikor a Próféta (ﷺ) felkelt éjszakai imát végezni, azt mondta:
„Ó Allah, Gábriel, Mihály és Iszráfil Ura, a mennyek és a föld Teremtője, a láthatatlan és a látható Ismerője, Te ítélkezel szolgáid között abban, amiben különböznek. Vezess engem abban, amiben nézeteltérés van, az igazságra az Engedélyed által. Valóban, Te vezetsz, akit akarsz az egyenes útra."[223]
- Amikor a Próféta (ﷺ) felkelt, azt mondta:
„AlhamduliLlahi-lladhí ahjana ba'da má amatana, wa ilaihin-nusúr." (Hála Allahnak, Aki életet adott nekünk, miután halálba küldött, és Hozzá lesz a feltámadás.) [224]
Ezek után megtisztította fogait, és esetenként elrecitálta az Ál-Imrán szúra utolsó tíz versét.
- A Próféta (ﷺ) akkor kelt fel, amikor a kakas kukorékolt, és azt mondta: „AlhamduliLlah" (Hála Allahnak), „Allahu Akbar" (Allah a Leghatalmasabb) és „Lá iláha illaLlah" (Nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah), majd fohászkodott.
- Azt mondta (ﷺ): „A jó álom Allahtól van, és a rossz álom a sátántól. Ezért ha egyikőtök olyat álmodott, ami nem tetszik neki, köpjön (csináljon úgy, mintha köpne) bal oldalára háromszor, amikor felébred, és keressen menedéket Allahnál a sátántól, és akkor nem fog neki ártani. És ne beszéljen (az álmáról) senkinek. Ha azonban egy jó álmot látott, azt jó hírnek vegye, de ne beszéljen erről sem senkinek, csak annak, akit szeret."[225]
A Próféta (ﷺ) azt tanácsolta azoknak, akik rosszat álmodtak, hogy forduljanak a másik oldalukra, és azt, hogy imádkozzanak.
22. A Próféta (ﷺ) útmutatása a szépítkezésről, öltözködésről, jó megjelenésről és díszítésről[226]
- A Próféta (ﷺ) gyakran használt illatszereket, és szerette a parfümöt. Soha nem utasította el, ha adtak neki. Kedvence a mósusz volt.
- A Próféta (ﷺ) szeretett sziwákot (fogpálcikát) használni, és használta, akár böjtölt, akár nem. Használta, amint felkelt, wudhu előtt, ima idején, és mikor hazaért.
- A Próféta (ﷺ) használta a kohl-t és azt mondta:
„A legjobb kohl számotokra az antimon; tisztítja a szemet és segít a szempilláknak nőni."[227]
- A Próféta (ﷺ) maga fésülte a haját és a szakállát, máskor Áisah (Allah legyen vele elégedett) csinálta meg neki. A haj leborotválásával kapcsolatban az volt az útmutatása, hogy vagy megtartotta az egészet, vagy leborotválta az egészet. Megtiltotta, hogy egy részt leborotváljanak, és a maradékot megtartsák.
- Nem jegyezték le, hogy bármikor máskor leborotválta volna a haját, mint a haddzs és az umra rítusai részeként. Haja nem volt túl rövid vagy túl hosszú, a fülcimpájáig ért.
- A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Különbözzetek a többistenhívőktől azzal, hogy a szakállatokat megnövesztitek, és a bajuszotokat rövidre vágjátok."[228]
- A Próféta (ﷺ) mindenféle ruhát viselt, ami elérhető volt, akár gyapjú, akár pamut, vagy len. A hosszú inget szerette.
- Viselt csíkos jemeni ruhát és egy zöld ruhát, hosszú, elöl vagy hátul nyitott ruhát, nadrágot, derékon megkötött anyagot és köntöst. Bőr lábbelit viselt, szandált, és turbánt.
- A Próféta (ﷺ) a turbánja szélét az álla alá kötötte. Volt, hogy hátra lelógatta, és volt, hogy a helyén hagyta.
- Viselt fekete ruhákat, és egy vörös derékkötőt és köntöst.
- A Próféta (ﷺ) viselt ezüst gyűrűt, és a követ a tenyere felé fordította.
- Ha a Próféta (ﷺ) új ruhát viselt, elnevezte, és azt mondta:
„Ó Allah, Te öltöztettél fel ezzel az inggel, vagy köntössel, vagy turbánnal. Kérem Tőled a javét és annak a javát, amire készült és menedéket keresek Nálad a rossza elől és azon rossz elől, amire készült."[229]
- Amikor felvette az ingét, mindig jobb oldalról kezdte.
- A Próféta (ﷺ) a jobb oldallal kezdte, amikor a cipőjét vette fel, amikor a haját fésülte, amikor wudhut végzett, és amikor elfogadott vagy adott valamit.
- Amikor a Próféta (ﷺ) tüsszentet, kezét vagy ruháját szája elé tette, hogy csendesítse a hangot.
- A Próféta (ﷺ) szemérmesebb volt, mint egy szűzlány a szobájában.
- A Próféta (ﷺ) nevetett, ha valami vicces volt, de nevetése legtöbbször nem volt több egy mosolynál. Ha nagyon nevetett, lehetett látni az őrlőfogait. Sírása hasonló volt nevetéséhez; ahogy nem nevetett hangosan, nem is szipogott vagy jajgatott hangosan. Szemei azonban könnyeztek, és mellkasa lélegzését lehetett hallani.
23. A Próféta (ﷺ) útmutatása az üdvözlés és az engedélykérést illetően[230]
- Útmutatásához tartozott, hogy üdvözölte az embereket megérkezésekor és távozáskor. Azt tanította, hogy terjeszteni kell az „Asszalámu alaikum" (Béke legyen veletek) köszönést.
- A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„A fiatal köszönjön először az idősnek, az elhaladó köszönjön az ülőnek, a lovon ülő köszönjön a sétálónak, és a kisebb csoport köszönjön a nagyobb csoportnak."[231]
A Próféta (ﷺ) volt mindig az első, aki üdvözölte azt, akivel találkozott, és ha valaki üdvözölte őt, azonnal válaszolt neki hasonló vagy jobb köszönéssel, kivéve, ha oka volt nem ezt tenni, mint például az imádkozás, vagy ha dolgát végezte.
- A Próféta (ﷺ) azzal kezdte: „Asz-szalámu alaikum wa rahmatuLlah". Nem kezdte azzal, hogy „Alaikasz-szalám", hanem a muszlimok köszönésére felelt úgy, hogy „Wa alaikasz-szalám" (És veled a béke).
- Ha sok embernek köszönt, és a köszönést nem lehetett hallani, háromszor megismételte a köszönést.
- Útmutatásához tartozott, hogy aki belépett a mecsetbe, először végezzen két rakát mecsetüdvözlésként, mielőtt üdvözölné az embereket.
- A Próféta (ﷺ) soha nem felelt egy üdvözlésre a kezével, fejével, vagy mutató ujjával, kivéve ima közben, amikor jellel felelt a köszönésre.
- A Próféta (ﷺ) elhaladt néhány fiú mellett, és köszönt nekik, és elhaladt néhány nő mellett, és köszönt nekik. Társai elhaladtak egy idős nő mellett a pénteki ima után, és köszöntek neki.
- A Próféta (ﷺ) üdvözletét küldte azoknak, akik nem voltak jelent, és átadta mások üdvözletét. Amikor valaki üdvözletét küldte neki, azt felelte: „És ugyanazt annak, aki átadta."
- Megkérdezték tőle (ﷺ): „Amikor valaki találkozik a muszlim testvérével, meg kell hajolnia előtte?" A Próféta azt felelte: »Nem.« Megkérdezték tőle: »Meg kell csókolnia?« Azt mondta (ﷺ): »Nem.« Megkérdezték: »Kezet kell fognia vele?« Azt mondta (ﷺ): »Igen.«"[232]
- A Próféta (ﷺ) soha sem lepte meg a családját váratlanul, mintha nem bízna meg bennük. Először köszöntötte őket, majd megkérdezte, hogy vannak.
- Amikor hazaért a családjához este, úgy köszönt nekik, hogy aki ébren van, az hallotta, de hogy ne ébressze fel azokat, akik alszanak.[233]
- Útmutatásához tartozott, hogyha engedélyt kért a belépéshez, és megkérdezték, hogy „Ki az?" teljes nevével válaszolt, vagy azzal a névvel, ahogy ismerték, de nem úgy, hogy „Én vagyok".
- A Próféta (ﷺ) háromszor kért engedélyt, és ha nem hallott semmit, elment.
- Azt tanította társainak, hogy köszönjenek, mielőtt engedélyt kérnek a belépéshez.
- Amikor a Próféta (ﷺ) elment valaki ajtajához, nem állt az ajtó előtt, hanem a jobb vagy a baloldalán várakozott. Azt mondta:
„Az engedélykérés a szem visszafogásáért van (hogy olyat lásson amit nem kéne)."[234]
24. A Próféta (ﷺ) útmutatása beszédében, hallgatásában, logikájában és szóhasználatában[235]
- A Próféta (ﷺ) volt a legékesszólóbb ember, és szavai a legkellemesebbek, legfolyékonyabbak és leglogikusabbak voltak.
- A Próféta (ﷺ) sokáig csendben volt, nem beszélt, ha nem volt rá szükség. Nem beszélt arról, ami nem érintette őt, és csak akkor beszélt, ha azért Allah jutalmát várhatta.
- A Próféta (ﷺ) tömör, értelmes szavakkal beszélt. Szavai jellemzőek voltak, kevés szóval beszélt, sem túl gyorsan, hogy meg lehessen jegyezni, de nem is túl lassan, és nem tartott sok szünetet.
- A Próféta (ﷺ) választékosan beszélt és a legjobb kifejezéseket használta az emberek számára, amelyek a legtávolabb állnak a közönségességtől és az illetlenségtől.
- A Próféta (ﷺ) nem szerette a hízelgő szavakat azok számára, akik nem érdemelték meg, sem a durva szavakat azoknak, akik nem érdemelték meg. Ezért megtiltotta, hogy egy képmutatónak azt mondják: „Szajjid" (Mester), vagy hogy Abu Dzsahl-ról azt mondják: Abul-Hakam[236] vagy, hogy bármilyen uralkodót „királyok királyának" vagy „Allah kalifájának (helytartójának)" nevezzenek.
- A Próféta (ﷺ) azt tanította mindenkinek, akit megtámadott a sátán, hogy mondja: „biszmiLlah" (Allah nevében) ahelyett, hogy átkozza, sértegesse vagy fohászkodjon a sátán ellen.
- A Próféta (ﷺ) arra ösztönzött, hogy jó neveket használjanak, és azt tanította, hogy amikor küldötteket küldtek hozzá, legyen jó nevük és szép megjelenésük. A nevek jelentéséből következtetett a jellemre, és a nevet tulajdonosához kötötte.
- A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„A legszeretettebb nevek Allahnak az Abdullah és az Abdur-Rahman, a legigazabbak a Hárith és a Hammam, és a legutálatosabbak a Harb és a Murrah."
- A Próféta (ﷺ) megváltoztatta Ászijah nevét Dzsamílára, Aszram nevét arra, hogy Zurah. Amikor elment Medinába, a városnak Jathrib volt a neve, ezt megváltoztatta arra, hogy Taiba.
- A Próféta (ﷺ) kunját[237] adott társainak, volt, hogy gyerekeinek is, és néhány feleségének.
- Annak adott kunját, akinek volt gyereke, és annak is, akinek nem volt. Azt mondta:
„Nevezzétek (magatokat és másokat) az én nevemmel, de ne használjátok az én kunjámat."[238]
- A Próféta (ﷺ) azt mondta, hogy ne használják az 'atama (sötétség) szót az isa jelzésére. Azt mondta:
„Ne mondjátok karm (a bornak), mert a Karm a hívő szíve."[239]
- A Próféta (ﷺ) megtiltotta az olyan mondásokat, hogy: „Ez és ez a csillag miatt esett", vagy „Amit Allah akar, és amit te akarsz", vagy, hogy bármi másra esküdjünk, Allahon kívül. Figyelmeztetett a túlzott esküdözések ellen, vagy, hogy valaki azt mondja: „Ő egy zsidó (vagy bármi más), ha ezt és ezt teszi." Megtiltotta, hogy valaki a szolgáját úgy szólítsa: „rabszolgám", és azt, hogy az emberek azt mondják: „A lelkem gonosszá vált", vagy, hogy átkozzák a sátánt, és hogy úgy fohászkodjanak: „Ó Allah, bocsáss meg nekem, ha akarsz."[240]
- A Próféta (ﷺ) megtiltotta az idő, a szél, a láz és a kakas hibáztatását. Azt is megtiltotta, hogy az embereket az iszlám előtti életmódra, mint például a fanatikus törzsi szellemre hívják.
25. A Próféta (ﷺ) útmutatása a járást és az ülést illetően[241]
- A Próféta (ﷺ) előre dőlve járt, mintha egy lejtőn menne lefelé. Járása felismerhető volt sebességéről, szép formájáról és nyugalmáról.
- A Próféta (ﷺ) járt mezítláb és cipőben is.
- A Próféta (ﷺ) ült tevén, lovon, öszvéren és szamáron. Amikor lovagolt, volt, hogy nyereggel, és volt, hogy szőrén ülte meg a lovat, és több oldalról is felszállt a lóra.
- A Próféta (ﷺ) vagy a földre, vagy gyékényszőnyegre, vagy egy kis szövetre ült.
- Párnára támaszkodott, jobb, vagy baloldalra.
- A Próféta (ﷺ) guggolva ült, volt, hogy lefeküdt, vagy az egyik lábát a másikra tette. Előfordult, hogy az egyik társára támaszkodott, ha gyenge volt.
- Megtiltotta félig napos, félig árnyékos helyen ülést.
- Nemtetszését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az emberek, amikor találkoznak, ne említsék Allahot, és azt mondta (ﷺ):
„Aki részt vesz egy olyan találkozáson, ahol nem említik Allahot, az meg fogja bánni azt Allahért."[242]
- Azt mondta (ﷺ):
„Aki ül egy találkozón, ahol túl sok felesleges beszéd hangzik el, mondja azt, mielőtt felkel a helyéről: »Szubhának. Allahumma wa bihamdik. Ashadu an lá iláha illa anta. Asztaghfiruka a átubu ilaik.« (Magasztaltassál, Ó Allah, és hála Neked. Tanúsítom, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Te. Bocsánatodat kérem, és megbánással fordulok Hozzád.) Ez esetben Allah meg fogja bocsátani neki, bármi történt azon a találkozón."[243]
26. A Próféta (ﷺ) útmutatása áldás és szerencsétlenség idejére
A Próféta (ﷺ) és társai útmutatása az volt, hogy szadzsdat-as-sukr-ot (hálaadási leborulást) végezzenek, valahányszor áldást kaptak, vagy egy nehézség elhárult. Ha történt valami, ami tetszett neki, vagy jó hírt kapott, Allah iránti hálájából leborult.[244]
27. A Próféta (ﷺ) útmutatása stressz, aggodalom, depresszió és szomorúság kezelésére[245]
- A Próféta (ﷺ) azt mondta csapás idején:
„Nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, a Hatalmas, a Megbocsátó halim. Nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, A Hatalmas Trón Ura. Nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, a hét ég Ura, a föld Ura, és a nemes Trón Ura."[246]
- Ha valami aggasztotta, azt mondta:
„Ó Élő, ó Magában Létező, Könyörületed által hívlak segítségül."[247]
- Azt is mondta:
„Az aggódó fohásza: »Ó Allah, a Te könyörületedben reménykedem, ne bízz engem magamra egy szempillantásra sem, javítsd minden ügyemet, nincs más jogosan imádható istenség, csak Te.«"[248]
„Amikor aggódott, imádkozott."[249]
- A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Az a szolga, akit ha aggodalom vagy szomorúság ér, azt mondja: »Ó Allah, a szolgád vagyok, szolgád és szolgálólányod gyermeke. Homlokom a Te kezedben van; a Te döntésed ítél felettem, a Te elrendelésed rólam igazságos. Kérlek Téged minden neveddel, amellyel Magadat elnevezted, vagy kinyilatkoztattál a Könyvedben, vagy megtanítottad valamely teremtményednek, vagy megtartottad a róla való tudást Magadnál, hogy a nagy Koránt tedd szívem tavaszává, keblem fényévé, szomorúságom eltörlőjévé és aggodalmam és szorongásom elküldőjévé«, Allah eltöröli aggodalmát és szorongását, és boldogsággal helyettesíti."[250]
- A Próféta (ﷺ) azt tanította az embereknek, amikor félelem kerítette hatalmába az embereket:
„Menedéket keresek Allah tökéletes szavainál az Ő haragja elől, a büntetése elől, szolgái gonoszsága elől és a sátánok sugalmazásai elől. És menedéket keresek Nálad, Uram, az ő jelenlétüktől."[251]
- Azt is mondta (ﷺ):
„Nincs olyan szolga, akit ha csapás ér és azt mondja: „Inna liLlahi wa inna ilaihi rádzsi'ún, Allahumm-adzsurní fí muszíbatí wa kliflí khairan minha" (Allahéi vagyunk és Hozzá térünk vissza. Ó Allah, jutalmazz meg csapásomban, és adj utána valamit, ami jobb nekem), hogy Allah ne jutalmazná meg csapásában, és ne adna neki valamit, ami jobb neki."[252]
28. A Próféta (ﷺ) útmutatása az utazást illetően[253]
- A Próféta (ﷺ) kora reggel és csütörtökön szeretett utazni.
- Nem szerette, ha egy egyedülálló ember éjszaka utazik, és nem szerette, ha valaki egyedül utazik.
- Azt tanította (ﷺ), hogyha hárman együtt utaznak, válasszanak maguk között egy vezetőt.
- Amikor felszállt a tevéjére, azt mondta: „Allahu Akbar" háromszor, majd azt mondta:
„Szubhán-alladhí szakkhara lana hádhá, wa má kunná lahu muqrinín, wa inná ilá Rabbiná lamunqalibún." (Magasztaltassék Ő, Aki a szolgálatunkra kényszerítette ezt, bizony, mi nem lettünk volna erre képesek. Valóban, Urunkhoz térünk vissza.) Majd fohászkodott:
»Ó Allah, kérjük Tőled ezen utazásunkban a jámborságot és az Istenfélelmet, és a tettekből azt, ami Neked tetszik. Ó Allah, könnyítsd meg ezt az utazásunkat és rövidítsd meg a távolságot. Te vagy a társunk az úton és a Gondoskodó a családunkról. Ó Allah, segíts nekünk utazásunkban, és vigyázz a családunkra.«"[254]
- Amikor hazatért, ugyanezt a fohászt mondta, de hozzátette:
„Áibún, táibún, ábidún, lirabbiná hámidún." (Visszatérünk, megbánással, Urunkat imádva és hálát adva.)[255]
- Amikor felfelé ment egy dombra, azt mondta: „Allahu Akbar", és amikor lefelé ment egy völgybe, azt mondta: „SzubhánAllah." Valaki azt mondta: „Szeretnék elutazni." A Próféta (ﷺ) azt mondta neki:
„Emlékeztetlek, bízz Allahban, és mondd: »Allahu Akbar« minden magaslaton."[256]
- Amikor hajnalodott egy utazás alatt, a Próféta (ﷺ) azt mondta:
„A hallgató hallotta hálánkat Allah iránt azért, hogy jó dolgokkal tett minket próbára. Urunk, légy velünk és fordulj hozzánk keggyel. Menedéket keresek Allahnál a tűztől."[257]
- Amikor elbúcsúzott a társaitól, akik útnak indultak, a Próféta (ﷺ) azt mondta nekik:
„Allahra bízom vallásotokat, biztonságotokat és végső cselekedeteiteket (halálotok előtt)."[258]
- A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Ha valaki megáll valahol útközben, mondja azt: »Aushu bikalimát-iLlahit-támmati min sarri má khalaq.« (Menedéket keresek Allah tökéletes szavainál annak a rosszától, amit teremtett) akkor semmi nem fog ártani neki, amíg el nem megy arról a helyről."[259]
- Azt tanította, hogy az utazó, aki elvégezte útja célját, siessen vissza a családjához.
- A Próféta (ﷺ) megtiltotta a muszlim nőknek, hogy mahram[260] nélkül utazzanak, még egy 12 mérföldes útra is. Azt is megtiltotta, hogy az ellenség földjére vigyék a Koránt, nehogy az ellenség elvegye.
- A Próféta (ﷺ) megtiltotta a muszlimoknak, hogy a többistenhívők között éljenek, ha ki tudnak vándorolni. Azt mondta:
„Nem tartozik hozzám az olyan muszlim, aki a (saját választásából) a többistenhívők között él."[261]
Azt is mondta:
„Aki egy többistenhívő társaságát keresi és vele lakik, az olyan, mint ő."[262]
- A Próféta (ﷺ) négy célból utazott: a hidzsra (kivándorlás) alkalmából, dzsihádra (ez volt a leggyakoribb), umrára és haddzsra.
- Utazása alatt lerövidítette a négy rakából álló imákat kettőre attól kezdve, hogy elindult, hazatéréséig. A Próféta (ﷺ) csak a kötelező imákat végezte el a witr és a fadzsr szunnája kivételével.
- A Próféta (ﷺ) nem határozott meg semmilyen távolságot, amely felett rövidíteni lehet az imákat, vagy meg lehet törni a böjtöt.
- Nem tartozott a Próféta (ﷺ) útmutatásához, hogy összekapcsolja az imákat lóháton vagy táborveréskor. Csak akkor végezte együtt az imákat, amikor éppen utazott, vagy amikor rögtön imaidő után indult el. Amikor dél előtt indult el, a dhohr imát az aszr idején végezte el, akkor leszállt, és a két imát együtt végezte el. Ha azonban előbb bejött a dhohr ideje, mint hogy elindult volna, akkor előbb imádkozott, és utána indult az útra. Amikor gyorsan utazott, akkor a maghreb imát késleltette és az isa idején végezte el együtt a két imát.
- A Próféta (ﷺ) végzett önkéntes imákat nappal és éjszaka utazás alatt a tevéjén ülve. Abba az irányba fordult, amerre ment, és a rukút és a szudzsúdot feje lehajtásával végezte. A szudzsúd alkalmával jobban lehajolt, mint a rukúnál.
- A Próféta (ﷺ) egyszer ramadánban utazott, és megtörte a böjtöt, de választási lehetőséget adott a társainak, hogy böjtöljenek, vagy ne böjtöljenek.
- A Próféta (ﷺ) mindig vagy legtöbbször bőrcipőt hordott utazáshoz.
- A Próféta (ﷺ) megtiltotta, hogy egy hosszú távollét után a férfi éjszaka kopogjon a háza ajtaján.
- Azt mondta (ﷺ):
„Az angyalok nem kísérik el az olyan csoportot, akik kutyát vagy harangot visznek magukkal."[263]
- Amikor a Próféta (ﷺ) visszatért egy útról, megállt először a mecsetnél, és imádkozott két rakát. Először a gyerekek fogadták őt.
- A Próféta (ﷺ) megölelte azt, aki utazásból tér haza, és megcsókolta, ha a családtagja volt az illető.
29. A Próféta (ﷺ) útmutatása az orvoslást, a kezelést és a beteglátogatást illetően[264]
- A Próféta (ﷺ) az útmutatása szerint gyógyította magát, és megparancsolta betegséggel sújtott családtagjainak és a társainak, hogy keressenek gyógymódot.
- Azt mondta (ﷺ):
„Allah nem küldött semmilyen betegséget anélkül, hogy ne adott volna hozzá gyógymódot."[265]
Azt is mondta: „Ó Allah szolgái, keressétek a gyógymódot."[266]
- A Próféta (ﷺ) háromféle gyógymódot határozott meg: természetes gyógymód, isteni gyógymódot és a kettő kombinációját.
- A Próféta (ﷺ) megtiltotta a mérgező és tisztátalan anyagokkal való gyógyítást.
- A Próféta (ﷺ) rendszeresen meglátogatta azokat a társait, akik betegek voltak. Meglátogatott egy zsidó kisfiút, aki szolgálta őt, és a nagybátyját, aki többistenhívő volt. Mindkettejüket hívta az iszlámra, és a zsidó kisfiú elfogadta, de a nagybátyja nem.
- A Próféta (ﷺ) közel ment a beteghez, a fejéhez közel ült, és érdeklődött, hogy érzi magát.
- Nem tartozott a Próféta (ﷺ) útmutatásához, hogy egy meghatározott napot tartson fenn a betegek látogatására. Ellenkezőleg, ösztönözte az embereket, hogy a nap bármely szakában látogassák meg a betegeket, bármikor.
a. Útmutatása a természetes gyógymódok használatát illetően[267]
- A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„A láz a Pokol forró lehelete, ezért hűtsétek le vízzel."[268]
- Azt mondta (ﷺ):
„Ha valamelyikkőtök belázasodik, spricceljetek vizet rá három éjjel, hajnal előtt."[269]
- Amikor neki (ﷺ) volt láza, kért egy vizes tömlőt, a fejére öntötte és megfürdött. Amikor egyszer említették a lázat a Próféta (ﷺ) jelenlétében, és az illető átkozta, a Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Ne átkozzátok (a lázat), mert eltörli a bűnt, ahogy a tűz megtisztítja a vasról a tisztátalanságot."[270]
- Egy ember elment hozzá, és elmondta, hogy a testvérének hasmenése van. A Próféta (ﷺ) azt mondta neki:
„Adjatok neki mézet inni."[271] A Próféta (ﷺ) vízbe keverte, és éhgyomorra itta.
- Néhány ember elment Medinába, és vízkórra panaszkodtak, ezért a Próféta (ﷺ) azt mondta nekik:
„Miért nem mentek az adakozásra fenntartott tevékhez, és isztok tejükből és vizeletükből." És ezt tették[272]
- Amikor a Próféta (ﷺ) megsérült az Uhud csatában, (lánya), Fatima fogott egy szalmaszálat, megégette, amíg hamu lett, és rákente a sebre, hogy megállítsa a vérzést. A Próféta (ﷺ) hívatta (társát), Ubai bin Káb-ot (Allah legyen vele megelégedve), aki orvos volt, aki elvágta egyik vénáját, és kiégette. A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Gyógyulás van három dologban: a méz ivásában, a köpölyözésben és a kiégetésben. De megtiltom a népemnek az égetést."[273] Hozzátette (ﷺ): „Nem szeretem, ha megégetnek."[274]
Ez arra utal, hogy az égetés a legutolsó lehetőség kell, hogy legyen, ha szükséges, mert nagy fájdalommal jár, miközben egy kisebb fájdalmat gyógyít.
- A Próféta (ﷺ) köpölyöztetett és fizetett a köpölyözőnek. Azt mondta:
„A legjobb gyógymód a köpölyözés."[275]
Megcsináltatta a fején, amikor ihrám állapotban volt, fejfájás miatt, és csípőjén a fájdalom enyhítésére. A Próféta (ﷺ) három helyen köpölyözte magát: egy volt a vállai között (a hátán), és kettő a nyaki ütőerein. Háromszor köpölyöztetett vállai között, miután evett a mérgezett birkából. A köpölyözést társainak is javasolta.
- Senki nem panaszkodott fejfájásra anélkül, hogy a Próféta (ﷺ) azt ne mondta volna neki: „Segíts magadon a köpölyözéssel". És senki sem panaszkodott lábfájásra anélkül, hogy azt ne mondta volna: „Használj hennát."[276]
Azt is mondta (ﷺ):
„Az isiász gyógymódja egy birka farkának zsírját felosztani háromra és meginni éhgyomorra – minden nap egy adagot."[277]
- A székrekedés gyógymódjára (ﷺ) azt mondta:
„A szana[278] és a szannút[279] gyógymód minden betegség ellen, kivéve a halált."[280]
- A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„A legjobb kohl nektek az antimon. Megtisztítja a látást és segít a szempillának nőni."[281]
- Azt mondta (ﷺ):
„Aki hét adzswah datolyát eszik reggel, annak aznap nem árt a méreg vagy a rontás."[282]
Nem engedte meg Szuhaibnak (Allah legyen vele elégedett), hogy szárított datolyát egyen, amikor szembetegségben szenvedett, csak néhány darabot ehetett. Alinak (Allah legyen vele elégedett) a friss datolyát tiltotta meg ugyanilyen okból.
- Azt mondta (ﷺ):
„Ha egy házi légy beleesik valakinek az italába, akkor nyomja bele, majd lökje el, mert az egyik szárnyán betegség van, a másik szárnyán az ellenszer."[283]
- Azt mondta (ﷺ):
„A talbinah[284] nyugalmat ad a beteg szívének és enyhíti a bánatot."[285]
- A Próféta (ﷺ) azt mondta:
„Egyetek fekete magot, mert az gyógyszer minden betegségre a halál kivételével."[286]
- Azt is mondta (ﷺ):
„Menekülj a leprás elől, ahogy egy oroszlán elől menekülnél."[287]
Azt is mondta:
„A beteg embert ne vigyenek egészségesek közé."[288]
A Thaqíf küldöttségben volt egy leprás, ezért a Próféta (ﷺ) azt üzente neki:
„Visszamehetsz, elfogadtuk az esküdet."[289]
b. Útmutatása isteni gyógymódot illetően[290]
- A Próféta (ﷺ) Allahtól kért védelmet a dzsinnektől és az emberek általi szemmel verésétől. Azt is mondta az embereknek, hogy használjanak ruqiját[291] azokon, akiket szemmel vertek. Azt mondta (ﷺ):
„A szem igaz, és ha van valami, ami gyorsabb, mint a sors, akkor az a rossz szem (a szemmel verés). Amikor valakit megkérnek rá, fürödjön meg."[292]
- A Próféta (ﷺ) egyszer látott egy lányt, akinek az arcán dzsinn hatását látta. Azt mondta:
„Csináljatok neki ruqiját, mert szemmel verték."[293]
- A Próféta (ﷺ) azt mondta az egyik társának, aki valakit egy mérges harapással kezelt a Fatiha szúrával, és meggyógyította:
„Honnan tudtad, hogy ez ruqija?"[294]
- Egy ember eljött hozzá és azt mondta: „Egy skorpió megharapott múlt éjjel." A Próféta (ﷺ) azt felelte:
„Ha este elmondtad volna, hogy »Aúdhu bikalimati-Llahit-támati min sarri má khalaq« (Menedéket keresek Allah tökéletes szavainál annak a rosszától, amit teremtett), nem ártott volna neked."[295]
- Amikor valaki betegségre panaszkodott, fájdalomra, vagy sérülésre, A Próféta (ﷺ) nyálat tett a mutatóujjára, megérintette a földet, felemelte, és azt mondta:
„Allah nevében, a földünk pora egyikünk benne lévő nyálával meg fogja gyógyítani betegünket Urunk engedelmével."[296]
- Egyik társa fájdalomra panaszkodott, ezért azt mondta neki (ﷺ):
„Tedd a kezedet arra a testrészedre, amely fáj, és ismételd háromszor »BismiLlah« majd hétszer: »Aúdhu bi'izzatiLlahi wa qudratihi min sarri ma adzsidu wa uhádhir.« (Menedéket keresek Allah méltóságánál és képességénél attól a rossztól, amit találok, és amitől félek.)"[297]
- Amikor a Próféta (ﷺ) meglátogatta egyik beteg családtagját, megsimította a beteget jobb kezével, és fohászkodott:
„Allahumma rabban-nászi, adhhibil-ba'sza, wasfi, antas-sáfi, lá sifá'a illa sifáuka, sifáan lá jughádiru szaqaman." (Ó Allah, az emberiség Ura, vedd el a betegséget, és gyógyítsd meg. Te vagy a gyógyító; nincs gyógyulás, csak a Te gyógyításod, olyan gyógyítás, amely nem hagy betegséget.)[298]
Amikor meglátogatott egy beteget, azt mondta:
„Lá bász, tahúrun in sá Allah" (Nem ártalom, ez tisztulás, ha Allah úgy akarja.)[299]
[1] Zádul-Maád (1/163)
[2] Al-Bukhári és Muszlim elbeszélése
[3] Abu Dáwúd, At-Tirmidhi és Ibn Mádzsah elbeszélése
[4] Zádul-Maád (1/184)
[5] körülbelül egy liter
[6] At-Tirmidhi
[7] Hogy kimondja a szándékát hangosan
[8] Zádul-Maád (1/192). Ezt el lehet végezni a láb megmosása helyett, azzal a feltétellel, hogy a cipőt vagy vastag zoknit úgy vették fel, hogy előtte elvégezték a wudhut.
[9] Zádul-Maád (1/192). A tajammum a mosakodás helyettesítése száraz földdel a rituális mosakodás elvégzésére, ha az ember nem talál vizet.
[10] A muszlimok globális közössége
[11] Ahmed elbeszélése
[12] A tajammum az arcra és az alkarra korlátozódik, nem foglalja magába a wudhu alatt megmosott testrészeket.
[13] Isteni Könyv, amely Mohamed Prófétának (ﷺ) lett kinyilatkoztatva
[14] Zádul-Maád (1/194)
[15] Az imairány a muszlimok számára, ami a Kába Mekkában
[16] Al-Bukhári és Muszlim
[17] At-Tirmidhi
[18] A Korán megnyitó fejezete
[19] A Korán bármelyik másik fejezete
[20] Imaegység
[21] Önkéntes ima
[22] Iszlám ünnep
[23] Egy állva mondott fohász az imában
[24] meghajlás a test deréktól felfelé lévő részével
[25] Zádul-Maád (1/208)
[26]Muszlim elbeszélése
[27] Al-Bukhári és Muszlim
[28] Al-Bukhári és Muszlim. A „Lélek" Gábriel angyalra utal.
[29] Leborulás
[30] Al-Bukhári és Muszlim
[31] Abu Dáwúd, At-Tirmidhi, An-Naszái és Ibn Mádzsah
[32] Muszlim
[33] Al-Bukhári és Muszlim
[34] Muszlim
[35] Abu Dáwud, At-Tirmidhi és Ibn Mádzsah
[36] Tanúságtétel, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, és hogy Mohamed az Ő szolgája és küldötte
[37] Al-Bukhári és Muszlim
[38] Abu Dáwúd
[39] Al-Bukhári
[40] Egy tárgy, amelyet az ember maga elé helyez, hogy ne menjenek el előtte mások, amíg imádkozik
[41] Zádul Maád (1/241)
[42] Zádul Maád (1/285)
[43] Muszlim
[44] Al-Bukhári és Muszlim
[45] Muszlim
[46] Zádul-Maád (1/311)
[47] Önkéntes imák, amelyeket a Próféta rendszeresen elvégzett
[48] Az utolsó (páratlan) önkéntes ima éjszaka
[49] Al-Bukhári és Muszlim
[50] Abu Dáwúd, An-Naszái és Ibn Mádzsah
[51] Zádul-Maád (1/353)
[52] Zádul-Maád (1/425)
[53] Nyílt imahely a város külterületén
[54] Imára hívás
[55] Zádul-Maád (1/433)
[56] Zádul-Maád (1/439)
[57] Abu Dáwúd
[58] Abu Dáwúd
[59] Al-Bukhári és Muszlim
[60] Abu Dáwúd
[61] Al-Bukhári és Muszlim
[62] Zádul-Maád (1/510)
[63] Zádul-Maád (1/479)
[64] Haddzs vagy Umra elvégzésére megszentelt állapot
[65] Zádul-Maád (1/485)
[66] Al-Bukhári és Muszlim
[67] At-Tirmidhi, An-Naszái és Ibn Mádzsah
[68] Muszlim
[69] A házasságtörés jogi büntetése
[70] Zádul-Maád(1/498, 502)
[71] Abu Dáwúd
[72] Zádul-Maád (1/504)
[73] Muszlim
[74] Zádul-Maád (2/5)
[75] A kötelező éves adakozás (feltéve, hogy a vagyon nagysága meghalad egy adott minimumot, és a fizetendő összeg a vagyon függvényében kerül kiszámításra)
[76] Al-Bukhári
[77] Vallási kötelesség ramadán, a böjti hónap végén, Zádul-Maád (2/18)
[78] Ez egy űrmérték. A száa itt a Próféta száaját jelenti és ez négy muddal ér fel, a mud pedig két összetett közepes méretű maréknyit jelent; tehát gabonából egy száa kb. 12 dl, vagy 3 kg
[79] Abu Dáwúd
[80] Zádul-Maád (2/21)
[81] Zádul-Maád (2/30)
[82] A hajnal előtti étkezés, ha valaki böjtölni szándékozik
[83] Abu Dáwúd
[84] A mecsetben tartózkodás Allahhoz való közelség szándékával
[85] Teljes fürdés
[86] Muszlim
[87] Muharram hónap tízedik napja. Életének utolsó évében a Próféta azt mondta, hogy a kilencedik napot is szeretné böjtölni. Ezen a napon mentette meg Isten Mózest és Izrael gyermekeit a fáraótól. A muszlimoknak ajánlott böjtölni ezen a napon
[88] Muszlim
[89] A zarándoklat egyik helyszíne, körülbelül 25 kilométerre keletre Mekka Al-Mukarramától. Arafa helyén állnak a zarándokok dhul-hiddzsa 9. napján, és déltől naplementéig ott maradnak, ez a haddzs kötelező eleme.
[90] Muszlim
[91] An-Naszái
[92] Muszlim
[93] Muszlim
[94] Mecsetben tartózkodás Istenszolgálat céljából. Zádul-Maád (2/82)
[95] Zádul-Maád (2/86)
[96] Kisebb zarándoklat, amelyet az év bármely időszakában el lehet végezni
[97] Nagyobb zarándoklat, amelyet az év egy meghatározott időszakában lehet elvégezni
[98] Ezek: Sawwál, Dhul-Qadah és Dhul Hiddzsah.
[99] Al-Bukhári és Muszlim
[100] Zádul-Maád (2/96)
[101] Amikor az umrát és a haddzsot egy ihrámmal végzik.
[102] Muszlim
[103] Qirán, vagy irfád (csak haddzs) vag tamattu (umra és haddzs, külön ihrámmal)
[104] Tehát hogy tamattu haddzs-ot végezzenek
[105] Az első imahely, amelyet Ábrahám Próféta és a fia, Izmael építettek, és Allahnak ajánlottak. Mekka városa ekörül alakult ki.
[106] Kocka alakú épület, amelyet Ábrahám Próféta és a fia, Izmael (béke legyen velük) építettek Allah imádatára az Ő parancsára. Ez a zarándoklat központja és az egyistenhit szimbóluma. A muszlimok efelé fordulnak imában.
[107] An-Naszái
[108] Abu Dáwúd, At-Tirmidhi, An-Naszái és Ibn Mádzsah
[109] Hétszer menni Szafa és Marwa között, a haddzs és az umrah egyik kötelező eleme
[110] Azáltal, hogy leborotválják vagy levágják a hajukat.
[111] Al-Bukhári és Muszlim
[112] Dhul-hiddzsah 8. napja
[113] Muszlim
[114] Al-Bukhári
[115] An-Naszái és Ibn Mádzsah
[116] Kőből épített oszlop Minában, amelyet a zarándokok megdobálnak
[117] Ehelyett külön kell fizetést adni neki.
[118] Al-Bukhári és Muszlim
[119] A tawáf al-ifádhát az Arafáról visszatérés után kell elvégezni. A haddzs egyik alapeleme, amely nélkül a haddzs nem teljes
[120] Ez azért volt, mert qirán haddzsot csinált. Akik tamattu haddzsot csináltak, azoknak újra kell csinálni a szá'it a tawáf al-ifádha után
[121] A legközelebbi hely Mekka szent helyein kívül
[122] Birka, kecske, szarvasmarha vagy teve, amelyet áldozati állatnak ajánlanak fel a haddzs alkalmával
[123] Zádul-Maád (2/285)
[124] Talán azért, hogy megakadályozza, hogy élelmezés céljából vágják le, akkor is, ha nincs nyilvánvaló hibája az állatnak
[125] Abu Dáwúd
[126] Zádul-Maád (2/289)
[127] Azok a napok, amelyeken a zarándokok Minában maradnak az oszlopok dobálására
[128] Muwatta Malik
[129] Al-Bukhári és Muszlim
[130] Egy vagy két birka feláldozása a gyermek születésekor, az Allah iránti hála kifejezéseként. Zádul-Maád (2/396)
[131] Abu Dáwúd, At-Tirmidhi és An-Naszái
[132] Abu Dáwúd és An-Naszái
[133] Al-Bukhári és Muszim
[134] At-Tirmidhi
[135] Zádul-Maád (1/154)
[136] An-Naszái
[137] Al-Bukhári és Muszlim
[138] Abu-Dáwúd
[139] At-Tirmidhi és Ibn Mádzsah
[140] A medinai muszlimok
[141] Abu Dáwúd
[142] Al-Bukhári és Muszlim
[143] Abu Dáwúd és Ibn Mádzsah
[144] Abu Dáwúd, At-Tirmidhi és Ibn Mádzsah
[145] Az iszlám előtti időszak egyik válástípusa, amely tiltott lett az iszlám alatt
[146] Zádul-Maád (1/142, 2/362)
[147] Muszlim
[148] At-Tirmidhi
[149] Muszlim
[150] Al-Bukhári
[151] Abu Dáwúd
[152] Al-Bukhári és Muszlim
[153] Al-Bukhári
[154] At-Tirmidhi és Ibn Mádzsah
[155] Muszlim
[156] Zádul-Maád (2/366), (4/209)
[157] At-Tirmidhi
[158] Egy datolyával édesített ital, de háron nap elteltével nem iható mivel megrészegit
[159] Muszlim
[160] At-Tirmidhi és Ibn Mádzsah
[161] Muszlim
[162] Hívás Allahhoz és az iszlámhoz. Zádul-Maád (3/11, 44)
[163] A muhádzsir (kivándorló) többes száma. Kivándorlók, akik Mekkából Medinába vándoroltak az iszlám ügyéért.
[164] Zádul-Maád (3/112)
[165] Al-Bukhári és Muszlim
[166] Abu Dáwúd és At-Tirmidhi
[167] Egy hamis próféta, aki azt ajánlotta, hogy együtt uralkodjanak
[168] Zádul-Maád (3/141)
[169] Zádul-Maád (3/143)
[170] Zádul-Maád (2/332)
[171] Ahmed
[172] Abu Dáwúd, At-Tirmidhi és Ibn Mádzsah
[173] Abu Dáwúd
[174] Al-Bukhári
[175] Al-Bukhári és Muszlim
[176] Abu Dáwúd és Ibn Mádzsah
[177] Abu Dáwúd, At-Tidmidhi és Ibn Mádzsah
[178] Abu Dáwúd és At-Tirmidhi
[179] Zádul-Maád (2/235)
[180] At-Tirmidhi
[181] Abu Dáwúd és At-Tirmidhi
[182] Al-Bukhári és Muszlim
[183] Abu Dáwúd
[184] Zádul-Maád (2/336)
[185] Abu Dáwúd
[186] Abu Dáwúd és Ibn Mádzsah
[187] Zádul-Maád (2/361)
[188] At-Tirmidhi
[189] Zádul-Maád (2/371, 397)
[190] Al-Bukhári és Muszlim
[191] Abu Dáwúd és At-Tirmidhi
[192] Al-Bukhári és Muszlim
[193] Muszlim
[194] Muszlim
[195] At-Tirmidhi
[196] Zádul-Maád (2/417)
[197] Abu Dáwúd és At-Tirmidhi
[198] Zádul-Maád (2/426)
[199] Al-Bukhári és Muszlim
[200] Zádul-Maád (2/423)
[201] Zádul-Maád (2/355)
[202] Az imára hívás
[203] Második hívás, amikor elkezdődik az ima
[204] Muszlim
[205] Al-Bukhári
[206] Zádul-Maád (1/463)
[207] A Korán egy hatvanad része
[208] A Korán egy fejezete
[209] Abu Dáwúd és Ibn Mádzsah
[210] Al-Bukhári
[211] Abu Dáwúd, An-Naszái és Ibn Mádzsah
[212] Zádul-Maád (1/351)
[213] Abu Dáwúd, At-Tirmidhi és An-Naszái
[214] vagyis Dávid prófétától (béke legyen vele). At-Tirmidhi és Ibn Mádzsah
[215] Zádul-Maád (1/179)
[216] Muszlim
[217]Abu Dáwúd, At-Tirmidhi, An-Naszái és Ibn Mádzsah
[218] Zádul-Maád (1/149)
[219] Al-Bukhári
[220] Al-Bukhári
[221] Abu Dáwúd és At-Tirmidhi
[222] Al-Bukhári és Muszlim
[223] Muszlim
[224] Al-Bukhári és Muszlim
[225] Al-Bukhári és Muszlim
[226] Zádul-Maád (1/167)
[227] Abu Dáwúd és Ibn Mádzsah
[228] Al-Bukhári és Muszlim
[229] Abu Dáwúd és At-Tirmidhi
[230] Zádul-Maád (2/371)
[231] Al-Bukhári és Muszlim
[232] At-Tirmidhi
[233] Muszlim
[234] Al-Bukhári és Muszlim
[235] Zádul-Maád (1/175, 2/320)
[236] Abu Dzsahl (jelentése: a Tudatlanság apja, vagy A Tudatlan) egy ragadványnév volt, amelyet a Próféta nagybátyjának, az iszlám egyik ősellenségének adtak, akinek az eredeti neve Abul-Hakam volt (ami azt jelenti: a Bölcsesség Apja, vagy A Bölcs – a ford.)
[237] A kunja a szeretet és a tisztelet kifejezése az arabok között, a formája: xy apja, vagy xy anyja
[238] Ami Abul-Qászim volt.
[239] Al-Bukhári és Muszlim
[240] Mert nem szabad azt feltételezni, hogy Allah nem akar megbocsátani
[241] Zádul-Maád (1/161)
[242] Abu Dáwúd
[243] Abu Dáwúd és At-Tirmidhi
[244] Ibn Mádzsah
[245] Zádul-Maád (4/180)
[246] Al-Bukhári és Muszlim
[247] At-Tirmidhi
[248] Abu Dáwúd
[249] Abu Dáwúd
[250] Ahmed
[251] Abu Dáwúd és At-Tirmidhi
[252] Muszlim
[253] Zádul-Maád (1/444)
[254] Muszlim
[255] Muszlim
[256] At-Tirmidhi és Ibn Mádzsah
[257] Muszlim
[258] Abu Dáwúd és At-Tirmidhi
[259] Muszlim
[260] Egy közeli férfi rokon, aki nem veheti őt feleségül, mint az apja, a testvére, vagy az unokaöccse, stb.
[261] Abu Dáwúd, At-Tirmidhi, An-Naszái és Ibn Mádzsah
[262] Abu Dáwúd
[263] Muszlim
[264] Zádul-Maád (4/9)
[265] Al-Bukhári
[266] Abu Dáwúd, At-Tirmidhi és Ibn Mádzsah
[267] Zádul-Maád (4/23)
[268] Al-Bukhári és Muszlim
[269] Al-Hakam, Albani sahih
[270] Ibn Mádzsah
[271] Al-Bukhári és Muszlim
[272] Ibn Mádzsah
[273] Al-Bukhári
[274] Al-Bukhári és Muszlim
[275] Al-Bukhári és Muszlim
[276] Abu Dawúd
[277] Ibn Mádzsah
[278] Egy gyógynövény
[279] Egyfajta szén, és néhányan azt mondják, a kömény
[280] Ibn Mádzsah
[281] Abu Dáwúd és Ibn Mádzsah
[282] Al-Bukhári és Muszlim
[283] Al-Bukhári
[284] Egy árpalisztből és korpából készült leves
[285] Al-Bukhári és Muszlim
[286] Al-Bukhári és Muszlim
[287] Al-Bukhári
[288] Al-Bukhári és Muszlim
[289] Muszlim
[290] Zádul-Maád (4/149 és 4/171)
[291] Kétféle ruqija van: 1.) az engedélyezett ruqija, amit a Próféta (ﷺ) használt, a hiteles szunna által igazolt engedélyezett Korán-részletekkel, és 2) a tilalmas ruqija, ami a hitetlenség szavait, varázsigéket vagy bármi más, az iszlám által tiltott dolgot tartalmaz.
[292] Muszlim
[293] Al-Bukhári és Muszlim
[294] Al-Bukhári és Muszlim
[295] Muszlim
[296] Al-Bukhári és Muszlim
[297] Muszlim
[298] Al-Bukhári és Muszlim
[299] Al-Bukhári
Tudómányos kategóriák: