A Szentháromság doktrínája Isteni eredetű?

A Szentháromság doktrínája Isteni eredetű?

1.          A Bibliai idézetek a Károli Gáspár fordításból származnak.

2.          A Korán idézetek Okváth Csaba Ahmed Abdulrahman fordításából származnak, a Fahd Király Korán Nyomtató Komplexum, Szaúd-Arábia kiadásában.

3.          A „béke legyen vele” kifejezés, Allah (Isten) minden prófétáját megillető üdvözlés.

 Ajánlás

E szerény kutatómunkát Istennek ajánlom, Aki bölcsességet adott nekem, a feleségemnek, Nenet-nek, szerető segítőtársamnak, aki szívvel-lélekkel mellettem állt, és aki gyerekeink gondoskodó édesanyja. Ő erényes és Istenfélő nő. Gyerekeimnek, lelkesedésükért és támogatásukért, rokonaimnak, mert mellettem álltak, és szüleim emlékének, akik sokat szenvedtek gyengeségem alatt, mégis szeretettel és toleranciával vettek körül.

Végül ajánlom minden kebelbarátomnak és ismerősömnek kedves bátorító szavaikért és rendíthetetlen támogatásukért e könyv kiadásában.

M. A. C. Cave

.

 Köszönetnyilvánítás

Teljes alázattal elismerem Isten áldásait, hogy lehetőséget adott nekem, hogy megírjam ezt a könyvet, amely régóta dédelgetett álmom volt.

Lekötelezve érzem magam Dr. Maneh Al-Johanit, a Muszlim Fiatalok Világszövetsége (WAMY) főtitkára felé, amiért kiadta e kutatómunkát.

Őszinte köszönetem mindazoknak a jóakaróknak, akik technikai segítséget nyújtottak ebben a munkában. Őszinte hálám azoknak, akik szorgalmasan és őszintén dolgoztak e kiadvány létrejöttén.

A Mindenható Isten végtelen Könyörületével adja áldását mindannyiukra. Ámen.

M. A. C. Cave

™  ˜

A Bibliában, az Evangéliumban (János 8:40) Jézus (béke legyen vele)  azt mondja:

„Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszéltem néktek, amelyet az Istentől hallottam.”

Allah (Isten) azt mondja a Korán Ál-Imrán szúrájában (3:59):

„Jézus példázata Allahnál olyan, mint Ádám példázata: porból teremtette meg őt, majd azt mondta neki:

«Légy!» És már meg is volt.”

Isten Egyedülvalósága és Jézus (béke legyen vele) természete és szerepe az Írások szerint:

A megtestesült Isten és a Szentháromság koncepciójának megsemmisítése nem tiszteletlenség Jézus iránt, hanem Istent az Ő magas, egyedüli, emelkedett és összehasonlíthatatlan helyzetbe emeli, mint egyetlen igaz Isten, Aki méltó az imádatra.

Jézus Krisztus nem Isten, hanem Isten egy nagy

Prófétája és Küldötte.

 Tartalom

• Előszó
• Bevezetés
• Különleges média riport az  Egyesült Királyságból
• A keresztények
• A Szentháromság doktrínája
• Hogyan fejlődött a Szentháromság keresztény doktrínává
• Tényezők amelyek, hatást gyakoroltak a Szentháromság doktrínájára
• Mivel indokolják a háromsághívők a Szentháromság doktrínáját
• A korai keresztények nem tanították a Szentháromságot
• A Biblia tanítja a Szentháromság doktrínáját?
• A Szentháromság doktrínájának elutasítása a modern keresztények által
• Isten Prófétáinak tanításai
• Amit a Biblia mond Istenről és Jézusról (béke legyen vele)
• Amit  a Korán mond Istenről
• A Szentháromság doktrínájának Bibliai bizonyítéka
• További érvek, amelyek érvénytelenítik a Szentháromság doktrínáját
• Jézus (béke legyen vele) jóváhagyta a Szentlélek koncepcióját?
• Mi a Korán és mit mond Jézusról és édesanyáról (béke legyen velük)
• Egy furcsa történet
• Figyelmeztetés azoknak, akik megakadályozzák Isten Üzenetének terjedését
• Jegyzetek és bibliográfia

 Előszó

E kiadvány, A Szentháromság doktrínája Isteni eredetű? szellemi táplálékul szolgálhat minden gondolkodó ember és a modern keresztények számára. A Szentháromság doktrínája összezavaró minden keresztény számára. Bár M. A. C. Cave úr keresztény volt és hitt a Szentháromságban, mikor kutatást végzett e doktrína eredetét illetően, felfedezte legnagyobb csodálatára, hogy ez egy későbbi fejlemény volt, amelyet különböző keresztény írók és gondolkodók hoztak létre.

M. A. C. Cave felépíti a bizonyítékot, hogy a Szentháromság nem más, mint egy ember alkotta doktrína, és nem Isteni kinyilatkoztatás. Ennek következtében értelmét vesztette a benne lévő ellentmondások miatt, és a keresztény hierarchia, különösen a klérus számára nehézkesnek bizonyult hirdetése.

Elfogadhatatlan, hogy egy értelmesen gondolkodó ember elfogadja ezt a dogmát hibái ellenére. A racionális embernek kritikusnak kell lennie az olyan spirituális kérdésekkel, amelyek hatással vannak életére. Meg kell próbálnia belenézni más vallások irataiba is egy meggyőző igazság érdekében. És ne hagyja magát az elfogadás és a vak hit áldozatának, mint a múltban. Gondolkozzunk el az Írásokon.

Kérem az olvasót, hogy e könyvet előítéletektől mentes elmével és az igazságra nyitott szívvel olvassa, mert ez az egyetlen mód, hogy helyes döntés hozására, amely meghatározza az evilági és Túlvilági életet.

 Bevezetés

Semmit sem találnak a keresztények sértőbbnek, mint a kétséget a Szentháromság doktrínájában, amely hitük kútfeje. Mivel keresztényként nőttem fel, tudom, hogy bizonyosan megsérti a kereszténység hívő követőjét a kétely olyasmiben, amelyet ő igaznak tudott. De elfordítani a fejem, ha tudok valami jobbat, távol áll a tisztességtől, mert Isten azt parancsolja, hogy utat kell mutatni azoknak, akikaet félrevezettek egy hamis hitelv által. Minden egyén alapvető joga az igazságot tudni, és ez a helyes útra fogja vezetni.

Tény, hogy az ember ésszerű teremtmény, ezért rendelkezik a gondolkodás képességével. Emellett az ember mindig az igazságot keresi. Ezért mindenkinek egyénileg objektíven kell végiggondolnia a dolgokat ami a szavait és tetteit illeti, hogy elérje célját. Továbbá rendelkezik a választás szabadságával, amely lehetővé teszi számára az életet egy civilizált társadalomban. Az ugyanúgy igaz, hogy senkinek nincs joga ahhoz sem, hogy akár az igazságot is rákényszerítse. Ugyanakkor egy racionális személy részéről az igazság elutasítása egyfajta arrogancia és makacsság. Az eszmék emberei nemcsak kimondják az IGAZSÁGOT, még ha fáj is, de készek az igazság védelmezésére minden körülmény között, akár életük árán is.

A Szentháromság annyira beleivódott a keresztények gondolkodásába, hogy az ember ritkán gondolkozik el, mit is jelent a ’három-az-egyben’ Isten. Bár eredete a pogány hitvilágban keresendő, legtöbbjük soha nem vonja kétségbe e doktrína valóságát, nem tudva arról, hogy ember alkotta, nem Isten sugallta. A Szentháromság doktrínája kimondja:

„Az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten és együtt, nem egyénileg alkotják az egy Istent. A szentháromság örök, kezdet és vég nélkül való, és egyenlő.”[i]

Jézust (béke legyen vele) a háromsághívők úgy tekintik, mint akinek két természete van – emberi és isteni. Hisznek benne, mint Isten Fiában, és mint Istenben, mert ő a Szentháromság doktrínájának második személye.

Azonban ebben a könyvben az olvasók fel fogják fedezni, hogy voltak olyan kinyilatkoztatott igazságok, amelyeket készakarva megváltoztattak a keresztény gondolkodók, írnokok, teológusok, írók, evangélisták és az egyházak, hogy igazolják állításukat, miszerint a Szentháromság ’isteni sugallat’. A múltban Jeremiás Próféta (béke legyen vele) figyelmeztette népét, hogy akik tanítják Isten vallását, meg változtatják azt. Azt mondja:

„Hogyan mondhatjátok: «Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van»? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!” (Jeremiás 8:8)

A hamis imádatról Jézus Próféta (béke legyen vele)  megismételte nekünk a figyelmeztetést, amelyet Ézsaiás Próféta (béke legyen vele) mondott, de az emberek nem tőrödnek vele. Azt mondja:

„Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.” (Máté 15:8-9)

Döntésemet, hogy e felfedezőútra induljak a Szentháromsággal kapcsolatban, a lelkem mélyén lévő igazság iránti vágy táplálja. A kutatás nem korlátozódik csupán az Írásokra, hanem a vallástudósok értekezéseit és cikkeit is áttanulmányoztam. Néhány művüket ihletettnek ítélte és kanonizálta a keresztény egyház.

Kutatásomat nyitott szemlélettel végeztem észben tartva, hogy korábban én magam is a Szentháromság-doktrína hívője voltam. Valójában a gondolat azért született meg bennem, hogy megkeressem a megfogható bizonyítékát létezésének, nem ennek ellenkezőéért, hogy mi az, ami valóban Istentől származik. Az objektivitás érdekében minden olyan referenciaanyagot felhasználtam, amelyhez hozzá tudtam jutni.

Nagyon mély kutatómunka volt részemről megvizsgálni minden egyes bizonyítékot, ahogy egyre gyűltek fel. Sajnos, ahogy a kutatás haladt, a Szentháromság doktrínája, ahogy generációkon át tovább lett adva, mint a végső igazság, haldokolni kezdett. Ha az eredmény igazolta volna, örültem volna neki. Sajnos azonban tévesnek bizonyult. Ez egy ember alkotta doktrína, amelyet bizonyos érdekekért alkottak meg. Ennek fényében minden korábbi állítás hamisnak tűnt. A Szentháromság doktrínája nemcsak Isten prófétáinak tanításaival ellenkezik, hanem megsérti az emberi intellektust, mivel ellenkezik az ésszel, és nem található a Bibliában.

Végül a nyers igazság az, hogy a Szentháromság és a megtestesülés minden hozzájuk kapcsolódó hitelvvel együtt megdőlt. Istent imádni az Általa kinyilatkoztatott Útmutatás szerint azt jelenti, hogy azonnal elutasítsuk őket.

A Megtestesült Isten és a Szentháromság tagadása nem hitelteleníti Jézust, hanem Istent az Ő magas, egyedi, fennkölt és összehasonlíthatatlan helyére helyezi, amely csak az egyetlen igaz Istent illet meg, Aki méltó az imádatra. Jézus Krisztus nem Isten, hanem egy nagy Próféta és Isten Küldötte!

Munkámmal mindenkit az igazság keresésére hívok, amely képes kinyitni azokat a szíveket, akik az üdvözülést keresik.

„Istenünk! E munkával igyekeztünk átadni Üzeneted helyes jelentését az emberiségnek. Urunk, áraszd ránk áldásaidat és vezesd őket az Igazságra. Ha hibáztunk, kérünk, bocsáss meg nekünk és mentsd meg az embereket a mi hibáinktól.” Ámen.

 Különleges média riport az  Egyesült Királyságból

 Az anglikán püspökök sokkoló közvélemény kutatása

A sokk hullámai söpörtek végig Anglián és a keresztény világon, amikor a Daily News brit lap Az anglikán püspökök sokkoló közvélemény kutatása címmel közölte, hogy az angliai anglikán püspökök több mint fele egyet ért azzal, hogy: „a keresztényeknek nem kötelező hinni abban, hogy Jézus Krisztus Isten volt”. A közvélemény kutatásból kiderült, hogy Anglia 39 püspökéből 31 tagadja Jézus ISTENSÉGÉT és FELTÁMADÁSÁT, ezáltal két alapvető keresztény doktrínát érvénytelenít.

Szerintük ezek az ősi koncepciók a Bibliában található pontatlanságokból származnak.[ii]

NEM ISTEN – HANEM „ISTEN MAGASRENDŰ MEGBÍZOTTJA”

A riport szerint a 31 püspökből 19 egyetértett azzal, hogy „Jézust megfelelő Isten magasrendű megbízottjának tekinteni.”[iii]

TEHÁT ANGLIA ANGLIKÁN PÜSPÖKEINEK TÖBB MINT FELE FELMENTETTE MAGÁT AZ ISTENKÁROMLÁS VÁDJA ALÓL ÉS JÉZUST…

-       CSUPÁN EGY KÜLDÖTTNEK TEKINTETTE

 Jenkins püspök nagy csapást mért a keresztény fundamentalista hittételekre

Egy interjúban a Credo című londoni hétvégi vallásos műsorban az újonnan beiktatott durbani püspök, a nagytiszteletű David Jenkins professzor, aki az Anglikán Egyház negyedik legmagasabb rangú püspöke támadást intézett az inogó alapzatnak, amelyre a keresztény egyház egész struktúrája épült. A püspök csapást intézett legalapvetőbb keresztény doktrínára Jézus ISTENSÉGÉRŐL és FELTÁMADÁSÁRÓL kifejezve azt, hogy Jézus küldetése korai szakaszának elemei: „Nem feltétlenül igazak, mivel a korai keresztények adták hozzá Jézus történetéhez, hogy kifejezzék hitüket benne, mint Messiásban.”[iv]

Az apostolok, a korai keresztények, régi és sok mai keresztény vallástudós, gondolkodó, író és hétköznapi keresztény ember gondolkozik így Jézusról (béke legyen vele) és Istenről. Jézus (béke legyen vele) azt mondja a (Máté 4:10) versben:

„…mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.”

A (János 17:3)-ban azt mondja:

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

Ismét a (János 20:17) versben a Bibliában azt mondja:

„Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.”

Nem elég világosak ezek a kijelentések? Honnan származik egyáltalán, hogy Jézust (béke legyen vele) Istenként kellene elfogadni?

Most jön az egymillió dolláros kérdés: „A SZENTHÁROMSÁG DOKTRÍNÁJA Isteni eredetű?”

 A keresztények

Majdnem egybillió ember a világon hiszi és gyakorolja a Szentháromság doktrínáját, míg majdnem kétszer ennyien elutasítják, mert nemcsak nem bibliai, hanem hibás, alaptalan, értelmetlen, visszataszító és ellenkezik az ésszerűséggel.

Bamber Gascoigne A Keresztények című könyvében azt írja: A Krisztus után első ötven évből egyetlenegy írott dokumentum sem található Krisztusról vagy követőiről. A következő ötven évben írták le a keresztények azoknak a könyveknek nagy részét, amelyek az Újtestamentumot alkotják. De még mindig nincs, egy kis kivétellel, egyetlen szó sem róla külső szerzőktől. Majd a második században a római szerzők elkezdenek írni róla:[v]

„Van egy csoport, akiket gyűlölnek fertelmes dolgaik miatt, kereszténynek nevezik őket. Krisztus, akiről elnevezték őket, a legnagyobb büntetést kapta Tiberius uralkodása alatt egyik tisztünk, Poncius Pilátus kezeitől.” (Tacitus)

„A keresztények olyan emberek csoportja, akik egy új, gonosz babonát követnek.” (Suetonius)

„A szegény szerencsétlenek meggyőzték magukat arról, hogy halhatatlanok lesznek és örök életük lesz, ha a keresztre feszített szofistát imádják és a törvényei szerint élnek. Ezért megvetik az evilági dolgokat és köztulajdonnak tekintik azokat. Hagyomány szerint követik ezeket a doktrínákat, határozott bizonyítékok nélkül. Tehát ha egy sarlatán vagy egy csaló elmegy közéjük, hamar meggazdagszik, mert könnyen hathat ezekre az egyszerű emberekre.” (Lukianosz)

Ennek ellenére a kereszténység virágzott és nagy vallássá vált, de a modern kereszténység, ahogy ma ismerjük, különbözik attól, amit Jézus (béke legyen vele) tanított tanítványainak. A kereszténység számos doktrínája, köztük a Szentháromság, későbbi fejlemény. Nagy Konstantin császár ideje alatt a niceai zsinaton hangzott el először, de teljes dogma Kr. u. 381.-ben, Theodosius császár uralkodása alatt vált belőle. Milyen különös! Azóta a kereszténység számos különböző felekezetre bomlott és nehéz ma már felismerni az igaz keresztény hitet. De bármelyik is az, jelenlegi kontextusban egyik sem áll közel a próféták eredeti tanításaihoz. Tanításaikat a Bibliára alapozzák, amely folyamatos szerkesztés alatt áll.

 Csak Isten tudja, a keresztények mikor lesznek képesek összeállítani könyvük (a Biblia) leghelyesebb (leghitelesebb) verzióját.

Az ember csodálkozik, a Bibliának hány különböző verziója létezik manapság. Mindegyik különbözik a többitől, mégis mindegyik azt állítja magáról, hogy ez az eredeti változat. Megfelelőnek tartják kijelenteni, hogy az övék Isten által lett kinyilatkoztatva. Amit a keresztények nem értenek, az az, hogy „tartalmát tekintve a Biblia nem Írásokat, csak történeteket, meséket, eseményeket és hagyományokat tartalmaz”. A probléma még bonyolultabbá válik attól, hogy a Biblia néhány verziója több könyvet tartalmaz, mint más verziók. Az ortodox verzió 86 könyvet; a karizmatikus verzió 76 könyvet; a római katolikus verzió 73 könyvet és a protestáns verziók mind 66 könyvet tartalmaznak. Számos ilyen verzió létezik, mint például az Új Világ Fordítás [1984], amelyet a Jehova tanúi használnak, a Jakab király két kiadása [1611 és 1942], az Amerikai Szabvány [1901 és 1944], az Ellenőrzött Szabvány [1971], a Jeruzsálem Biblia [1966], a Jó Hír Biblia – Mai angol változat [1976], a Ronald A. Knox által kiadott Szent Biblia [1954, 1956.-ban kinyomtatva], az Új Nemzetközi Változat, és számtalan más verzió.

Emellett ott vannak a neves bibliatudósok megjegyzései az Átnézett Standard Változat 1952-es kiadása és az Új Testamentum 1971. második kiadása a Wm. Collins Sons & Co. Ltd-től a Kanadai  Bibliatársaság részére, amelynek Előszavában ezt olvashatjuk: (1) „A Jakab Király Változat súlyos hibákkal rendelkezik… ezek a hibák annyira nagyszámúak és annyira komolyak, hogy át kell nézni az egész angol fordítást.”(2)„A Jakab Király Változat Újszövetsége a görög szövegre alapozódik, amelyet elrontottak a hibák”. És ott van a Jehova Tanúinak a vádja az Ébredj című kiadványukban 1951-ben: „A Biblia 50000 hibát tartalmaz!”

És ha azt mondom, hogy a közhiedelemmel ellentétben „egyik a négy evangélista sem volt eredetileg Jézus (béke legyen vele) tanítványa.” A Lukács 6:14-16, Márk 3:17 alatt olvashatjuk Jézus (béke legyen vele) tizenkét tanítványainak nevét. Míg Máté és János közéjük tartoznak, Márk, Lukács és Pál nincs említve.

Azonban a következő idézetekből felfedezhetjük, hogy a Máténak, illetve Jánosnak tulajdonított evangéliumokat harmadik személyek írták. Olvassuk a (Máté 9:9) részt a Bibliából:

„És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, akinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt.”

És (János 21:24): „Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és aki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz.”

Az első alkalommal az író elmeséli, hogy mi történt Jézus (béke legyen vele) és Máté között, míg a második esetben egyértelmű, hogy a „mi” névmás utal az íróra.

Elmélkedjünk azon, mit mondott a két keresztény tudós a Biblia készítéséről:

„A másoló néha nem azt írta, ami a szövegben volt, hanem amit gondolt, hogy benne van. Ingatag memóriájára támaszkodott, vagy úgy alakította a szöveget, hogy megegyezzen azzal az Iskolával, amihez tartozott. A keresztény egyházatyák változatai mellett az Újszövetség görög kéziratának majdnem négyezer ismert verziója létezik. Ennek eredményeképp az olvasmányok változatossága figyelemreméltó.”[vi]

„Ily módon az Evangéliumok világosan tükrözték a közösség gyakorlati szükségleteit, amely számára elkészültek. Hagyományos anyagot használtak, de nem haboztak megváltoztatni, hozzátenni vagy elvenni belőle, ha az író céljának úgy jobban megfelelt.”[vii]

 A Szentháromság doktrínája

A szentháromság doktrínája szerint Isten egy, három személyben. Mindegyik kezdet és vég nélküli, örökkévaló. Mindegyik Mindenható, nem nagyobb vagy kisebb, mint a másik; mindegyik teljes Isten a szó minden értelmében, amely magába foglalja Isten tulajdonságait, és egyenlőek időben, helyzetben, hatalomban és tudásban. Ez a doktrína alkotja a keresztény hit magját és oszlopát, ahogy szinte minden keresztény felekezet hirdeti. Azonban a Szentháromság doktrínája nem Isteni kinyilatkoztatás, hanem egy ember alkotta dogma, amelyet a keresztények a 4. század vége felé alkottak meg. Valójában a Kr. u. 381. évi Konstantinápolyi Zsinat eredménye, ahol megegyeztek abban, hogy a Szentlélek ugyanolyan fokon van, mint Isten és Jézus Krisztus.

Az Encyclopaedia Britannica kijelenti: „A lényegi egység koncepciója (homoousia) az Isteni Logosz és az Atyaisten között biztosította Jézus Krisztus teljes istenségét. Jézus Krisztus személyének misztériumát megragadja a formula: két természet egy személyben… eredetileg nem egy absztrakt tanításból származik, inkább megváltozik a liturgián belül egyre újabb formákat öltve a számtalan himnuszban – ahogy a Húsvéti liturgia szavai mondják:

«A mennyek királya megjelent a Földön az emberiség iránti kedvességből, és az emberekkel társult. Mert egy tiszta szűz testéből jött, elfogadta azt. Egy a Fiú, kétszeres lényegben, de nem személyben. Ezért igazsággal kijelentjük őt tökéletes Istennek és tökéletes embernek, megvalljuk Krisztust Istenünknek.»”[viii]

Az Atanáziuszi hitvallás kijelenti:

„Van külön az Atya személye, külön a Fiú személye és külön a Szentlélek személye. De az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek Istensége az egész egyben; a Dicsőség egyenlő, a Fenség örök… az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten. De nem három Isten, hanem egy Isten… Mert ahogy kényszerít minket a keresztény valóság, hogy elfogadjuk őket személyenként Istennek és Úrnak, úgy tiltja meg nekünk a katolikus vallás, hogy azt mondjuk, hogy három Isten vagy három Úr legyen.”[ix]

A keresztény Szentháromság és az atanáziuszi hitvallás ortodox magyarázata: „A Szentháromság doktrínája kijelenti, hogy az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten, és együtt, nem külön-külön alkotnak egy Istent. A Szentháromság örök, kezdet és vég nélkül való, és egyenrangú.”[x]

A római katolikus egyház kijelenti: „A Szentháromság fogalma jeleníti meg a keresztény vallás központi doktrínáját…” míg a görög ortodox egyház a szentháromságot: „a kereszténység alapvető doktrínájának” tekinti, és még azt is mondja: „a keresztények azok, akik elfogadják Krisztust Istennek.” A Mi ortodox keresztény hitünk című könyvben ez az egyház azt mondja: „Isten ’triune’. Az Atya teljesen Isten. A Fiú teljesen Isten. A Szentlélek teljesen Isten.”[xi]

 Hogyan fejlődött a Szentháromság  keresztény doktrínává

A keresztényüldözések és a korai egyház elnyomása a római császárság alatt az első században kezdődött és Nagy Konstantin hatalomra jutásával ért véget 312.-ben. Ennek következtében a keresztény hitre térésért különleges kegyeket osztogattak a népnek politikai, katonai, és társadalmi juttatások formájában. Ennek eredményeképp nem keresztények ezrei csatlakoztak az egyházhoz, és ez lehetővé tette Konstantin számára, hogy nagy hatalmat gyakoroljon az egyház ügyeiben.

Konstantin uralkodása alatt jutott érvényre először az a gondolat, hogy Jézus Krisztus azonos lényegű az Atyaistennel. A Szentháromság azonban még nem volt egy kidolgozott hitelv ebben az időben. A triune isten (háromszemélyű isten) gondolata nagy ellenkezést indított el az egyházon belül, és sok egyházi és világi személy nem fogadta el Krisztus isteni pozícióját.[xii]

A nézeteltérés konfrontációhoz vezetett az egyiptomi Alexandria Alexander püspöke és presbitere, Arius között. Alexander püspök azt tanította, hogy Jézus egyenlő Istennel, de Arius ezzel nem értett egyet. Egy szinódust tartottak 321-ben Alexandriában, és Ariust lemondatták és kiközösítették.[xiii]

Ariusnak az intézményes nemtetszés ellenére maradt még támogatója Egyiptomon kívül. Sok fontos püspök, mint a tanult történész, Eusebius a palesztinai Caesareaból, és az ő nagy hatalommal rendelkező névrokona, Eusebius, Nicomedia püspöke teológiailag egyetértenek Ariussal: Jézus Krisztus nem Isten.[xiv]

A fennálló ellentét zavarta Konstantint, és hogy törvényesítse helyzetét, meghívta a keresztény egyház minden püspökét a Niceába (Kis-Ázsiában található) 325 májusában. Így a niceai zsinat összeült, hogy meghatározza az Isten és Fia közti kapcsolatot. Konstantin, aki a folyamatokat irányította, felhasználta politikai hatalmát, hogy a püspököket rávegye az ő teológiai nézeteinek elfogadására. A hitvallást 218, egyértelműen Arius-ellenes püspök írta alá. Más szavakkal a niceai zsinat a Fiút Istennel egyenlővé tette. Kétszáztizennyolc püspök írta alá a hitvallást, pedig ez volt a kisebbség véleménye.[xv]

Az Encyclopaedia Britannica a niceai zsinat eseményeit a következőképpen foglalja össze:

„A niceai zsinat 325. május 20.-án ült össze. Maga Konstantin elnökölt, aktívan vezetve a vitát, és személyesen mutatta be (kétségtelenül Hosius sugalmazására) a kulcsfontosságú formulát Krisztus kapcsolatáról Istennel a zsinat által kiadott hitvallásban, mint «az Atyával egylényegű». A császár megfélemlítése miatt a püspökök két kivétellel aláírták a hitvallást, sokan saját nézetük ellenére.

Konstantin a niceai döntést isteni sugallatnak tekintette. Amíg élt, senki nem mert nyíltan ellent mondani a Niceai Hitvallásnak; de az elvárt egyetértés nem folytatódott.”[xvi]

 A Niceai Hitvallás

Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől; született és nem teremtetett, az Atyával egylényegű, és általa lett minden. Érettünk, emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből. Megtestesült  és emberré lett. Kínhalált szenvedett, és eltemették, harmadnapon feltámadt, fölment a mennybe, újra eljön dicsőségében ítélni élőket és holtakat. Hiszek a Szentlélekben (...)

És akik azt mondják, hogy «Volt olyan, hogy ő nem volt», és «Mielőtt megszületett, nem volt», és hogy «a semmiből lett teremtve»; vagy akik azt állítják, hogy az Isten fia «más lényegű vagy anyagú» vagy «teremtett», vagy «változékony», vagy «különböző», ezek a katolikus apostoli egyházból kiátkozottak.”

Bettenson a Niceai Hitvallást a következőképpen magyarázza:

„Epiphanius Ancoratus-ában található A.D. 374-ből és tudósok majdnem szó szerinti kivonatot készítettek Jeruzsálemi Szent Cirill Katekézis előadásairól; Chalcedon-ban 451-ben felolvasták és igazolták, mint a ’(318 atya, akik Niceában találkoztak) és a 150, akik később’ (Konstantinápolyban 381-ben). Ezért gyakran Konstantinápolyi vagy Niceai-Konstantinápolyi Hitvallásnak nevezik, és sokan gondolják Cirill Jeruzsálemi hitvallása javításának.

HISZEK AZ EGY ISTENBEN, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében.

Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt.  Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától és emberré lett. Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették,  kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra föltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat és országának nem lesz vége.

Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk mint az Atyát és a Fiút, Ő szólt a próféták szavával.

Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban.

Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet.”[xvii]

Bár a püspökök tanácsa elfogadta a Niceai Hitvallást, nincs benne említés a Szentháromságról.

Jézus természetéről szóló vita folytatódott még néhány évtizedig. 381-ben összeült egy második ökumenikus zsinat Konstantinápolyban.[xviii] Ez a zsinat elfogadta a Niceai Hitvallást, miszerint Jézus és Isten egyenlő, örök, és a Szentlélek istenségét. A Szentháromság doktrínája formálisan a keresztény hit sarokkövévé vált a következő tizenöt évszázadra.

Megjegyzés: minden római katolikusnak kötelező megjegyezni a Niceai Hitvallást, mint az „Úr Imádságát” (Máté 6:9-13), amelyet elmondanak imájukban.

Theodosius császár a kereszténységben való hitet császári paranccsá tette:

„Akaratunk, hogy minden nép, akin Mi uralkodunk, azt a vallást gyakorolja, amelyet Péter apostol, a teológus közvetített a rómaiaknak.

Hiszünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységes Istenségében, az egyenlő fenség elve és a Szentháromság koncepciója alapján.

Megparancsoljuk, hogy akik hallják ez utasítást, katolikus keresztények nevét vegyék fel. A többiek azonban, akiket bolondnak és betegnek ítélünk, viselni fogják az eretnek dogmák becstelenségét, találkozóhelyeiket nem nevezhetik templomnak, és először az isteni bosszú ragadja meg őket, másodszor a Mi saját kezdeményezésű büntetésünk. Mi ezt az isteni ítélettel összhangban tesszük.”[xix]

Ennek következtében Mária tisztelete, mint „Isten anyja”, vagy „Isten hordozója”, szintén megfogalmazásra került a Második Konstantinápolyi Zsinaton (553), és megkapta az „Örök Szűz” címet. „Az ortodox egyház imáiban és himnuszaiban Isten anyjának a nevét annyira gyakran említik, mint Krisztus és a Szentháromság nevét… A római katolikus doktrína szerint Máriát, Isten anyját az isteni Bölcsesség figurájával azonosítják. Isten anyjának istenné tételében itt még egy lépéssel tovább mentek, Máriát isteni hiposztázisként (lényegként) kezelik, mint a mennyei Bölcsesség megtestesítője.”[xx]

 Tényezők amelyek, hatást gyakoroltak a Szentháromság doktrínájára

A pennsylvaniai Bibliatársaság Őrtorony című kiadványa összefoglalta azokat a tényezőket, amelyek hatást gyakorolhattak a Szentháromság doktrínájának kialakulására, vagy annak előfutárának tekinthetők: „Az ókori világban, egészen Babilóniáig a pogány istenek hármas csoportjának imádata nagyon elterjedt volt. Ez a gyakorlat Krisztus előtt, az ő életében és utána is gyakori volt Egyiptomban, a görög és római területeken. Az apostolok halála után ezek a pogány hiedelmek elkezdtek beáramlani a kereszténységbe.”

Will Durant történész megfigyelte: „A kereszténység nem szüntette meg a pogányságot, hanem átvette… a Szentháromság eszméje Egyiptomból származik.”

Az Egyiptomi vallás című könyvében Siegfried Morenz megjegyzi: „A Szentháromság volt az egyiptomi teológusok kedvence… Három isten, aki egyetlen lény, és egyes számban szólnak hozzá. Így az egyiptomi vallás spirituális ereje közvetlen kapcsolatot mutat a keresztény teológiával.”

Így Alexandriában az egyiptomi keresztény egyházi emberek a késő harmadik és korai negyedik századból, mint Athanasius, ezt a befolyást tükrözték, ahogy kialakították a Szentháromsághoz vezető gondolataikat. Saját befolyásuk annyira elterjedt, hogy Morenz úgy tekinti: „Az alexandriai teológia a közvetítő az egyiptomi vallási örökség és a kereszténység között.”

A Vallás és etika enciklopédiája című művében James Hastings azt írja: „Az indiai vallásban például találkozhatunk egy szentháromság-csoporttal: Braham, Siva és Visnu; az egyiptomi vallásban ott van Ozirisz, Ízisz és Hórusz szentháromság-csoportja… De nem csak történelmi vallásokban találhatjuk, hogy Istent háromságként tekintik. Emlékezhetünk különösen a Magas vagy Végső Igazság neo-platonikus szemléletére, amelyet triádikusan mutatnak be.”

Az Új Schaff-Herzog Vallási ismeretek enciklopédiája megmutatja a görög filozófia hatását: „A Logosz és a szentháromság doktrínái alakjukat a görög egyházatyáktól kapták, akikre… közvetlenül vagy közvetetten nagyon hatott a platóni filozófia… Hogy hibák és romlás férkőzött az egyházba ebből a forrásból, az tagadhatatlan.”

Az első három évszázad egyházáról azt mondja:

„A Szentháromság doktrínája fokozatos és viszonylag új forma… eredete egy olyan forrás, amely teljesen idegen a zsidó és keresztény írásoktól;… a platonizáló atyák oltották bele a kereszténységbe.”[xxi]

Háromarcú istenszobrokat a világ különböző tájain lehet találni: (Kambodzsa [triun buddhista istenség, Kr. u. 12. szd.]; Olaszország [szentháromság, Kr. u. 15. szd.]; Norvégia [szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek), Kr. u. 13. szd.]; Franciaország [szentháromság, Kr. u. 14. szd.];  Németország [szentháromság, Kr. u. 19. szd.]; India [triun hindu istenség, Kr. u. 7. szd.]; Palmyra [holdisten, a mennyek istene, napisten triádja, Kr. u. 1. szd.]; Babilon [Istár, Szin és Samas triádja, Kr. e. 2000]; és Egyiptom [Hórusz, Ozirisz és Ízisz triádja, Kr. e. 2000]. [xxii]

 Mivel indokolják a háromsághívők  Szentháromság doktrínáját

A kereszténység óriásai, a Szentháromság megmentésére tett kísérletükben minden lehetséges eszközt felhasználtak, hogy igazolják a doktrínát. Azonban miután minden ismert logikát és emberi ész érvet kimerítettek, csúnyán elbuktak, és „REJTÉLY”-nek nevezték. A következőkben néhány egyházi vezető, keresztény teológus és ismert író kijelentéseit közöljük, akik bátran az eszme védelmére keltek:

„A Szentháromság misztérium a szó legszigorúbb értelmében. Az ész nem képes bebizonyítani egy három-egy Isten létét, a Kinyilatkoztatás tanítja meg. És miután a misztérium kinyilatkoztatott számunkra, az emberi intellektus továbbra is lehetetlennek tartja, hogy Három Személynek egyetlen Isteni Természete legyen.”[xxiii]

Karl Rahner és Herbert Vorgimler katolikus tudósok a Teológia szótárban kijelentették: „A Szentháromság rejtély… a szigorú értelemben…, amelyet nem lehet megismerni kinyilatkoztatás nélkül, és még a kinyilatkoztatás után sem lehet teljesen megérteni.”

„Olyan rejtelmes ez a dogma, hogy isteni kinyilatkoztatásra utal.”(Katolikus enciklopédia)

„Isten Egy és Isten három. Mivel nincs ehhez hasonló a teremtett világban, nem érthetjük meg, csak elfogadhatjuk.” (Eugene Clark tisztelendő)

„Tudjuk, hogy ez egy nagyon mély misztérium, amelyet nem érthetünk meg.” (John O’Connor bíboros)

„Isten kifürkészhetetlen misztériuma a Szentháromság.” (II. János Pál pápa)[xxiv]

 A korai keresztények nem  tanították a Szentháromságot

Az „Atyaisten”, „Fiúisten” és „Szentlélekisten” kifejezések nemcsak a kereszténység szinonimája, hanem a keresztény hit lényege.

Ezt a hitet tartják a keresztény vallás forrásának, azonban Jézus (béke legyen vele) vagy a korai keresztények nem ismerték. Az apostoli atyáknak és az őket követő generációknak egészen a 4. század utolsó negyedéig soha nem jutott volna eszükbe egy három-egy Isten. Ők egy Mindenható, Mindentudó és transzcendens Teremtőben hittek, Aki Egyedül méltó az imádatra.

A következő hiteles riportokat különböző elismert keresztény tekintélyektől idézzük, és hadd beszéljenek ők magukért:

„A negyedik század vége előtt az ’Isten három Személyben’ gondolat nem vált szerves részévé a keresztény életnek és hitvallásnak. Mégis éppen ez a formula követel magának helyet a Szentháromság-hitelv címeként. Az apostolatyák között semmi nem volt, amely akár távolról is hasonlítana erre a mentalitásra vagy látásmódra.”[xxv]

A Szentháromság doktrínáját a keresztények mintegy háromszáz évvel Jézus után találták ki. A négy kanonizált Evangélium, amelyek Kr. u. 70 és 115 között íródtak, nem tartalmaznak utalást a Szentháromságra. Még Szent Pál sem, aki sok idegen gondolatot emelt be a kereszténységbe, sem gondolt egy triune Istenre. Az Új katolikus enciklopédia  (tartalmazza, hogy Nihil obstat, tehát, hogy semmi sem akadályozza a nyomtatást, amely hivatalos beleegyezésnek minősül), elismeri, hogy a Szentháromság doktrínáját nem ismerték a korai keresztények, és hogy a 4. század utolsó negyedében fogalmazták meg:

„A huszadik század második felében nehéz világos, objektív és közérthető híreket közölni a Szentháromság misztériuma kinyilatkoztatásáról, doktrínális értékeléséről és teológiai kidolgozottságáról. A római katolikus és más Szentháromság-kérdés képlékeny képet mutat.

Két dolog történt. A szövegmagyarázók és Biblia-teológusok egy része elismeri, hogy nem kellene a Szentháromságtanról beszélni az Újtestamentummal kapcsolatban komoly képzettség nélkül. És van egy ezzel párhuzamos gondolat a vallástörténészek és szisztematikus teológusok részéről, amely, amikor a nem elismert Szentháromságról beszél, a kereszténység eredete helyett a 4. század utolsó negyedéről beszél. Csak akkor történt, hogy a határozott Szentháromság dogma, ’egy Isten három személyben’ teljesen elfoglalta a keresztény életet és gondolkodásmódot.”[xxvi]

„Először a keresztény hit nem volt háromság-hívő… Nem volt az az apostoli és apostolok utáni korokban, ahogy az Újtestamentumban és más korai keresztény írásokból kitűnik.” (Vallás és etika enciklopédiája)

„A korai keresztények azonban nem is gondoltak először arra, hogy a Szentháromság gondolatát saját hitük részévé tegyék. Imádták Istent, az Atyát, és Jézus Krisztust, Isten Fiát, és elismerték a… Szentlelket; de nem gondolták, hogy ez a három egy Szentháromság, egy egyenlő, egységes egész.”(Pogányság a kereszténységünkben)[xxvii]

 A Biblia tanítja a Szentháromság  doktrínáját?

Bár a Bibliában Isten Szavaként hisznek és így tanítják, nem tartalmazza a Szentháromság ünnepelt hittételét. Ha ez a Szentháromság doktrína igaz lenne, világosan benne kellene lennie a Bibliában, mert ismernünk kell Istent, és tudnunk kell, hogyan imádjuk Őt.

Isten prófétái közül, Ádámtól Jézusig (béke legyen velük), egyetlenegy sem beszélt a Szentháromság fogalmáról, vagy egy triune Istenről. Isten egyetlenegy küldötte sem mondott semmi rá utalót, és nincs utalás sem a Biblia Ó-, sem az Újtestamentumában, amely igazolná ezt a hitelvet. Ezért furcsa, hogy sem Jézus (béke legyen vele), sem a tanítványai nem beszéltek a Szentháromságról a Bibliában. Ellenkezőleg, Jézus (béke legyen vele) azt mondja:

„Az Úr, a mi Istenünk egy Úr…” (Márk 12:29)

Szent Pál szerint:

„Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok.” (Apostolok Cselekedetei 2:22)

A fenti versek magukért beszélnek. Miért gondolkozik valaki egy olyan doktrínán, amely teljesen zavaros, mikor a legmagasabb rangú keresztény tudósok sem képesek értelmesen elmagyarázni?

Jézus (béke legyen vele) hitelesen prófétált az effajta problémáról a Bibliában:

„Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.” (Máté 15:8-9)

Ezt követte Szent Pál a (2. Timóteus 4:3-4)-ben:

„Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.”

Később ezt olvassuk a Bibliában: „Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy utálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.” (Titusz 1:16)

Ebben a dilemmában nagy keresztény gondolkodók minden ismert logikát felhasználtak, hogy hitelt adjanak a Szentháromság doktrínájának, de csúnyán elbuktak, ennek következtében misztériumnak ítélték. Azonban a Mindenható Isten imádatában nincs kompromisszum. Ő azt várja el az embertől, hogy Őt imádja az Ő Isteni Útmutatása szerint. Mivel Ő Maga Igazságos, ebből következik, hogy igazsága igényli, hogy Üzenete tiszta és egyszerű legyen formájában. Tanításainak összessége mentes kell, hogy legyen minden hibától, babonától és bonyolultságtól. Az abszolút igazságnak kell lennie, amely mindig érvényes marad bármiféle tudás mellett, az emberi tudományos felfedezéseket is beleértve. Mivel a Szentháromság doktrínája már önmagában is egy „rejtély”, mint ilyen nem lehet Isten által ihletettnek tekinteni. A Biblia azt mondja:

„Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene.” (1 Korintus 14:33)

 A héber szentírásoról

A Vallás enciklopédiája elismeri: „A teológusok ma megegyeznek abban, hogy a héber Biblia nem tartalmazza a Szentháromság dokrínáját.”

Az Új katolikus enciklopédia azt is mondja: „Az Ótestamentum nem tanítja a Szentháromság doktrínáját.”

Ehhez hasonlóan a jezsuita Edmund Forman A három-egy Isten című könyvében elismeri: „Az Ótestamentum… nem mond semmit nyíltan vagy szükségszerű utalással egy triune Istenről, aki Atya, Fiú és Szentlélek… Nincs bizonyíték, hogy bármelyik szent író feltételezte volna a Szentháromság létezését az Istenségen belül… Még az is, ha a Szentháromságra való utalást, vagy jövendölést vagy ’rejtett jeleket’ látunk, az is túlhalad a szent írók szavain és szándékán.”[xxviii]

 A görög szentírásról

A Vallás enciklopédiája azt mondja: „A teológusok egyetértenek abban, hogy az Újtestamentum sem tartalmazza, a Szentháromság egyértelmű doktrínáját.”

Forman, a jezsuita kijelenti: „Az Újtestamentum írói… nem beszélnek a Szentháromság formai vagy kialakult doktrínájáról, sem nem tanítják, hogy egy Istenben három egyenlő isteni személy található… Nem találunk sehol semmilyen szentháromság-hívő doktrínát az isteni életforma és tevékenység három különálló alanyáról egyazon Istenségben.”

Az Újtestamentum teológiájának új nemzetközi szótára hasonlóképpen kijelenti: „Az Újtestamentum nem tartalmazza a Szentháromság kifejlesztett doktrínáját. ’A Biblia nem jelenti ki, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egylényegű’ [mondta Karl Barth protestáns teológus]”.

Arthur Weigall történész megjegyzi: „Jézus Krisztus soha nem említett ilyen jelenséget, és az Újtestamentumban sehol nem jelenik meg a ’Szentháromság’ szó. A gondolatot az egyház háromszáz évvel Urunk halála után vette át.” (Pogányság a kereszténységünkben)[xxix]

 A Szentháromság doktrínájának elutasítása a  modern keresztények által

Sok modern keresztény teológus átlépi az egyházak által meghúzott vonalat. A legutóbbi legismertebb közülük a durbani püspök, David Jenkins, a Leeds-i Egyetem teológia- és vallástudomány professzora. Azt mondja, Jézus (béke legyen vele) küldetése korai szakaszának bizonyos eseményei „NEM VOLTAK SZIGORÚAN IGAZAK, HANEM A KORAI KERESZTÉNYEK KÉSŐBB TETTÉK HOZZÁ ANNAK KIFEJEZÉSEKÉNT, HOGY HISZNEK BENNE, MINT MESSIÁSBAN.”[xxx]

John Hick professzor azt mondja: „Amit az ortodoxia kifejlesztett, mint Jézus két, isteni és emberi természete, amely együtt létezik a történelmi Jézus Krisztusban, szavak maradnak hozzájuk tartozó jelentés nélkül.” Azt is mondta: „Mert azt állítani magyarázat nélkül, hogy a történelmi Názáreti Jézus Isten is volt, annyira értelmetlen, mint azt mondani, hogyha egy kört rajzolunk a papíron egy ceruzával, az négyzet is. Az ilyen kijelentés szemantikai tartalommal kell, hogy bírjon: és a megtestesülés nyelvezetének esetében minden tartalmat le kell tagadni.” Odáig ment, hogy: „az isteni megtestesülés egy mitológiai gondolat.” Azt is mondta: „A ’mítosz’ szót a következő értelemben használom: a mítosz egy olyan történet, amelyet elmesélnek, de amely nem szó szerint igaz, vagy egy olyan gondolat vagy kép, amelyet valakire vagy valamire alkalmaznak, de ezt nem szó szerint kell érteni. Hogy Jézus Isten megtestesült fia volt, ez szó szerint nem igaz, mivel nincs szó szerinti értelme, hanem a mitológiai koncepciót alkalmazták Jézusra, amelynek funkciója ahhoz hasonló, mint mikor isteni fiúságot tulajdonítottak az ókori világban egy királynak.”[xxxi]

Victor Paul Wierwille Jézus Krisztus nem Isten című könyvében azt mondja: „Azt mondom, Jézus Krisztus nem Isten, hanem Isten Fia. Nem ’örökkévaló, kezdet és vég nélküli, és nem egyenlő (Istennel).’ Jézus Krisztus nem volt szó szerint Istennel a kezdetekkor; és nem rendelkezik Isten minden tulajdonságával.”[xxxii]

Victor Paul Wierwille empatikus kommentárja: „Végezetül hadd öntsem ki szívemet. Ha azt mondom, hogy Jézus Krisztus nem Isten, ez nem csökkenti semmilyen módon Jézus Krisztus fontosságát és jelentőségét a gondolataimban. Ez egyszerűen csak felemeli Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját, az Ő egyedi, magasztos és példanélküli helyzetére. Ő egyedül Isten.”[xxxiii]

Hiszek abban, hogy Jézus (béke legyen vele) Isten teremtménye; hogy ő volt a Messiás (a felkent) és Isten Küldötte; hogy ő volt Isten szava, amelyet Máriának adott, és egy lélek Tőle. Nem fogadom el őt Istennek vagy megtestesült Istennek, Isten Fiának, sem Fiúistennek. Isten és Jézus (béke legyen vele) különálló lények. Isten a Teremtő és Jézus (béke legyen vele) egy teremtett lény. Különböznek lényegükben és nem egyenlőek időben, hatalomban, tudásban és helyzetben.

Jézus (béke legyen vele) számos kategorikus kijelentése, és Isten korábbi prófétáié (béke legyen velük), amelyek a Bibliában találhatók, eltörölik mind a „MEGTESTESÜLT ISTEN”, mind a „SZENTHÁROMSÁG DOKTRÍNÁJA” koncepcióját. Mindaz, ami ellenkezik kijelentéseimmel, semmi más, csak szóbeszéd, olyan állítás amelyet meg kell alapozni. A legjobb bizonyíték, amellyel rendelkeznek, közbeszúrások, amelyek beleszivárogtak Jézus (béke legyen vele) eredeti Evangéliumába és Isten korábbi üzeneteibe. „Jézus Krisztus nem Isten, hanem Isten egy nagy prófétája és küldötte.”

 Isten prófétáinak tanításai

Furcsamód Jézus (béke legyen vele) előtt vagy után egyetlenegy próféta sem tanította a Szentháromság doktrínáját. Ehelyett Isten Egységét hirdették. Isten egyedül transzcendens. Ő Mindenható és minden látható és láthatatlan Teremtője, senkivel nem osztozik, nincs társa, családja, gyereke vagy segítője Istenségében. Ő egyedül az egész teremtett világ Fenntartója. A következő összefoglalja Isten prófétáinak tanításait:

Mózes próféta (béke legyen vele) azt mondta:

„(...)aki megszabadította a népet az Égyiptombeliek keze alól. Most tudom már, hogy nagyobb az Úr minden istennél” (Exodus 18:10-11)

„Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.” (Deut. 6:4-9)

„Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségéről, amelyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, amiképpen megparancsolta az Úr, a te Istened. Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.” (Deut. 4:23-24)

Jézus (béke legyen vele) megerősítette ezt az Istenképet:

„…Az Úr, a mi Istenünk egy Úr…” (Márk 12:29)

Mindkét próféta (béke legyen minden prófétával) hangsúlyozta, hogy URUK és URUNK Egy Isten. Érdemes azt is megjegyezni, hogy nincs semmi kijelentéseikben, amely arra utalna, hogy bármelyiküknek része lenne az Istenségben.

„Senki sincs olyan szent, mint az Úr, Sőt rajtad kívül senki sincs. Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk.” (1 Sámuel 2:2)

Dávid próféta (béke legyen vele) azt mondja a Bibliában a Zsoltárok könyvében:

„Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.” (83:19); „Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen” (104:1); „Ő, az Úr a mi Istenünk” (105:7); „Isten az Úr és ő világosított meg minket.” (118:27); „Istenem vagy te, azért hálát adok néked! ” (118:28)

Salamon (béke legyen vele) azt mondja:

„A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.” (Példabeszédek 9:10)

A következő szavakat is általában Salamon prófétának (béke legyen vele) tulajdonítják:

„...az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!” (Prédikátor 12:15)

Ézsaiás próféta (béke legyen vele) azt mondta:

„...örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait”  (Ézsaiás 40:28)

Határozottan állíthatjuk, hogy csak Isten a Teremtő, Aki teremtett mindent (az egész univerzumot, és mindazt, ami benne van) évezredekkel Jézus (béke legyen vele) eljövetele előtt. Jézus maga is Isten teremtménye, és az a Szentlélek is. Valójában nem létezett Szentháromság, mielőtt az emberek a Kr. u. 3. században ki nem találták.

„Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” Jézus (béke legyen vele) kijelentette, hogy senki más nem méltó az imádatra, csak Isten egyedül. (Máté 4:10) és (Lukács 4:8)

Jézus próféta (béke legyen vele) azt mondta:

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”  (János 17:3)

Jézus (béke legyen vele) fenti kijelentései bizonyítják, hogy csak egyetlen Isteni személy, „az Igaz Isten”, és hogy ő nem tudott a Szentháromságról. Emellett Jézus (béke legyen vele) nem követelt magának Istenséget, mert ő valakiről második személyben beszélt, mint az egyetlen Igaz Isten, és önmagáról, mint Isten küldöttéről, vagyis „Jézus Krisztus, akit Te elküldtél”.

Szent Pál sem tudott a Szentháromságról. Azt mondta:

„Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek.”  (Apostolok Cselekedetei 2:22)

„Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is ő benne” (1 Korintus 8:5-6)

A Koránban a következőket találjuk:

„Mondjátok: «Hiszünk Allahban és abban, ami leküldetett hozzánk, és abban, ami leküldetett Ibrahimnak (Ábrahámnak) és Izmaelnek és Iszháqnak és Jákobnak és a törzseknek, és abban, amit Músza (Mózes) és Ísza (Jézus) kaptak az Uruktól. Mi nem teszünk különbséget közöttük. És mi Neki (Allahnak) vetjük alá magunkat.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:136]

„Bizony elküldtük Núh-ot (Noét) az ő népéhez és azt mondta: «Ó, népem! Szolgáljátok Allahot, nincs más isten számotokra Rajta kívül. Én féltelek benneteket egy hatalmas Nap büntetésétől.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:59]

„Ibrahim (Ábrahám) örökül hagyta fiainak Jákobbal együtt: «Ó fiaim! Allah kiválasztotta nektek a vallást. Ne haljatok hát meg, csak úgy, ha alávetitek magatokat (muszlimok vagytok).»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:132]

„Ibrahim (Ábrahám) nem volt sem zsidó, sem pedig keresztény. Haníf volt ő, aki alávetette magát (muszlim). És nem tartozott a társítók közé.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:67]

„Vagy talán tanúi voltatok annak, midőn a halál eljött Jákobhoz, midőn mondta a fiainak: «Mit fogtok szolgálni utánam?» Mondták: «A te Istenedet fogjuk szolgálni és atyáid, Ibrahim (Ábrahám) Iszmáil (Izmael) és Iszháq (Izsák) Istenét, az egyedüli Istent, és Neki vetjük alá magunkat.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:133]

„És Ád-hoz az ő testvérüket, Húd-ot (küldtük el). Mondta: «Ó, népem! Szolgáljátok Allahot!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:65]

„És Thamúd-hoz az ő testvérüket Szalih-ot (küldtük el). Mondta: «Ó népem! Szolgáljátok Allahot! Nincs a számotokra Rajta kívül más isten…»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:73]

„És Madian-hoz az ő testvérüket Suaib-ot (küldtük el). Mondta: «Ó népem! Szolgáljátok Allahot! Nincs a számotokra Rajta kívül más isten…»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:85]

„Korábban pedig Hárún (Áron) mondta nekik: «Ó népem! Ez csupán megpróbáltatás a számotokra. A ti Uratok Könyörületes. Kövessetek engem és engedelmeskedjetek a parancsomnak!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 20:90]

„És (emlékezz) Ajjúb-ra (Jóbra), midőn kiáltott az Urához: «Bizony csapás sújtott engem! Ám Te vagy a legirgalmasabb Könyörülő!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:83]

„És bizony Dáwúd-nak (Dávidnak) és Szulejmánnak (Salamonnak) tudást adtunk” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 27:15]

„És Szulejmán (Salamon) lett Dáwúd (Dávid) örököse, és mondta: «Ó emberek! Megtaníttattunk a madarak beszédjére és minden dolgot megkaptunk. Bizony ez világos kegy!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 27:16]

„És (emlékezz) Zakariá-ra (Zakariásra)! Midőn Urához kiáltott: «Uram! Ne hagyj egyedül, hiszen Te vagy a legjobb örökös! Meghallgattuk őt és ajándékoztuk neki Jahját (Jánost), és meggyógyítottuk számára a feleségét…»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:89-90]

Jézus Próféta (béke legyen vele) azt mondja:

„Bizony Allah az én Uram és a ti Uratok! Őt szolgáljátok hát! Ez az Egyenes Út!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:51]

Mikor Mohamed Prófétát (béke legyen vele) megkérdezte valaki, hogy mit tegyen azért, hogy a Paradicsomba jusson, azt mondta:

„Allahot imádd és ne állíts Mellé társat.” (Al-Bukhári)

Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta:

„Ha valaki tanúsítja, hogy nincs másnak joga az imádathoz, csak Egyedül Allahnak, Akinek nincs társa és hogy Mohamed az Ő szolgája és Küldötte és Jézus Allah Küldötte és az Ő Szava, amelyet Máriának adott, és egy Lélek Tőle és hogy a Paradicsom igaz és a Pokol igaz, Allah be fogja vezetni őt a Paradicsomba, bár mit is cselekedet.” (Al-Bukhári)

Egy másik hadíthban Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta:

„Aki meghal, hogy tudja, nincs más isten, csak Allah, belép a Paradicsomba.” (Al-Bukhári)

Ibn Abbász (Allah legyen vele elégedett) közölte, hogy Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta:

„Hadd tanítsak neked valamit. Engedelmeskedj Allahnak, és Ő gondoskodni fog rólad. Őrizd meg az Ő parancsait és Ő veled lesz (mint védelmező). Ha kérned kell valamit, kérd egyedül Allahot; amikor menedéket keresel, kérd Allahtól. Emlékezz, ha az egész emberiség együtt akarna segíteni neked, csak azzal tudnának segíteni, amit Allah már megírt; és ha az egész emberiség összefogna, hogy ártson neked, csak azzal tudnának, amit Allah már megírt neked.” (At-Tirmidhi)

Mohamed Próféta (béke legyen vele) egy másik hadíthban azt mondta:

„Allah nem büntet meg egy szolgát sem, kivéve, ha engedetlen, és lázadó. Azt, aki fel lázad Allah ellen, és elutasítja azt mondani, hogy «Lá iláha illá-Llah» (nincs más Isten, csak Allah).” (Ibn Mádzsa) [xxxiv]

„Jézus nem volt keresztény; zsidó volt. Nem új hitet hirdetett, hanem arra tanította az embereket, hogy Isten akarata szerint cselekedjenek; és az ő és a zsidók véleménye szerint Isten akaratát a Törvényben és más írásokban lehet megtalálni.”[xxxv]

 Amit a Biblia mond Istenről és  Jézusról (béke legyen vele)

A Biblia következő részei elénk vetítik Isten és Jézus (béke legyen vele) valódi természetét. Világos számunkra, hogy Isten egyedül a Fenséges, az Uralkodó, a Tévedhetetlen – és a Természetfeletti. Jézus (béke legyen vele) egy halandó LÉNY, VÁGYAKNAK KITÉVE ÉS ISTEN AKARATÁNAK ALÁVETVE. Minden mondata és tette világosan utal Istennek való alávetettségére.

 1. A Biblia tanúsága Istenről

Az Ó- és az Újtestamentum lényegileg monoteista szemléletűek, és az Újtestamentum nem lép át az Egy Istentől egy Három-az-Egyben Istenhez. Jézus (béke legyen vele) megerősítette ezt a tanítást, mikor azt mondta:

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.” (Máté 5:17-18)

Isten kijelentései egyszerűek, világosak, és mentesek az ellentmondástól és az összezavarástól. Itt van néhány „kinyilatkoztatott szó” Istentől a Bibliában. Isten azt mondja:

„Én a mindenható Isten vagyok” (Genezis 17:1)

„Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dicsérendő és csudatévő?” (Exodus 15:11)

„Én, az Úr, vagyok a te Istened.” (Exodus 20:2)

„Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok.” (Exodus 20:3-5)

Ezek a versek kategorikusan megtiltják Isten mindenféle akár naturalisztikus, akár művészi ábrázolását. Semmi nem mérhető Istenhez, csak Önmaga. Mivel természetfeletti, ember nem írhatja le, kivéve úgy, ahogy Ő kinyilatkoztatta Magát és Isteni Tulajdonságait a próféták által.

„Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (Léviták 19:3-4)

„Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék.” (Numeri 23:19)

„Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen kívüle több!” (Deut. 4:35)

„Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!” (Deut. 6:4)

„Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kívülem!” (Deut. 32:39)

„Senki sincs olyan szent, mint az Úr, Sőt rajtad kívül senki sincs. Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk.” (1 Sámuel 2:2)

„És monda (Salamon): Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant” (1 Királyok 8:23)

„Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!” (Zsoltárok 86:10)

„Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!” (Ézsaiás 40:28)

„Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.” (Ézsaiás 42:8)

„«Ti vagytok az én tanúim», így szól az Úr; «és szolgám, akit elválasztottam, hogy megtudjátok és higgyetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító!»” (Ézsaiás 43:10-11)

„Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten.” (Ézsaiás 44:6)

„Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kívül nincs Isten... Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kívül; én vagyok az Úr és több nincsen!” (Ézsaiás 45:5-6)

„Mert így szól az Úr, aki az egeket teremté; Ő az Isten, aki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: «Én vagyok az Úr és több nincsen!»” (Ézsaiás 45:18)

„Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.” (Ézsaiás 46:9)

„...Én vagyok az első és én az utolsó. Hiszen kezem vetté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket” (Ézsaiás 48:12-13)

„Így szól az Úr: «Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya.»” (Ézsaiás 66:1)

„De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király… Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, akik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!” (Jeremiás 10:10-11)

„Én vagyok az Úr, a te Istened” (Hóseás 13:4)

 2. A Biblia tanúsága Jézusról (béke legyen vele)

Jézus (béke legyen vele) születését megjövendölték:

„A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, amelynek neve Názáret, Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.” (Lukács 1:26-27)

Itt Isten nem jött le, hogy test legyen, ahogy az egyház állítja, ehelyett elküldte angyalát, Gábrielt, hogy tudassa Máriát Isten tervéről. Jézus (béke legyen vele) egy lélek, akit Mária méhében teremtett Isten hatalma. Ez ellenkezik a testté lett Isten doktrínájával, tehát az alaptalannak bizonyul.

Gábriel angyal közölte Máriával:

„És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.” (Lukács 1:31)           

És hol voltak a Szentháromság tagjai (vagyis a három-egyben-Istenség) Jézus születése előtt? Csak Egyetlen Igaz Isten létezett a kezdetek óta, Aki örökké él. A Szentháromság egy átmenet az Egy Istenben való hit (monoteizmus) és a három istenben való hit között (többistenhit, pogányság). Jézus (béke legyen vele) előtt az emberek Egyetlen Istenben hittek, de az ő eljövetele után az egyház két másik személyt adott az istenséghez. Másrészt, mikor Jézus (béke legyen vele) magzat volt, a Mindenható Isten úgyszintén Mária méhében volt? A háromsághívők szerint a két vagy három személy EGY TEST. Mindannyian magzatként növekedtek Mária méhében? Ha így volt, miért egyedül szülte meg Jézust? Mennyire gyerekes és ízléstelen azt gondolni, hogy Jézus (béke legyen vele) egy test Istennel!

Istennek nincs kezdete és vége, Aki az egeket és a földet teremtette és mindent e kettő közt évmilliókkal az emberi civilizáció megjelenése előtt. Számtalan generáció múlt el Jézus  (béke legyen vele) születése előtt.

„És mikor betölt a nyolc nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak…” (Biblia, Lukács 2:21) Micsoda Istenkáromlás! Ha Jézus  (béke legyen vele) tényleg Isten, hogy lenne rá szükség, hogy körülmetéljék?

„A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.” (Lukács 2:40) Először az „isten” Jézus nem rendelkezett tudással gyermekkorában, de később, mire elérte a pubertáskort, bölcsességre tett szert. Az Igaz Isten bölcsessége nem nő vagy csökken, és Ő nem változik idő és hely szerint, mivel minden időben Tökéletes és Abszolút.

Jézus (béke legyen vele) elmondta az „Úri Imádságot” (Lukács 11:2-4). Van olyan, hogy valaki saját lelkéhez imádkozik? Természetesen nincs! Ez magától értetődően megkülönbözteti az igaz Istent Jézus Prófétától (béke legyen vele). Emellett Jézus akarata más, mint Isten Akarata, és ez megmutatja, hogy ők nem egyek és egyenlőek.

Említik, hogy Jézus Próféta (béke legyen vele) böjtölt:

„És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.” (Máté 4:2)

A böjt a bűn engesztelésének eszköze, az engedelmesség és a szolgálat kifejezése a fensőbbség felé. Isten nem szolgál senkit, és nincs szüksége böjtölésre bűnei eltörlésére, nem szenved a vágyaitól, ehelyett Jézussal (béke legyen vele) ellentétben Isten mentes mindettől, mert Ő Egyedül a Fensőbbség és a Tökéletes.

Nagy tömeg gyűlt össze, hogy hallgassák Jézust (béke legyen vele) és sok beteg embert hoztak, akiket meggyógyított bajaikból. (Máté 15:31) „és dicsőíték Izráel Istenét.” Hogy lehet, hogy a keresztények Istene HÁROM, míg Izrael Istene EGY?

„És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te.” (Máté 26:39 és Márk 14:35-36)

Kihez imádkozott Jézus (béke legyen vele)? Saját magának, mint az Istenség része? Nyilvánvalóan nem! Valójában Jézus (béke legyen vele) mindig Istentől kért segítséget, akkor is, mikor Lázárt feltámasztotta. (János 11:41-43). Jézus (béke legyen vele) mindig hálát adott Istennek, ami megmutatja, hogy Ő Istennek volt alávetve, és az Ő segítségére szorult.

„Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet.” (Máté 21:18-19) Isten hogy lehet éhes, és hogy nem ismerheti az évszakokat, hogy egy fa mikor hoz gyümölcsöt?!

Pál azt mondja: „Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek.”  (Apostolok Cselekedetei 2:22) Itt világos, hogy Pál azt, hogy „a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert” – úgy értette, hogy „akit Isten felkent”, vagy „Isten kiválasztott prófétaként”.

 3. Mit mond Jézus (béke legyen vele) Istenről és önmagáról

Jézus Krisztus (béke legyen vele) soha nem említette a Szentháromságot, és nem beszélt három isteni személyről egy Istenségben. Ugyanazt a fogalmat használta, mint a korábbi izraelita próféták, akik Isten Egyedülvalóságát hirdették.

„...az első: Halljad Izráel: «Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből.»” (Márk 12:29-30)

„Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” Jézus (béke legyen vele) mind a (Máté 4:10), mind a (Lukács 4:8) versben azt mondja, hogy csak Isten méltó az imádatra.

„Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.” (Márk 12:29) Jézus (béke legyen vele) megerősíti, hogy Isten Egy.

„…hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7:21) Világos, hogy Isten a mennyben van, Jézus (béke legyen vele) pedig a földön. Hogy lehetnének akkor egyetlen testben?

A keresztény hittételek kijelentik, hogy a „három személy egy testben” egyesül (három-egy Isten). Hogyan lehetséges a Szentháromság tagjainak teljes Istennek lenni, mikor mindegyikük az Istenség egyharmada?

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17:3) Itt Jézus (béke legyen vele) meghúzza a határvonalat Isten és önmaga közt. Az örök élet elérése az Isten megismerésében (elismerésében) rejlik, és Jézus (béke legyen vele) csupán Isten küldötteként jött.

Jézus (béke legyen vele) azt mondja: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.”  (Márk 10:18) Jézus (béke legyen vele) kijelenti, hogy senki sem jó, csak az Isten, és ezzel megkülönbözteti Istent önmagától.

„Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.” (Máté 24:36 és Márk 13:32) Jézus (béke legyen vele) elismeri, hogy az ő tudása korlátozott, Istenével ellentétben, Aki Mindentudó. Az Ítélet is Istené, és Ő tart Magánál minden titkot.

„Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától” (János 5:19) Itt Jézus (béke legyen vele) elismeri Istentől való függését.

„Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.” (János 5:30)

„Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.” (János 6:38)

„Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem.” (János 7:16)

„...semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok.” (János 8:28)

Jézus (béke legyen vele) érthetően megvilágítja, hogy nem rendelkezik isteni hatalommal. Egyedül semmire nem képes, hiszen csakis Isten a hatalom és a fennhatóság forrása.

„Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszéltem néktek, amelyet az Istentől hallottam.” (János 8:40) Jézus (béke legyen vele) tudatja, hogy ő csupán egy Küldött, aki a Magasságos parancsára teljesíti küldetését.

Később Jézus Próféta (béke legyen vele) azt mondja: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” (János 20:17) Ez a vers véget vet a SZENTHÁROMSÁG- és MEGTESTESÜLÉS-DOKTRINÁKNAK. Megmutatja Jézus (béke legyen vele) emberi lényét, aki Istenhez imádkozik és Tőle kér segítséget.

Mindeme fenti versek rámutatnak, hogy Jézus (béke legyen vele) Istennél alacsonyabb rendű, gyenge, és Isten kegyétől függ.

 Amit  a Korán mond Istenről

A Korán a Mindenható Allah (Isten) végső kinyilatkoztatása. Kinyilatkoztatja Önmagáról a legfényesebb módon, amely nem enged meg más értelmezést, csak a leírt szó jelentését. A Mindenható Allah és Prófétái szavai az Igazság szavai. Kétségtelen, hogy Szavai világosak, egyszerűek, magától értetődőek, nem összezavaróak. Allah a mennyek és a Föld Teremtője, Akinek Hatalma és Tudása határtalan. Ő az ÚR, a Magasztos és minden teremtmény Ellátója. Ezért az emberek ne higgyenek a hamis illúzióknak, hogy létezhetnek más istenek is, mint a Fenséges Uralkodó.

Gondolkodjunk el, mit mond a Korán Allahról (Istenről), Akié a Tökéletes Tulajdonságok, amelyek csakis az Igaz Istenséghez illenek, Aki egyedül Természetfeletti:

„A Könyörületes és Irgalmas Allah nevében. Hála legyen Allahnak, a Világok Urának. A Könyörületesnek, az Irgalmasnak. A Feltámadás Napja Urának. Téged szolgálunk és Hozzád fordulunk segítségért.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 1:1-5]

„Ó emberek! Szolgáljátok az Uratokat, Aki megteremtett benneteket és azokat, akik előttetek éltek (is megteremtette). Talán így istenfélők lesztek. Azt (szolgáljátok), Aki a földet fekvőhellyé tette a számotokra, és az eget építménnyé. És az égből vizet bocsátott alá, amely által gyümölcsöket fakasztott, gondoskodásképpen a számotokra. Ne helyezzetek Allah mellé másolatokat, hiszen ti tudjátok.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:21-22]

„Hogyan lehettek hitetlenek Allahhal szemben? Hiszen halottak voltatok és Ő életre keltett benneteket. Majd újra a halálba küld benneteket, azután új életre kelt benneteket, majd ezután Hozzá vitettek vissza. Ő az, Aki megteremtett nektek mindent a földön. Majd az ég fölé emelkedett és megformálta azokat hét éggé. Bizony Ő mindenről tud.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:28-29]

„Az egek és a föld Megalkotója! És ha Ő egy parancsot hoz, akkor csak azt mondja annak: «Légy!» és már meg is van!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:117]

„Allah! Nincs más isten csak Ő! Az Élő, az Önmagában Létező Örök. Nem foghatja el Őt szendergés, sem álom. Övé minden, ami az egekben és a földön van! Ki merészelne közbenjárni Nála az Ő engedélye nélkül. Tudja mi van előttük és mi van mögöttük. Ám ők csak annyit érthetnek meg az Ő tudásából, amennyit Ő akar. Az Ő széke átfogja az egeket és a földet. Ezek fenntartása nem okoz Neki fáradságot. Ő a Magasztos és a Hatalmas.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása,  2:255]

„Allah az, Aki életre kelt és a halálba küld. És Allahnak tudomása van arról, amit tesztek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:156]

„Ó ti emberek! Féljétek Uratokat! Aki egyetlen személyből teremtett meg benneteket és abból megteremtette a feleségét és kettejükből sok férfit és nőt sokasított. És féljétek Allahot, Akire hivatkozva szoktátok egymást kérdezgetni! És (óvakodjatok) a rokonság (megszakításától)! Bizony Allah őrzőként áll felettetek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:1]

„Mondd: «Vajon Allah helyett valami olyat szolgáltok, ami nem rendelkezik sem ártalommal a számotokra sem haszonnal?» Allah a Halló és a Látó!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:76]

„Mondd: «Vajon választhatok-e mást, Allah helyett, támogatóul, Aki az egek és a föld megteremtője. Ő táplál, ám Ő nem tápláltatik.» Mondd: «Én arra kaptam parancsot, hogy első legyek, aki aláveti magát (muszlim). És ne tartozz a társítókhoz!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:14]

„Vajon olyasmit társítanak, ami semmit sem teremt. Ellenben ők maguk is teremtettek. És amelyek nem képesek őket megsegíteni és saját magukon sem tudnak segíteni.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:191-192]

„Allah! Nincs más isten csak Ő! Őt illetik meg a Legszebb Nevek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 20:8]

„Hát nem Ő kezdi-e el a teremtést majd megismétli azt? És nem Ő gondoskodik-e rólatok az égből és a földről, talán egy másik isten Allah mellett? Mondd: «Hozzátok a bizonyítékotokat, ha az igazat szóljátok!» Mondd: «Nem tudják azok, akik az egekben és a földön vannak a rejtettet, csupán Allah. És nem tudják mikor támasztatnak fel.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 27:64-65]

„Allahé mindaz, ami az egekben és a földön van. Allah nem szorul senkire, Ő az Áldott!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 31:26]

„Őt kérdezi mindenki, aki az egekben és a földön van. Ő minden nap munkában van.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 55:29]

„Ő Allah! Akin kívül nincs más isten, csak Ő. A Király, a Szentséges, a Béke, a Biztonságot Adó, a teremtményeire Felügyelő, a Hatalmas, a Mindenható, a Fenséges. Magasztaltassék Allah! Magasan felette áll Ő annak amit társítanak (Mellé).” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása,  59:23]

„Ő az, Aki megteremtett benneteket. Van köztetek hitetlen, és van köztetek hívő. Ám Allah tudja, hogy ti mit tesztek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 64:2]

„Mondd: «Ő, Allah az Egyedüli, az Egyetlen! Allah, az Úr, Akihez minden teremtmény fordul. Nem nemzett és nem nemzetett. És senki és semmi nem hasonló Őhozzá.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 112:1-4]

 A Szentháromság doktrínájának  Bibliai bizonyítéka

A háromsághívők hitük alátámasztásaként csak néhány verset idéznek a Bibliából, amelyek értelmezése nagyon furcsa. Vagy a szövegkörnyezettől, vagy az eredeti szövegtől térnek el. A Biblia egészében a monoteizmust (Isten Egységét) tanítja első könyvétől (Genezis) utolsóig (Jelenések).

A következőkben idézünk néhány verset, amelyeket a Szentháromság bizonyítékának tartanak:

Az első bizonyítékot a (János 1. levele, 5:7)-ben találjuk az 1611-es Jakab Király változatban: „Mert hárman vannak, akik megmutatják a feljegyzést a mennyben, az Atya, az Ige és a Szentlélek.” Ezt a verset a későbbi változatokból kitörölték, mivel az eredeti kéziratokban nem volt benne, hanem egy későbbi hozzáadás eredménye.[xxxvi]

A második bizonyíték (Máté 28:19)-ben található a Bibliában: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében”

A harmadik bizonyíték a (2. Korintusi levél 13:13)-ban van: „Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal.”

A negyedik bizonyíték pedig Pál apostol (1. Korintusi levelében, a 12:4-6)-ban van: „A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben.”

A második, harmadik és negyedik bizonyíték esetében a nevek (szerepek) puszta említése egyáltalán nem alkot Szentháromságot, semmi más ez, mint felsorolás. Valójában három különálló lényről van szó, különböző fokozatokkal és körülményekkel. E három személy soha nem volt egyenlő időben, pozícióban, tudásban, hatalomban, ahogy a Szentháromság hittétele meghatározta. Emellett mikor Jézust megkeresztelték a (Máté 3:16) szerint, Isten Lelke leszállt rá galamb formájában. Ha így volt, Jézus (béke legyen vele) hogyan lehetett a Szentháromság tagja, ha mindig a szentlélekkel volt?

A Biblia néhány versét bizonyítékként hozzák, mint Jézus Krisztus (béke legyen vele) Istenségére, amelyből a későbbi Szentháromság-doktrínája kialakult:

Első példa: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra…” (Genezis 1:26)

 Néhány keresztény teológus ebből levezeti, hogy Isten nem egyedül volt a teremtés idején. Azonban amikor Isten Önmagáról beszél, többes szám első személyt használ, mint nyomatékosító többes szám, amely Isten nagyságára, fenségére és dicsőségére utal. A keresztény tudósok ezt, mint az isteni erő teljessége kifejezéseként vagy Isten végtelen hatalma manifesztálódásaként értékelik. Néhányan a tisztelet többes számának nevezik, a nyelvtan királyi többes számként beszél róla.

A Genezisben, a Biblia legelső könyvében Isten egyedül, segítő nélkül hozta létre a Teremtést (1. fejezet, 3. vers): „És monda Isten: «Legyen világosság»: és lőn világosság.” Ugyanennek a fejezetnek a 27. versében: „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére”. A fenti versek nem utalnak semmilyen segítő vagy társ jelenlétére Isten mellett. És az Isten tettét és mondását leíró ige egyes számban van (látá Isten, hogy jó a világosság, Teremté tehát az Isten az embert, És megáldá Isten őket, Isten elvégezé munkáját, stb.)

A Genezis könyve legelején ezt olvashatjuk: „Kezdetben teremtette Isten a mennyeket és a földet.” Figyeljük meg, hogy míg a mennyek többes számban van, a föld egyes számban van. Miért van többes számban a mennyek szó? Az ok egyszerű; a Korán elmondja, hogy a menny hét égből áll. És a Biblia írói miért tartották meg az „Isten” és a „föld” szavakat egyes számban? Nyilván azért, mert tudták, hogy csak EGY föld van és csak EGY Isten, ahogy Isten minden prófétája tanította.

Második példa: „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.” (János 1:1)

Jegyezzük meg, hogy nem Jézus (béke legyen vele) beszél, hanem János. Emellett minden keresztény Biblia-tudós elfogadja, hogy ezt a verset egy Philo nevű zsidó fogalmazta Alexandriában, Egyiptomban Jézus és Keresztelő János, béke legyen velük, eljövetele előtt.

A görög kézirat angol fordítói (János 1:1) Istent először nagy I-vel írják, amikor a Mindenható Istenről beszélnek, de a második előfordulásnál kis i-vel írják. Az ilyen kis „i” betűt általában a teremtményekre használják, nem a Mindenható Istenre, mint a (Zsoltárok 82:6)-ban: „Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.” És a (2. Kor. 4:4)-ben: „Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit” Tehát ő nem lehet a Mindenható Isten, csak egy „isten”, mint a fenti példákban. (A magyar Károli-Biblia, amelyet az egész kiadványban használunk, még nagy I-vel írja. – a ford.)

Ezért a modern Biblia-fordítók a (János 1:1) vershez a következő jelentést társítják:

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt; és az Ige egy isten volt.”[xxxvii]

„Kezdetben az Ige volt, és az Ige Istennel volt, és az Ige egy isten volt.”[xxxviii]

Néhány keresztény tudós az „Igét” „Isteni Parancsnak” fordította, ezért szerintük a (János 1:1-3) helyes értelmezése a következő: „Kezdetben volt a Parancs, és a Parancs Istennel volt, és a Parancs isteni volt. Ez (a Parancs) a kezdetekkor Istennel volt. Minden dolog általa (a Parancs által lett); és nélküle semmi nem lett teremtve”. Görögül a János által használt szó a logosz, amely a lego – beszéd szóból származik. A „dekalogosz”, vagyis Tízparancsolat szó a görög deka (tíz) és a logosz (parancs) kombinációja. A logosz szó azt jelenti: „Isten kijelentett parancsa”.[xxxix]

A „–val” rag rejtélyes dilemma azok számára, akik a logosz szót „Jézus”-ként és nem „parancs”-ként akarják értelmezni. Az ok nagyon egyszerű: Hogyan lehet Jézus Istennel és Isten egyszerre?

Az elképzelés, miszerint Isten kimondott Parancsa „Istennel volt” a „kezdetektől”, megegyezik a teremtés bibliai koncepciójával. „És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.” (Genezis 1:3) A görög szövegben János a határozott névelőt, az „a”-t (ho) használta „Isten” (Theo) előtt, mert ez az alany. Itt János nem használta a határozott névelőt „Isten” előtt, mert állítmány. Más szavakkal az itt használt szó az alany természetét, minőségét, tulajdonságát, vagy tulajdonát jelenti. Vagyis Isten Parancsa Isteni tulajdonságú. Vannak olyan Biblia-változatok, amelyben az „ez” helyett „ő” (Jézus) szerepel. Azonban az „ez” névmás „a Kimondott Parancsra” utal.

Ezen kívül magától értetődő, hogy a (János 1:1) szerint Isten volt, Aki egyedül létezett az örökkévalóságtól. Az Ő Szavai mindig Vele vannak ugyanúgy, ahogy a te szavaid veled vannak és az én szavaim velem. A Szó, amelyet Isten kimond, nem egy másik Isten vagy Isten Maga, hanem az Isteni Szó (Parancs), ami Tőle származik. Különben minden teremtmény egy különálló isten lenne, mivel minden teremtmény az Ő Szavát mutatja. Ugyanez alkalmazható a (Genezis 1:3)-ra. A fény, amelyet az Ő szava hozott létre, nem Isten, hanem egy teremtmény, amelyet az Ő Isteni Szava hozott létre. Ezért az „Ige Isten volt” – értelmezése a (János 1:1) versnek teljesen elfogadhatatlan.

Emellett ha más írásokat olvasunk a Teremtéssel kapcsolatban, észrevesszük, hogy Isten, a Teremtő Szavait használja minden teremtésnél, ahogyan a Korán leírja: (Kun fa jakún – „«Légy!» és már meg is van”)

„Az egek és a föld Megalkotója! És ha Ő egy parancsot hoz, akkor csak azt mondja annak: «Légy!» és már meg is van!” [xl]

A harmadik példa: „Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10:30)

A keresztények ezt a verset úgy értelmezik, hogy az Atya (Isten) és Jézus (béke legyen vele) egy és ugyanaz a lény; egy Testben; Isten testté lett Jézus (béke legyen vele) személyében és az emberek közt élt. Ugyanez a jelentése szerintük a (János 14:10) versnek, amikor Jézus (béke legyen vele) azt mondja: „én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van” És a (János 14:20) versben, amikor Jézus (béke legyen vele) azt mondja: „én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.”. Azonban félreértették ugyanennek a fejezetnek 28. versében, amikor Jézus (béke legyen vele) kijelentette: „Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál.” Ha amit Jézus (béke legyen vele) mondott igaz, hogy az Atya nagyobb nála, az helyre teszi az ügyet, miszerint nem egyenlőek.

A háromsághívők nem veszik észre, hogy saját érveiket követve 15 test lenne egy testben. Egyszerű aritmetika, amit egy első osztályos gyerek is ért: az Atya Isten, a Fiú (Jézus) Isten, a Szentlélek Isten (szentháromság), ez három lény (személy), és ha hozzáadjuk az eredeti tizenkét tanítványt, ahogy a keresztények értik a (János 14:20) szerint, ez összesen tizenöt lényt egyesít egyetlen testben.

A (János 17:21-23) versek a Bibliában megvilágítják, hogyan értik az egység természetét: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek…”  A fenti versek arra utalnak, hogy egységük nem más, mint „célszerű egység”, mint igaz hívők.

Emellett a (János 10:31-36) versben nem mondta magáról, hogy „Isten” vagy „fiú Isten” (egységben az Atyaistennel), hanem egy különálló lény.

Másrészről, ha a háromsághívők ragaszkodnak hozzá, hogy a (János 10:30) a Szentháromság doktrínáját támasztja alá, akkor nem kellene Istenük számát háromra korlátozni, hanem hozzá kellene adniuk a 12 tanítványt is, mint ahogy a Bibliában a (János 14:10 és 20) versekben olvassuk, mivel ők úgy értelmezik, hogy „minden egyes lény egy testben lakik”. Ezért a dilemma nagyobb lenne, és a nagyobb szám problematikusabb lenne.

Negyedik példa: „…aki engem látott, látta az Atyát.”  (János 14:9)

De Jézus (béke legyen vele) talán nem mondta meg világosan, hogy „az emberek soha nem látták Istent”, ahogy mondja a (János 5:37)-ben?: „Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.” Itt Jézus (béke legyen vele) azt mondja, hogy ő nem Isten, mivel beszélt vele és látta őt.

És a (Máté 7:21) versben Jézus (béke legyen vele) azt mondja: „az én mennyei Atyám” míg ő ott állt előttük. Jézus (béke legyen vele) mindeme kijelentése egyetlen dolgot jelentenek, vagyis hogy Isten és Jézus nem azonosak. Hogyan lehetne az Atya (Isten) és Jézus ugyanaz, és egyesülve egy testben (a keresztény értelmezés szerint) ha az Atya a mennyben van és Jézus (béke legyen vele) a földön?

Hinni Istenben azt is jelenti, hogy csodáljuk az Ő számos teremtését: a napot, a holdat, a csillagokat, és mindent körülöttünk. A (János 4:24) versben Jézus (béke legyen vele) azt mondja „Az Isten lélek”. Tehát hogyan láthatná bárki Istent? És a (János 1:18) versben azt olvassuk: „Az Istent soha senki nem látta.”

Emellett Jézus (béke legyen vele) világosan megkülönböztette Istent önmagától a János Evangéliuma következő verseiben (János 14:1): „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.” Az „és” szó itt kulcsfontosságú, megmutatja, hogy Isten teljesen különálló lény Jézustól (béke legyen vele). A (János 17:3) versben azt olvassuk: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

Ötödik példa: „Én Uram és én Istenem!” (János 20:28) Azonban ezt a részt a fent idézett részek érvénytelenné teszik. A tudósoknak az a véleménye, hogy ilyen csodálatos körülmények között Tamás apostol szavát érzelmes felkiáltásnak is lehet tekinteni, mivel meglepődött, hogy Jézust (béke legyen vele) meglátta, és a felkiáltást Istenhez intézte. Emellett Tamás nem tartotta Jézust (béke legyen vele) Istennek, mert ő nagyon jól tudta, hogy Jézus (béke legyen vele) soha nem mondta magáról, hogy Isten (János 17:3).

Pál is világosan megkülönböztette Istent és Jézust (béke legyen vele). Azt mondta, hogy Isten felemelte Jézust, ahogyan a Biblia a (Márk 16:19) versben leírja: „Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.” Ha Isten és Jézus valóban egy és ugyanaz a lény lennének, nem azt kellene mondania, hogy „Jézus felemelte önmagát?” és mikor Jézus (béke legyen vele) a közlés szerint Isten jobbján foglalt helyet, nem lett volna helyesebb azt mondania, hogy „Jézus helyet foglalt a Trónon”? A nehéz igazság az, hogy senki sem méltó a Magasságos Trónjára, csak Isten, Aki egyedül méltó az imádatra, ahogyan Jézus (béke legyen vele) is állította (János 17:30).

Egy másik versben Pál megmagyarázza, ki Isten:

„Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent.” (Apostolok Cselekedetei 17:24)

Ez a különbségtétel Isten és ember, Teremtő és teremtett, Végtelen és véges túlmegy az emberi felfogáson? Nem, de a tévelygők, képmutatók és a lázadók nem akarják megérteni.

További állítások, amelyek Jézust az Istenség szintjére emelik

A keresztények azt állítják, hogy Jézus (béke legyen vele) a Testté lett Isten, aki teljes Isten és teljes ember. Ezt az elképzelést Jézus (béke legyen vele) teljes egészében tagadja a Biblia (János 20:17) versében: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” Hol van ebben a testet öltés gondolata? Annyit mond nekünk egyszerű szavakkal, hogy Isten különálló, különböző Jézustól (béke legyen vele). Ezért ez érvénytelenné teszi a TESTET ÖLTÉS doktrínáját. Emellett a teljes Isten lét azt is jelenti, hogy az illető mentes a vágyaktól és attól, hogy segítségre szoruljon; embernek lenni pedig azt jelenti, hogy mentes az istenségtől.

Más keresztények azt állítják, hogy Jézus (béke legyen vele) Isten, mert őt „Isten Fiának”, „Messiásnak” és „Megváltónak” is nevezik. Azonban Jézus a „béketeremtőkről” is úgy beszélt, mind „Isten Fiai”. A zsidó hagyományokban mindenkit, aki Isten Akaratát követi, „Isten Fiának” nevezik. Nézzük a Bibliából idézett példákat: (Genezis 6:2 és 4); (Exodus 4:22); (Jeremiás 31:9); (Zsoltárok 2:7); (Lukács 3:38); (Rómaiak 8:14). A (Lukács 6:35) versben Jézus (béke legyen vele) azt mondja: „Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek.” Azonban Isten Fiának lenni senkit nem emel fel Isten rangjára, ahogy az elnök fia sem elnök, csak a fia.

Ezenkívül, a Biblia szerint a „Messiás” azt jelenti, hogy „Isten felkentje”, és a perzsa Círuszt is Messiásnak, vagy felkentnek nevezték (Genezis 31:13); (Leviticus 8:10); (Sámuel 2:10); (Ézsaiás 45:1); (Ezékiel 28:14). Ezékielt a Biblia „Emberfiának” nevezi. Ami a „Megváltó” kifejezést illeti, a (2 Királyok 13:5) versben más egyének is megkapták ezt a címet, anélkül, hogy istenek lettek volna. Az „Isten felkentje” kifejezés azt a spirituális hatalmat jelenti, amellyel egy nemes ember hirdetheti Isten szavait. Tehát hogyan emelhetne fel ez a kifejezés valakit Isten pozíciójába?

A következő egymillió dolláros kérdés: „Mi a kereszténység a Szentháromság hittétele nélkül?”

 További érvek, amelyek érvénytelenítik a Szentháromság doktrínáját

Jézusról (béke legyen vele) az Újtestamentum egyetlen egyszer sem beszél úgy, mint „Fiú-Isten”, viszont az „Isten Fia” kifejezés 68-szor szerepel, ami azt jelenti, hogy ő egyáltalán nem Isten. Azt állítani, hogy e kettő ugyanazt jelenti, ellenkezik a nyelv szabályaival, mintha nem lenne alkalmas eszköz a kommunikációra.[xli]

Jézusnak (béke legyen vele) volt kezdete, mivel Isten teremtette őt. Nem örökkévaló Istennel együtt, vagy azonos a Mindenható Istennel bármi módon; ő Isten Akaratának volt mindig is alávetve.

Arius Istent, mint ’agenetosz’, jellemezte – minden eredeti forrása, Aki nem valamilyen forrásból származik. Ez különbözteti meg Istent lényegében minden más lénytől. A János Evangéliumában olvasható Logosz (vagy Szó/Ige) léte Istentől származik, tehát nem Isten abszolút értelemben.[xlii]

A Szentháromság doktrínája világosan elhajlik Isten prófétáinak eredeti tanításaitól. Istent imádni az Ő Akarata szerint azt jelenti, hogy el kell utasítani az egész Szentháromság-hittételt. „Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene.” (1 Kor. 14:33)

John Baker azt írja: „Jézus nem akárkinek tartotta magát, de nem is a világ Megváltójának, és még kevésbé isteni korábban létező mennyei lénynek.” Elismeri, hogy „Jézus félreértette az Isten által számára előírt tervvel kapcsolatban.” Azzal érvel, hogy „tévedni a jövővel kapcsolatban” „az emberi lét tulajdonsága”, és ezt „el akarták fedni azzal, hogy Jézust emberfeletti hatalommal ruházták fel, amely valóban kielégítette a fáradt régi pogány álmokat, de egyértelműen kizárja az Isten megtestesülését”.[xliii]

John Hick, az Isten megtestesülésének mítosza c. kiadvány szerkesztője felismerte ezt az igazságot. Ezt mondta a bevezetőben:

„A keresztény vallástudomány növekvő tudásanyaga felkelti az igényt, hogy Jézust annak tartsuk, aminek az (Apostolok Cselekedetei 2:22) mutatja be, «a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert», akinek különleges szerepe volt isteni céllal, és hogy a későbbi elképzelések róla, mint a Testté lett Isten, vagy a Szentháromság Második Személye, aki emberi életet él, mitológiai vagy poétikus módja jelentősége kifejezésének számunkra.”[xliv]

A keresztény hit kijelenti, hogy a ’Három Személy’ egyetlen testben egyesül (három-egy Isten). Hogyan lehetne a Szentháromság bármelyik személyét teljes Istennek tartani, mikor valóságban mindannyian az Istenség 1/3-át alkotják? Abszurd azt gondolni, hogy minden egyes tagja teljes Isten, mikor a három egyetlen lényben egyesül és ez alkot egy teljes Istent.

Ismét, mikor Jézus (béke legyen vele) a Földön járt, nem volt teljes Isten, sem a „Mennyei Atya” nem volt, ami ellenkezne Jézus (béke legyen vele) mondásaival. Azt mondja a Bibliában: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” (János 20:17) Ha Isten három-egy lenne, ki volt az Isten a Mennyben a három nap alatt az állítólagos keresztre feszítés és a feltámadás között? Ki volt az Isten, mikor Jézus Mária méhében volt?

Ha ez a doktrína lett volna Jézus (béke legyen vele) tanítása, akkor világosan kijelentette volna. Ehelyett a Szentháromság nincs is benne a Bibliában. Jézus azt mondta (Márk 12:29) versben: „Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.” 

Sok keresztény soha nem gondolt arra, mit is jelent a három-egy Isten (a Szentháromság). Isten hogy fogadna el olyan imádatot, ha az ember nem is tudja, kit imád?

„A filozófia elmondja nekünk, hogy nem lehet tökéletesnek tekinteni valakit, akiből származhat egy másik lény úgy, hogy különálló egyénként létezik és egyenlő társa lesz annak, akiből származott. Fiat tulajdonítani Istennek megtagadja Isten tökéletességét.”[xlv]

„Jézust felemelni Isten szintjére istenkáromlás az igaz Istennel szemben, míg Jézust eltávolítani az Istenségből nem hitelteleníti Jézust, csak a legnemesebb helyre helyezi őt, mint Isten nagy prófétája és küldötte.”

„Ő az, Aki megteremtett benneteket. Van közöttetek hitetlen, és van közöttetek hívő. Ám Allah tudja, hogy ti mit tesztek.” [xlvi]

Még több bizonyíték a Szentháromság doktrínája ellen:

„És monda nékik: «Az én poharamat megisszátok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.»” (Máté 20:23)

Jézus (béke legyen vele) egyedül nem rendelkezett annak hatalmával, hogy bármit adjon, kivéve, amit Isten elrendelt, Akit ő „Atyának” hív.

 „És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: «Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te.»” (Máté 26:39) Itt Jézus (béke legyen vele) Atyjától (Istentől) kér segítséget, hangsúlyozva, hogy ne az ő akarata szerint legyen, hanem Isten Akarata szerint. Egyértelmű ebből, hogy az ő akarata különálló Istenétől.

„Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?” (Máté 27:46) „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. ” (Lukács 23:46) Az ilyen szavakat, mint „Istenem…”, az mondja, aki szenved. És ha Jézus (béke legyen vele) Isten lett volna, akkor ki hagyta volna őt magára? Ő maga? Ez nevetséges. Istennek nem kell egy másik Isten mellett állnia.

„Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.” (Márk 10:18) Jézus (béke legyen vele) hangsúlyozta, hogy senki sem nagyobb jóságban és igazságban, mint Isten. Ezáltal különválasztja magát az Istenségtől.

„Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.” (Márk 13:32) Ha Jézus (béke legyen vele) valóban egyenlő lenne Istennel, vagy a Szentháromság része lenne, tudná mindazt, amit az Atya tudott.

„Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától.” (János 5:19)

„Én semmit sem cselekedhetem magamtól.” (János 5:30)

„Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem.” (János 7:16)

A fent idézett három versben Jézus (béke legyen vele) világossá tette, hogy nála nincs fennhatóság vagy hatalom, és hogy amit hirdet, az Istentől van.

„az én Atyám nagyobb nálamnál.” (János 14:28) – Ez a kijelentés kategorikusan megtagadja a Szentháromság doktrínáját, mivel különböző természetűek, és Isten hatalmasabb.

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17:3) Istenről Jézus (béke legyen vele) soha nem beszélt többes számban, mindig Atyaként szólította meg.

„Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” (János 20:17) Jézus (béke legyen vele) nem volt Isten, mert neki volt Istene, akit „Atyának” hívott.

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta...” (János 3:16) Ha Jézus (béke legyen vele) a Szentháromság része, amelyben mindhárom tag egyaránt örökkévaló, kezdet és vég nélküli és egyenlő, akkor hogyan lehet a fiú ugyanaz és ugyanannyi idős, mint az atya? (lásd: Máté 1:18; Lukács 1:26 és 1 János 4:9 a Bibliában)

„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1 Timóteus 2:5) A kijelentés magáért beszél, hogy Isten és Jézus (béke legyen vele) különböznek egymástól.

„Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniök hamar” (Jelenések 1:1) Az Igaz Isten mindent tud, ez eltörli a Szentháromság elképzelését.

 Jézus (béke legyen vele) jóváhagyta a Szentlélek koncepcióját?

Isten végtelen Bölcsességében és Könyörületében időről időre prófétákat küldött, hogy közvetítsék ÜZENETÉT és hívják az embereket a jóságra (a BÉKE és az Egy Igaz Istennek való és ENGEDELMESSÉG útjára). Az Üzenet neve ISZLÁM (Isten Akaratának való alávetés).

Ezt az üzenetet minden néphez és törzshöz közvetítették, az egymást követő generációkhoz, hívták az emberiséget, hogy vesse alá magát Isten Akaratának. A korábbi Kinyilatkoztatásokat azonban megváltoztatták és tönkretették a későbbi generációk és a prófétákat figyelmen kívül hagyták, vagy üldözték. Az Isten Tiszta Kinyilatkoztatását beszennyezték a mítoszok, babonák, bálványimádás, és ésszerűtlen ideológiák. Így Isten vallása elveszett a sokszoros hamis imádat folyamatában.

Az emberiség története az ember sodródásának története fény és sötétség közt. Isten az emberiség iránti hatalmas Szeretetéből és Könyörületéből nem hagyott minket a sötétségben, hogy egyedül, hibákon és megpróbáltatásokon keresztül kelljen felfedeznünk a helyes utat. Elküldte utolsó Küldöttjét, Mohamed Prófétát (béke legyen vele), hogy átvezesse az embereket az úgynevezett sötét korokon. A Kinyilatkoztatás, (vagyis a Szent Korán Gábriel angyal közvetítésén keresztül) amit kapott, átfogó és univerzális természetű. Ez az Isteni Útmutatás magában foglalja a fontos tudást a Mindenható Teremtőről, az univerzumról, a teremtésünk és életünk céljáról evilágon és a Túlvilágon. Ez az emberiséget az IGAZSÁG, JÓSÁG ÉS SIKER ÚTJÁN vezeti ebben az életben és a Túlvilágon.

Azt mondani, hogy „egy másik Paraklétosz/ védő / vigasztaló/ tanácsadó/ az igazság Lelke” egy másik olyan prófétát jelent, mint Mózes és Jézus (béke legyen velük), teljesen helyénvaló. A „Szentlélek” fogalma egy „másik próféta” helyett teljesen ellenkezik János Evangéliumával.

Hogy megértsük Jézus (béke legyen vele) üzenetét e kérdésről, János első levelénél kell kezdenünk  (1János 2:1) a Bibliában. Itt meg fogjuk érteni, hogy Jézus (béke legyen vele) volt az „eredeti Paraklétosz”: „Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.”

Jézus (béke legyen vele), aki az „eredeti Paraklétosz” volt, megjövendölte a „másik Paraklétosz” eljövetelét. Azonban a Biblia fordítók ezt a „Paraklétoszt” számos különböző módon fordították, attól függően, hogy ki írta: (Paraklétosz/ Védő/ Vigasztaló/ Segítő/ Tanácsadó/ Szentlélek/ Szent Szellem/ Az Igazság Lelke).

Ugyanezt a szót, a „Paraklétoszt” használja a János Evangéliuma azzal a próféciával kapcsolatban, amelyet Jézus (béke legyen vele) mondott a „másik Paraklétosz” eljöveteléről. Azt mondja: „És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.” (János 14:16) Azt is mondta a tanítványoknak, hogy ez a „Paraklétosz” meg fog tanítani nekik mindent, és mindent el fog hozni, hogy emlékezzenek. Azt mondta a (János 14:26) versben: „Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” és a (János 15:26) versben: „Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.”

Észre fogjuk venni a fenti versekben, hogy az egyik fordítás a „Vigasztaló” szót használja, majd a (14:26) versben a „Szentlélekről” beszél. Azonban a (15:26) versben megváltoztatták „igazság Lelkére”. A következő versben ismét „Vigasztaló”, de később, a  (János 16:13) versben újra az „igazság Lelkéről” olvashatunk.

(János 16:7-8): „De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” Ezt megerősíti a Korán, amely leírja, hogy Isten felemelte Jézust (béke legyen vele), de nem feszítették keresztre, ahogy állítják.

A fenti versben (János 16:7-8) a „Vigasztaló” vagy „Paraklétosz” eljövetele Jézus (béke legyen vele) elmenetelétől függ. Emellett Jézus (béke legyen vele) nem jelezte, hogy ez a „Paraklétosz” az ő idejében fog jönni.

A (János 16:12-15) versben Jézus (béke legyen vele) folytatja próféciáját a „másik Paraklétosz” eljöveteléről, akit az „Igazság Lelkének” nevez. Azt mondta: „Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.”

A fenti vers lerombolja a keresztények által állított Szent Szellem vagy Szentlélek szavak okozta zavart, mert a Biblia szerint (Genezis 1:2) a Szentlélek a Földön volt a Teremtés óta. Jelen volt a Jordán folyónál, mikor János megkeresztelte Jézust (béke legyen velük). Tehát hogy mondhatta Jézus, hogy „ ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.” a (János 16:7) versben? Amire Jézus (béke legyen vele) utalt, az a „másik Paraklétosz”, vagy „másik, hozzá hasonló Próféta” volt, aki el fog jönni, a Szentlélek teljesen ki van zárva, mivel a Földön van a teremtés napja óta.

A Szentlélek és az Igazság Lelke két külön kifejezés és két különböző entitás. Az utóbbi egy személy, míg az előbbi egy fogalom. Jézus (béke legyen vele) világos szavakkal megmondta, hogy a Vigasztaló vagy az Igazság Lelke (Paraklétosz), akiről prófétált, egy ember, egy próféta, mint ő, egy embernek a fia, aki meg fog tanítani mindent.

Minden esetben, amikor az „Igazság lelkéről” beszélt, a hímnemű személyes névmást használta, ugyanúgy, ahogy a „Vigasztaló” szó esetében is a Biblia (János 16:7) versében. A „Vigasztaló” az „Igazság Lelke” jelzője, és nyelvtanilag a névelőket egyeztetni kell nemben a főnévvel, amelyre utalnak. Tehát a a János evangéliuma 16. fejezetének 13. és 15. verse bebizonyítja, hogy az Igazság Lelke nem része a Szentháromságnak.[xlvii]

Emellett a Bibliában a (János 16:13) versben Jézus (béke legyen vele) hangsúlyozta, hogy az Igazság Lelke egy próféta lesz, aki azt fogja mondani, amelyet a Magasságos előírt neki: „Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.” Mivel csupán egy próféta (nem egy isteni lény vagy Szentlélek), nincs önmagában hatalma, csak az a kinyilatkoztatás, amit Isten adott neki a mennyből.

Észre fogjuk venni azt is, hogy a Bibliában a (János 16:14) versben Jézus (béke legyen vele) azt mondja az Igazság Lelkéről: „Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” A Korán, amely a Mohamedhez (béke legyen vele) küldött Üzenet, dicsérte mind Jézust, mind édesanyját, Máriát (béke legyen velük). Jézus (béke legyen vele) nevét a Szent Korán öttel többször említi, mint Mohamed nevét. És az, hogy a Szent Korán 19. fejezete (Mariam szúra) Mária után van elnevezve, ékesen bizonyítja, hogy Jézust (béke legyen vele) messzemenőkig magasztalta.

Jézus (béke legyen vele) azt is mondta: „az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.” (János 14: 26) Mohamed Próféta (béke legyen vele) üzenete, amely a Szent Koránban található, teljes üzenet, amely magába foglalja Jézus (béke legyen vele) üzenetét és minden korábbi üzenetet. Valójában a Korán Jézus (béke legyen vele) üzenetének és a korábbiaknak a megerősítése. Átfogó üzenet, amely az ember egész életét lefedi, a személyes, a társadalmi, a politikai, a gazdasági és a nemzetközi kapcsolati szinteken. Neve ISZLÁM (vagyis az Egyetlen Igaz Isten – Allah Akaratának való alávetés vallása). Ez egy teljes útmutatás az élethez, és egy mindenkihez szóló üzenet, amely az embert oda vezeti, hogy harmóniába kerül Istennel, és Isten akaratából megkapja az üdvösség gyümölcsét.

A Bibliában a (1 János 4:6) versben olvashatjuk mind az „igazság lelke”, mind a „tévút lelke” kifejezéseket, amelyek emberi lényekre utalnak. A legrégebbi kézirat, a Codex Syriacus szerint, amelyet 1812-ben fedezett fel a Sinai hegyen Mrs. Ange S. Lewis és Mrs. Bensley, a (János 14:26) így hangzik: „Paraklétosz, a Lélek” és nem „Paraklétosz, a Szentlélek”. A legrégebbi kéziratban a „Lélek” szó a mai Bibliában az „igazság Lelke”-ként szerepel a (János 15:26) versben.

Végül gondoljunk arra, hogy Jézus Próféta (béke legyen vele) mit mondott a Bibliában a (Máté 21:43) versben: „Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.”

Jegyezzük meg, hogy Jézus (béke legyen vele) figyelmeztette a zsidókat, amikor hitehagyottak lettek és más istenségeket imádtak a Mindenható Isten mellett, ennek előképe a Bibliában, a (Genezis 49:10) versben található, amikor Jákob Próféta (béke legyen vele) Júdát figyelmeztette. Ez egy korábbi prófécia beteljesítése volt a (Deut. 32:21) versben, amely így szólt: Isten azt mondja: „Azzal ingereltek ők, ami nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, ami nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.”

Az iszlám előtt az arabokat a nyugat bolond népnek tartotta. Egy író így jellemezte őket: „vadállatok emberbőrben”, amikor azonban az iszlámot megismerték, az emberiség legjobb példaképei lettek. Mohamed Próféta (béke legyen vele) a bálványimádat nyomait is megszüntette, és a Teremtő Isten Egyedülvalóságát hirdette. Ő egyedül Isten, a Boldogítója, a Fenntartója az egész világnak, Akinek nincs társa, nem osztozik senkivel, nincs családja, gyermeke vagy segítője. Az arab nemzet, és ezen belül Mohamed Próféta (béke legyen vele) teljesítette be mindezeket a próféciákat.

 Mi a Korán és mit mond Jézusról és  édesanyáról (béke legyen velük)

A Szent Korán egy átfogó és univerzális Üzenet, amelyet Mohamed Prófétának (béke legyen vele) nyilatkoztatott ki Gábriel angyal közreműködésével Isten, Utolsó és Végső Testamentumként az emberiség számára. Isten Könyörülete és Útmutatása az emberi lényeknek, amely egy teljes életmodellt tartalmaz, és az emberi viselkedés minden területét felöleli (pl. személyes viselkedés, társadalmi kapcsolatok, politika, gazdaság, nemzetközi kapcsolatok.) Kiállta az idő próbáját, mert Maga Isten őrizte meg. Ezért ez Isten egyetlen olyan fennmaradt Könyve, amely máig megőrizte tisztaságát több mint tizennégy évszázadon át.  Megerősíti az összes korábbi kinyilatkoztatást, amelyek az előző prófétákhoz jöttek. Kiigazítja a hibákat, amelyek beszüremkedtek a korábbi kinyilatkoztatásokba, és felülírta ezeket. Allah azt mondja:

„Olvass az Urad nevében, Aki teremtett. Teremtette az embert egy vérrögből. Olvass! A te Urad a Legkegyesebb. Aki tollal tanított. Tanította az embert arra, amit nem tudott. Den nem! Az ember bizony túlkapásokra hajlamos. Önmagát elegendőnek vélve. De Uradhoz lesz a visszatérés.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 96:1-8]

„A Könyv kinyilatkoztatása, ehhez kétség nem férkőzhet, a Világok Urától származik.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 32:2]

„Ez a Könyv, amelyet kinyilatkoztattunk – áldott! Igazolva azt, ami előtte volt.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:92]

„Csupán azért bocsátottuk le neked a Könyvet, hogy megvilágítsd nekik azt, amiben összekülönböztek és útmutatásként és könyörületként azon embereknek, akik hisznek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 16:64]

„Mi bizony leküldtük neked a Könyvet az igazsággal az emberek számára. Aki az Igaz Útra vezettetik az a maga hasznára teszi, aki pedig eltévelyedik, az önmaga kárára tévelyedik el.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:41]

A Korán magyarázói szerint három kifejezett célja van a Mohamed Prófétához (béke legyen vele) jött kinyilatkoztatásnak:

1. hogy egységet hozzon létre, a különálló szektáknak elhozza az Egység Evangéliumát, az Egy Igaz Istent hirdetve;

2. hogy a kinyilatkoztatás útmutatásul szolgáljon a helyes viselkedésre; és

3. hogy megnyissa az utat a Bűnbánat és az Üdvözülés felé, és ezáltal a legnagyobb könyörületté válik a tévúton járó bűnösöknek. Megmutatja a helyes utat a férfiaknak és a nőknek. Ha visszautasítják, a veszteség az övék.[xlviii]

Jézus (béke legyen vele) szerepe

„Jézus példázata Allahnál olyan, mint Ádám példázata: porból teremtette meg őt, majd azt mondta neki: «Légy!» És már meg is volt.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:59]

„És mert azt mondták: «Mi megöltük a Messiást, Jézust, Mária fiát, Allah Küldöttét.» Ám valójában nem ölték meg és nem is feszítették keresztre. Ám egy hasonmás adatott nekik. Akik között őt illetően nézetkülönbség van, azok kétségben vannak felőle. Nem rendelkeznek ők róla tudással, csak a gondolatot követik. Ám bizonyos, hogy őt nem ölték meg. Ellenkezőleg, Allah felemelte őt Magához. Allah Hatalmas és Bölcs! A Könyv Népe bizony hisz benne – a halála előtt. A Feltámadás Napján tanú lesz ellenük.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:157-159]

„Ó Könyv Népe! Ne kövessetek el túlkapást a vallásotokban! És Allahról csak az igazat mondjátok! Jézus, a Messiás, Mária fia, csupán Allah küldötte és az Ő szava, amit Máriára vetett és a belőle származó lélek. Higgyetek Allahban és a Küldötteiben! És ne mondjátok: «Három!» Hagyjátok abba! Ez jobb nektek. Bizony Allah az egyetlen isten – magasztaltassék! Mennyire felette áll Ő annak, hogy fia legyen Neki. Övé minden, ami az egekben és a földön van. Allah elégséges segítő!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:171]

„Bizony hitetlenkednek azok, akik azt mondják: «Allah a Messiás, Mária fia!» A Messiás mondta: «Ó Izrael fiai! Allahot szolgáljátok! Az én Uramat és a ti Uratokat!» Aki pedig társítást követ el Allahhal szemben, Allah az ő számára tilalmassá tette a Paradicsomot. És az ő menedéke a Tűz lesz. A bűnösöknek nincsenek segítőik. Bizony hitetlenkednek azok, akik azt mondják: «Allah a harmadik a három közül!» Nincs más isten csak az Egyetlen Isten. És ha nem hagyják abba azt, amit mondanak, akkor azokat, akik hitetlenkednek közülük, fájdalmas büntetés éri el. Talán nem akarnak Allahhoz fordulni bűnbánattal! És Tőle kérni bocsánatot? Allah Megbocsátó és Irgalmas. A Messiás, Mária fia csupán egy küldött. Már előtte is elmúltak küldöttek. Az anyja igaz asszony. Ők ketten ételt ettek. Figyeld meg, hogyan világítjuk meg nekik a jeleket! Majd figyeld meg, hogyan fordulnak el! Mondd: «Vajon Allah helyett valami olyat szolgáltok, ami nem rendelkezik sem ártalommal a számotokra, sem haszonnal?» Allah a Halló és a Látó!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:72-76]

„Midőn Allah mondta: «Ó Jézus, Mária fia! Talán te mondtad az embereknek: ’Engem vegyetek és az anyámat két istennek, Allah mellé!’» Mondta: «Magasztaltassál! Hogy mondhatnék én olyat, amihez nincs jogom? Ha én mondtam volna, Te bizony tudnád azt. Te tudod, mi van az én lelkemben, ám én nem tudom, mi van a Te lelkedben. Hiszen Te vagy a láthatatlan dolgok Tudója! Csak azt mondtam nekik, amit Te parancsoltál meg nekem, azt, hogy Allahot szolgáljátok! Az én Uramat és a ti Uratokat.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:116-117]

„Ő íme Jézus, Mária fia! Az Igazság szava, akit illetően ők még kételkedni fognak. Nem illik Allahoz, hogy gyermeket nemzzen. Magasztaltassék! Ha Ő egy dolgot elhatároz, akkor csupán annyit mond neki: «Légy!» És már meg is van. Allah az én Uram és a ti Uratok! Őt szolgáljátok! Ez az Egyenes Út.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 19:34-36]

„Azt mondják: «Vajon a Könyörületes fiút nemzett?» Borzalmas dologgal hozakodtatok elő. Kevés híja, hogy emiatt az egek darabokra nem szakadnak és a föld meg nem hasad és a hegyek pedig porrá nem omlanak szét. Azért, hogy a Könyörületesnek gyermeket állítanak. Nem illik a Könyörületeshez, hogy gyermeket nemzzen. Mindenki és minden az egekben és a földön mint szolga fog a Könyörületeshez jönni.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 19:88-93]

„Mária soha nem állította, hogy ő Isten anyja, vagy, hogy fia Isten lenne. Ő egy jámbor, istenfélő asszony volt, és Jézus megtagadja, hogy bármi olyan dologról tudna, amit neki tulajdonítottak azok, aki a nevét használják. Mária imádata, bár a protestánsok ellenzik, széles körben elterjedt a korai egyházak között, mind Keleten, mind Nyugaton.”[xlix]

A következő bibliai idézetek további segítségül szolgálnak Jézus (béke legyen vele) tanítása megértéséhez (Máté 4:10) verse: „Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” A (János 20:17) versben azt mondja Mária Magdolnának: „menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” A (Lukács 18:19) versben helyreigazít egy elöljárót, mikor Jó Mesternek hívja őt: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.” És a (Márk 12:29) versben azt mondja: „Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.”

 Egy furcsa történet

Van egy történet három mágus hitűről, akik megkeresztelkedtek és egy pap hű tanítványai lettek. Megtanította nekik a keresztény hittételeket, különös figyelmet szentelve a Szentháromságnak. Hogy tovább tanulmányozzák a hittételeket, a pappal maradtak. Egy idő után a pap egy barátja eljött meglátogatni őt, és megkérdezte az áttért mágus hitűekről. A pap büszkén emlegette a három áttértet, és tanulmányaikat a keresztény hittételekről. A pap behívta egyiküket, hogy megmutassa vendégének, mennyire hatékonyan tanította meg a Szentháromságot.

A tanítvány boldogan mondta: „Megtanítottad nekem, hogy Isten három egyben. Egy a mennyben, a második szűz Máriától született, és a harmadik a Szentlélek, aki leszállt a Messiásra galamb formájában, amikor a második isten harmincéves volt.” Ezt hallva a pap megharagudott, és kiküldte, mondván ez az ember bolond. Ezek után behívta a második tanítványát, és ugyanazt a kérdést tette fel neki. Azt felelte: „Azt tanítottad, hogy eredetileg három isten volt, akik közül egyet keresztre feszítettek, és kettő maradt.” A pap megint mérges lett és kiküldte. Majd behívta a harmadikat, aki a többiekkel összehasonlítva a legokosabb volt, és szorgalmasan tanulta a hitet. A pap megkérte, hogy magyarázza el a Szentháromság dogmáját. Az ember így felelt:

„Amit tanítottál, a Messiás áldásával, szorgalmasan megtanultam, és ez az – az egy három és a három egy. Egyiküket keresztre feszítették és meghalt. Tehát egy halálával mindhárom isten meghalt: mivel a három egy és egyesült; ezért egy halála mindhárom halála, másképp nem lenne köztük egység.”[l]

Ez azt jelenti, hogy a keresztre feszítés miatt, ahogyan a keresztények állítják, mind Isten, mind Jézus Krisztus (béke legyen vele) elpusztultak és megszűntek volna, mert hitük szerint Jézus egyszerre Isten és próféta, akinek halála után a keresztényeknek se Istenük, se Prófétájuk, se Szentlélek nem marad. Tehát az egység által mindhárom isten meghalt Krisztus halálával. Röviden mind az egység, mind a Szentháromság megszűnik Isten eltűnésével, mert az egység és a háromság feltétele Isten létezése. Isten megszűnésével tulajdonságai is megszűnnek. (AstaghfiruLlah – Isten bocsássa meg – a ford.)

 Figyelmeztetés azoknak, akik megakadályozzák   Isten Üzenetének terjedését

A legjobb könyv Allah Könyve és a legjobb útmutatás Mohamed Próféta (béke legyen vele) Útmutatása.

Allah súlyosan megfenyegette azokat, akik megakadályozzák, hogy az Ő eredeti üzenete eljusson az emberiséghez:

„De jaj azoknak, akik az Írást a maguk kezével írják! Majd azt mondják: «Ez Allahtól van.» Hogy azt olcsó áron elvesztegessék. Jaj nekik azért, amit a kezük írt!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:79]

„Bizony azok, akik hitetlenkednek, rajtuk nem segít sem a vagyonuk, sem gyermekeik Allahnál semmiben. Ők a Tűz tüzelője lesznek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:10]

„Bizony a vallás Allahnál az Iszlám.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:19]

„Aki az Iszlám helyett más vallás után vágyakozik, az attól nem fogadtatik el. És az a Túlvilágon bizony a kárvallottak közé fog tartozni.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:85]

„Ó ti, akik hisztek! Féljétek Allahoz az Őt megillető istenfélelemmel! És csak úgy haljatok meg, hogy muszlimok vagytok (alávetitek magatokat Allahnak).” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:102]

„Azok szívébe, akik hitetlenkednek, a rettegést fogjuk ültetni amiatt, hogy társítottak Allah mellé, amire Ő nem bocsátott le hatalmat. És a Tűz lesz a menedékük. Milyen szörnyű hely a bűnösöké!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:151]

„Ó ti emberek! Féljétek Uratokat! Aki egyetlen személyből teremtett meg benneteket és abból megteremtette a feleségét, és kettejükből sok férfit és nőt sokasított.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:1]

„Bizony Allah nem bocsátja meg azt, hogy társítanak Mellé. Ám megbocsátja azt, ami ezen kívül van annak, akinek akarja. Aki társít Allah mellé, az bizony messze vivő tévelygésben van!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:116]

„Mondd: «Vajon választhatok-e mást, Allah helyett támogatóul, Aki az egek és a föld megteremtője. Ő táplál, ám Ő nem tápláltatik.»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:14]

„És ki bűnösebb annál, mint az, aki hazugságot kohol Allah ellen, vagy meghazudtolja az Ő Jeleit.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:37]

„Vajon olyasmit társítanak, am semmit sem teremt. Ellenben ők maguk is teremtettek. És amelyek nem képesek őket megsegíteni és saját magukon sem tudnak segíteni.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:191-192]

„Mindenki és minden az egekben és a földön mint szolga fog a Könyörületeshez jönni.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 19:93]

„Ám ők mégis Helyette más istenségeket választottak maguknak, akik nem teremtenek semmit, ám ők maguk a teremtettek. Nem rendelkeznek semmivel, amivel a maguk számára ártalmasak, vagy hasznosak lehetnének. Nem rendelkeznek a halál felett, sem a feltámasztás felett.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 25:3]

„És ki vétkesebb bűnös annál, mint az, aki hazugságot talál ki Allah ellen? Avagy hazugságnak tartja az Igazságot, azután, hogy az már elérkezett hozzá? Talán nem a Pokol a hitetlenek lakhelye?” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 29:68]

„Ha ti hitetlenek vagytok, Allah nem szorul rátok. Ő nem elégedett a szolgái hitetlenségével. De ha hálásak vagytok, azzal elégedett a ti számotokra. És senki sem hordozza egy másiknak terhét…” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:7]

„Bizony sok dzsinnt és embert teremtettünk a Pokolra. Van szívük, de nem értenek vele. Van szemük, de nem látnak vele. Van fülük, de nem hallanak vele. Ők olyanok, mint az állatok. De nem! Még tévelygőbbek. Ők azok, akik semmire sem figyelnek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:179]

 Jegyzetek és biblioráfia