Egy nap Allah Küldöttének (Allah áldásai és békéje legyen vele) házában

Szerző :

Fordítás:

Áttekintés:

A kiadó:

Leírás

E könyv célja a Próféta (ﷺ) életrajzának és életének egyszerű bemutatása, hogy minden ember jobban megismerhesse. Az oldalakon leírásokat és pillanatfelvételeket olvashatunk a Próféta (ﷺ) tulajdonságairól és erényes életéről.

Download
Hozzászólás küldése a Webmesternek

Detailed Description

 Egy nap Allah Küldöttének (Allah áldásai és békéje legyen vele)

házában

] Magyar – Hungarian – مجري [

يوم في بيت الرسول

صلى الله عليه وسلم


 Bevezetés

A legtöbben napjainkban túlzásba viszik a Próféta ()[1] iránti szeretetüket. Eltúlozzák, amíg eléri a sirk (többistenhit) szintjét azáltal, hogy hozzá fohászkodnak, tőle kérnek menedéket, és így tovább. A másik oldalon azt találjuk, hogy vannak olyan emberek, akik nem foglalkoznak a Próféta () útmutatásával és nem tekintik példaképüknek.

A könyv célja a Próféta () életrajzának és életének egyszerű bemutatása, hogy minden ember jobban megismerhesse. Az oldalakon leírásokat és pillanatfelvételeket olvashatunk a Próféta () tulajdonságairól és erényes életéről. Nem említjük ezen erények összességét, hanem a Próféta () életének azon aspektusaira fókuszáltunk, amelyek általában kevéssé közismertek, és ezeket két vagy három hadísszal (elbeszéléssel) támasztottunk alá. A Próféta () élete az egész muszlim közösség (Umma) számára példa, a legjobb életmódot mutatva be.

A Próféta () mindent magába foglaló példát mutatott Istenszolgálatban, a Mindenható Allah iránti engedelmességben, nemes erkölcsben és magasrendű viselkedésben. Elég emlékezni arra, amit a Mindenható Allah említ:

„Bizony, te hatalmas erkölcsi alapon állsz.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 68:4]

Az „ahlusz-szunna wal dzsamáa” (a prófétai hagyományokat követő közösség) úgy tiszteli a Prófétát (), ahogy a Mindenható Allah parancsolta. Abban hisznek, hogy a Próféta () a Mindenható Allah szolgája és küldötte. Jobban szeretik őt, mint saját gyerekeiket, szüleiket vagy önmagukat, de elkerülik dicséretének túlzásba vitelét.

Mi, az ahlusz-szunna wal dzsamáa ezt a mérsékelt irányzatot követjük; így nem folytatunk olyan vallási újításokat, mint a Maulid (Próféta születésnapja) megünneplése. Mi inkább úgy szeretjük őt, ahogy Ő elrendelte nekünk, engedelmeskedünk parancsainak és elkerüljük, amit megtiltott.

Ha ebben a világban nem részesültünk abban a kegyben, hogy láthattuk szeretett Prófétánkat (), fohászkodunk a Mindenható Allahhoz, hogy azok közül valóvá tegyen minket, akikről a Próféta () azt mondta:

       „Szeretném látni a testvéreimet.” A társak (Allah legyen velük elégedett), azt mondták: „Ó Allah Küldötte! Nem mi vagyunk a testvéreid?” Azt mondta „Ti a társaim vagytok, de a testvéreim azok, akik még nem jöttek el (erre a világra).” Azt mondták: „Ó Allah Küldötte! Hogy fogod felismerni azokat az Ummádból, akik még nem születtek meg?” Azt mondta: „Ha egy embernek vannak fehér lábú és fehér homlokú lovai a teljesen fekete lovak között, nem fogja felismerni saját lovait?” Azt mondták: „De, természetesen, Ó Allah Küldötte.” Azt mondta: „Ők (a követőim) fényes arccal és fényes végtagokkal fognak eljönni a mosakodás miatt, és én előttük fogok menni a Haudh-hoz (Medencéhez).” (Muszlim)

Kérem a Mindenható Allahot, hogy tegyen minket olyanná, akik követik a Prófétát (), és tanulják a Szunnáját (életmódját).

Azt is kérem a Mindenható Allahtól, hogy találkozhassunk

a Prófétával () a Paradicsomban, és hogy a

legjobban jutalmazza őt.


 A látogatás

Menjünk vissza sok évszázadot olvasva, elmélkedve, és látogassuk meg a Prófétát () a házában az írott szavak és betűk segítségével. Belépünk a házába, hogy megnézzük, hogy viselkedik. Egy napot fogunk tölteni a Próféta () házában, hogy örökérvényű dolgokat tanuljunk tetteiből és szavaiból. Manapság az információs eszközök lehetővé teszik, hogy az emberek növeljék a tudásukat, és virtuális utazáson vegyenek részt Kelet és Nyugat között könyvek, kutatások, filmek és dokumentumok segítségével.

Mi még inkább hivatottak vagyunk arra, hogy meglátogassuk a Próféta () házát a saría (iszlám törvénykezés) által jóváhagyott módon, hogy megfigyeljük őt azzal az őszinte szándékkal, hogy életünkben alkalmazzuk, amit hallunk és megtanulunk. A tömörség érdekében különös figyelmet fogunk szentelni bizonyos helyzeteknek a Próféta () házában, hogy saját otthonainkban is megvalósíthassuk.

Kedves Muszlim testvéreink!

Nem azért megyünk vissza évszázadokat, hogy csak csodáljuk, amit nem láttunk, hanem azért, hogy olvasunk a Próféta () életéről, hogy követhessük a Szunnáját, megvalósítsuk módszereit, az Istenszolgálatban. A Magasztos Allah rendelte el számunkra, hogy szeressük a Prófétát (), és a legfontosabb jele ennek a szeretetnek, ha engedelmeskedünk parancsolatainak és szilárdan elkerüljük tilalmait.

A Magasztos Allah azt parancsolja nekünk, hogy kövessük a Prófétát () és őt tekintsük példaképünknek, amikor azt mondta:

„Mondd: Ha szeretitek Allahot, akkor kövessetek engem! Abban az esetben Allah szeretni fog benneteket és Allah megbocsátja bűneiteket. Allah bizony Megbocsátó és Irgalmas.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:31]

A Magasztos Allah azt is mondja:

„Allah Küldöttében szép példát találhattok a magatok számára és annak, aki Allah után vágyakozik és a Végső Nap után és gyakran megemlékezik Allahról.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:21]

A Mindenható Allah több mint negyven helyen említi a Prófétának () való engedelmességet és követésének kötelességét, megerősítve, hogy senki nem éri el a boldogságot és a biztonságot a túlvilágon, csak az, aki követi a Küldöttet ():

„Ezek Allah (vallási) határai. Aki Allahnak és az Ő Küldöttének engedelmeskedik, azt olyan Kertekbe lépteti be, amelyek alatt folyók folynak. Örökkön ott tartózkodnak majdan. Ez a hatalmas győzelem. Aki pedig engedetlenül szembefordul Allahhal és az Ő Küldöttével és áthágja az Ő vallási határait (törvényeit), azt a Tűzbe lépteti be. Örökkön abban fog időzni. Megalázó büntetés jár majdan neki.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:13-14]

Allah Küldötte () azt is említette, hogy az, ha valaki őt szereti, a hit édessége megtapasztalásának egyik jellemzője. Azt mondta:

„Három tulajdonság van, és aki rendelkezik velük, az megérzi az Imán (hit) édességét: szeretni Allahot és a Küldöttét jobban, mint bárki mást(…).” (Al-Bukhári és Muszlim)

Azt is mondta:

„Arra (esküszöm), Akinek a Kezében van az életem (Allahra), hogy egyikőtöknek sem lesz (teljes) hite, amíg nem szeret engem jobban, mint szüleit és gyerekeit.” (Al-Bukhári)

A Próféta () szírája (életrajza) tiszta, tanulnunk kell belőle és követnünk az útmutatást.

 Az utazás

Utazás a Próféta () házához és tanulmányozni életének részleteit, hogy hogyan viselkedett a családjával, nagyon érdekes, különösen, ha a Mindenható Allah jutalmát keresve tesszük ezt. Ez az út olyan leckékkel szolgál a számunkra, amelyeket meg kell tanulnunk példaképünkről, Mohamed Prófétáról ().

Az utat azonban csak a nemes társak elbeszélésein és az ezek alapján írt könyveken keresztül tehetjük meg. Ez azért van, mert az olyan céllal való utazás, hogy meglátogassuk a Próféta () házát vagy sírját, vagy más „szent” helyet a három mecseten kívül, nem megengedett, ahogy a Próféta () mondta:

„Ne induljatok útnak (vallásos célból) kivéve három mecsethez: a Maszdzsid al Haram, a Próféta Mecsetje és az Aqsza Mecset .” (Al-Bukhári és Muszlim)

Engedelmeskednünk kell ennek a prófétai parancsnak, hogy nem teszünk más vallási célzatú utat, kivéve e három mecsethez, ahogy a Mindenható Allah mondja:

„Amit a Küldött hozott nektek, azt fogadjátok el, amitől pedig eltiltott benneteket, attól forduljatok el! Féljétek Allahot, mert Allah büntetése nagyon szigorú.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 59:7]

Tilos a Próféta () nyomait követni, ahogy Ibn Wadhdhah közölte:

„Omár ibn Al-Khattáb, Allah legyen vele elégedett, megparancsolta, hogy azt a fát, amely alatt a Prófétával () hűségesküt kötöttek, kivágják, mert az emberek oda jártak alá imádkozni, és félt, hogy fitna (próbatétel – itt: vallási újítás kitalálása – a ford.) lesz belőle.”

Ibn Tajmijja azt mondta a Hira barlangról:

 „A Próféta () itt imádta a Mindenható Allahot prófétasága előtt, és itt érkezett hozzá először a kinyilatkoztatás. Azonban a kinyilatkoztatás kezdete óta sem ő, sem a társai nem mentek fel oda. A Próféta () több mint tíz évet töltött Mekkában ez után, de soha nem ment fel, és a mekkai hívők sem. A hidzsra (kivándorlás) után Allah Küldötte () szintén nem ment el a Hira barlangba, pedig többször visszatért Mekkába: A Hudaibijai Umrán (kis zarándoklaton), Mekka meghódításának évében körülbelül húsz napot töltött ott, és az Al Dzsiirránah Umrán is.”

Közeledünk Medinához, és itt van a legszembeötlőbb látvány: az Uhud hegy, amelyről a Próféta () azt mondta:

„Ez a hegy szeret minket és mi szeretjük őt.” (Al-Bukhári és Muszlim)

Medina utcáit járjuk, és a Próféta () háza irányába igyekszünk. Mielőtt belépnénk a Próféta () házába, figyeljük meg ezt az épületet, és nem kell csodálkoznunk, hogy milyen kicsi és egyszerűen berendezett, mert Allah Küldötte () volt a legegyszerűbb ember, ami az evilági élvezeteket illeti. A Próféta () azt mondta:

♦         „A szemeim pihenése az imában van.” (An-Naszái)

♦         „Mi számomra ez a világ? Nem vagyok más ebben a világban, mint az a lovas, aki a fa árnyékában megpihent, aztán folytatta útját, elhagyva a fát.” (At-Tirmidhi)

Feltűnnek előttünk a Próféta () feleségeinek szobái; néhány pálmatörzsekből és vályogból, mások kövekből épültek. Mindegyik szoba teteje pálmalevelekből készült.

Al-Haszan, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Amikor bementem a Próféta () feleségeinek szobáiba Othmán, Allah legyen vele elégedett kalifátusa idején, meg tudtam érinteni a tetőt a kezemmel.”

Egyszerű ház volt ez, amelyben kis szobák voltak, de tele volt hittel, a Mindenható Allah iránti engedelmességgel, és az Isteni Kinyilatkoztatással és Üzenettel.

A Próféta () jellemzése

Bekopogunk a Próféta () házának kapuján; képzeletünk kísérje azokat, akik valóban látták a Prófétát (), hogy megismerjük szép megjelenését és mosolygós arcát:

♦         Al-Baráa ibn ʻAázib, Allah legyen vele elégedett, azt mondta: „Allah Küldötte () volt a legszebb minden ember közül, és a legjobb megjelenésű. Nem volt sem nagyon magas, sem alacsony.” (Al-Bukhári)

♦         Azt is mondta: „A Próféta () közepes magasságú volt, széles válla volt, és haja a fülcimpájáig ért. Egyszer vörös köpenyben láttam, és soha nem láttam szebb férfit nála.” (Al-Bukhári)

♦         Abu Iszháq Asz-Szabíi, Allah legyen vele könyörületes, azt mondta, hogy Al-Baráa-t (Allah legyen vele elégedett) megkérdezték: „A Próféta () arca olyan (fényes) volt, mint a kard?” Azt mondta: „Nem, olyan (fényes) volt, mint a hold.” (Al-Bukhári)

♦         Anasz, Allah legyen vele elégedett, azt mondta: „Soha nem érintettem bársonyt vagy selymet, amely finomabb lett volna, mint Allah Küldötte () tenyere, és nem éreztem kellemesebb illatot, mint Allah Küldötte () illatát.” (Al-Bukhári és Muszlim)

♦         A szerénység volt a Próféta () egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Abu Szaíd Al-Khudri, Allah legyen vele elégedett, azt mondta: „Allah Küldötte () szégyenlősebb volt egy szűznél is, a fátyla mögött. Amikor látott valamit, ami nem tetszett neki, észre lehetett venni az arcán.” (Al-Bukhári)

A Próféta () külső és belső tulajdonságainak ezen néhány példája megmutatja, hogy ő volt a legcsodálatosabb ember.

Allah Küldöttének () a beszéde

Figyeljük meg, hogy beszélt a Próféta (). Áisah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Allah Küldötte () soha nem beszélt sietősen, vagy úgy, ahogy ti; inkább világosan és tömör mondatokban beszélt, hogy a hallgatóság meg tudja jegyezni, amit hallott.” (At-Tirmidhi)

Együttérző és kedves volt, és szerette, ha az emberek megértik szavait, és figyelembe vette az emberek különbözőségeit, megértő- és észbeli képességeit, amely nagy türelmet igényel.

Áisah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () tömör mondatokban beszélt, hogy aki hallgatta szavait, megértette őt.” (Abu Dáwúd)

Figyeljük meg, hogy a Próféta () mennyire türelmes és figyelmes volt, amikor szavait ismételgette, hogy megértsék.

Anasz ibn Málik, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () ha beszélt meg ismételte szavait háromszor (ha szükség volt rá), hogy a hallgatói helyesen megértsék.” (Al-Bukhári)

A Próféta () megnyugtatta azokat, akik féltek tőle. Például Ibn Masz’úd, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Egyszer egy ember elment a Prófétához (), hogy beszéljen vele, és remegett, erre a Próféta () azt mondta neki: »Nyugodj meg! Én bizonyosan nem vagyok király. Én egy olyan asszony fia vagyok, aki szárított húst evett.«” (Ibn Mádzsah)

 A házban

Miután engedélyt kaptunk, hogy belépjünk a Próféta () házába, hallgassuk meg nemes társait, Allah legyen velük elégedett, akik leírják a házat belülről és a berendezését.

Tudjuk, hogy tilos mindent megnézni az emberek házában, de a Próféta () a példaképünk, ezért tudnunk kell, milyen volt a háza, hogy követhessük őt. Ennek a háznak a talapzata az alázatosság, és alapozása a Hit. Látjátok, hogy nincs semmilyen élőlény képe sem a falakon, azzal ellentétben, amit ma látunk sok embernél?

A Próféta () azt mondta:

„Az angyalok nem mennek be az olyan házba, amelyben kutya vagy képek (lélekkel rendelkező élőlények képei) vannak.” (Al-Bukhári)

Nézzük meg, milyen volt a Próféta () konyhafelszerelése, amit naponta használt. Thábit, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Anasz, Allah legyen vele elégedett, elővett egy vastag fa csészét, amely egy vaspánttal volt megerősítve, és azt mondta: »Ó, Thábit, ez a Próféta () csészéje.«” (At-Tirmidhi)

A Próféta () vizet, tejet és mézet ivott ebből a csészéből.

Anasz, Allah legyen vele elégedett, azt is mondta:

„A Próféta () háromszor vett levegőt, miközben ivott (a csészén kívül).” (Al-Bukhári és Muszlim)

A Próféta () megtiltotta, hogy az ivóedénybe lélegezzünk, vagy belefújjunk. (At-Tirmidhi)

A Prófétának () volt vas páncélja, amelyet a fegyveres harcban használt, valószínűleg most nincs ott, mert zálogba adta egy zsidó embernek harminc szá árpáért, ahogy Áisah, Allah legyen vele elégedett, mondta (Al-Bukhári és Muszlim), és úgy halt meg, hogy a páncél még mindig zálogban volt a zsidó embernél.

A Próféta () soha nem lépett be úgy feleségeihez, Allah legyen velük elégedett, hogy ne értesítette volna őket jöveteléről, és soha nem volt velük bizalmatlan. Csak akkor ment hozzájuk, ha várták őt, és köszöntötte őket.

Gondoljuk végig a következő hadíszokat:

♦         „A boldogság abban rejlik, hogy valaki megkapta az iszlám útmutatását, és rendelkezik elegendő ellátással aznapra, és elégedett marad.” (At-Tirmidhi)

♦         „Aki a napot úgy kezdi, hogy biztonságban érzi magát és jó egészségben; rendelkezik az aznapra elegendő ellátással, az olyan, mintha az egész világot birtokolná.” (At-Tirmidhi)

 Rokonok

A Próféta () volt a legjobb minden ember között a rokonokkal való kapcsolattartásban, olyannyira, hogy a Qurais hitetlenjei Asz-Szádiq Al-Amín-nak (az igazmondó és a megbízható) nevezték, még mielőtt megkapta az Üzenetet. Khadídzsa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta: „… te ápolod a rokoni kapcsolatokat…”

Nézzük meg, hogy a Próféta () hogyan végzi el egyik legfontosabb feladatát; hogyan látogatja meg édesanyja sírját, aki akkor halt meg, mikor ő hét éves volt. Abu Hurairah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Egy nap a Próféta () meglátogatta édesanyja sírját. Sírt, és emiatt a körülötte lévők is sírtak. Azt mondta: »Engedélyt kértem Uramtól, hogy bocsánatot kérjek édesanyám számára, de nem kaptam engedélyt. Engedélyt kértem, hogy meglátogassam a sírját, és Ő megengedte nekem. Ezért látogassátok a sírokat, mert a halálra emlékeztetnek.«” (Muszlim)

Figyeljük meg, hogy a Próféta () igyekezett útmutatást nyújtani rokonainak és megmenteni őket a pokoltól annak ellenére, hogy mennyi nehézséggel került szembe emiatt.

Abu Hurairah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta: „Amikor ez az ája: »És figyelmeztesd (Ó Mohamed) a legközelebbi rokonaidat.« [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 26:214] ki lett nyilatkoztatva, Allah Küldötte () összehívta a Qurais törzset, és mikor összegyűltek, azt mondta nekik: »Ó Abd Samsz fiai; Ó Banu Káb ibn Lu’ai, mentsétek meg magatokat a pokoltól! Ó Banu Murrah ibn Káb, mentsétek meg magatokat a pokoltól! Ó Banu Abd Manáf, mentsétek meg magatokat a pokoltól! Ó Banu Hásim, mentsétek meg magatokat a pokoltól! Ó, Banu Abdul Muttalib, mentsétek meg magatokat a pokoltól! Ó Fatima, mentsd meg magad a pokoltól, mert nincs hatalmam (hogy megmentselek) Allahtól, kivéve, hogy őrzöm a veled való családi kapcsolatomat.«” (Muszlim)

A Próféta () folyamatosan és kitartóan hívta nagybátyját, Abu Tálibot, hogy fogadja el az iszlámot, még akkor is, mikor a halálán volt.

„Amikor Abu Tálib halálának ideje elközelgett, Allah Küldötte () elment hozzá, és ott találta Abu Dzsahl ibn Hisámot és Abdullah ibn Abu Umajja ibn Al-Mugírát mellette. Allah Küldötte () azt mondta Abu Tálibnak: »Ó nagybátyám! Mondd: Nincs más, aki méltó az imádatra, csak Allah, egy mondatot, ami közbenjárhat Allahnál érted.« Abu Dzsahl és Abdullah ibn Abu Umajja azt mondták: »Ó, Abu Tálib! Elhagyod Abdul Muttalib vallását?« Ők (Abu Dzsahl és Abdullah) addig mondogatták ezt, amíg Abu Tálib azt mondta utolsó mondataként, hogy Abdul Muttalib vallását követi. Akkor a Próféta () azt mondta: »Addig kérek bocsánatot a számodra, amíg meg nem tiltja nekem Allah.« Akkor Allah kinyilatkoztatta:

♦         »Nem való a Prófétának és azoknak, akik hittek, hogy bocsánatot kérjenek a hitetlenek számára, még ha azok a rokonaik is, miután világossá vált számukra, hogy ők a Pokol tüzének lakói.« [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 9:113]

♦         »Valóban (Ó Mohamed) te nem azt vezetsz, akit szeretnél, hanem Allah vezeti, akit Ő akar. És Ő a Leginkább Tudással Bíró azokról, akik a helyes vezetést kapták.« [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 28:56](Ahmed, Al-Bukhári és Muszlim)

A Próféta () számtalanszor hívta a nagybátyját életében és még halálos ágyán is, és bocsánatot kért számára a Mindenható Allahtól, amíg meg nem tiltotta ezt neki. A Próféta () elfogadta ezt a parancsot, és nem fohászkodott többet többistenhívő rokonaiért, ez az umma iránti gondoskodást és együttérzést és a hitetlenektől és többistenhívőktől való elhatárolódás egy formáját jelentette, még akkor is, ha rokonok.

Allah Küldöttének () otthonában

Az ember otthona megmutatja az ember valódi erkölcsét. Ez az a hely, ahol a jó társaság és a tiszta jellem megjelenik. Az ember otthona falai között távol van az emberek tekintetétől. A Próféta () ebben a helyzetben is alázatosan, kedvesen és arrogancia nélkül viselkedett feleségeivel, szolgáival és rabszolgáival, pedig ő volt a házának vezetője, és mindazok, akiknek parancsolt, gyengébbek voltak nála.

Lássuk, hogy Allah Küldötte (), az umma vezetője és tanítója hogy viselkedett otthonában. Áisát, Allah legyen vele megelégedve, megkérdezték:

„Mit csinált Allah Küldötte, (), amikor otthon volt?” Azt mondta: „Olyan ember volt, mint bárki más; megtisztította ruháit a rovaroktól, megfejte a juhokat és kiszolgálta magát.” (Ahmed és At-Tirmidhi)

Az alázat példája volt, mentes mindenféle arroganciától. Nemes volt segítő természete, amikor segített a házimunkában, annak ellenére, hogy a legmagasabb rangú ember volt. A Próféta () gyakran nem talált semmit a házában, amivel csillapítani tudta volna éhségét. An-Núman ibn Basír, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Láttam a Prófétátokat, (), amikor nem talált eleget a rossz minőségű datolyából sem, amivel meg tudta volna gyomrát tölteni.” (Muszlim)

Áisah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Mi Mohammednek a családja volt, hogy egy hónapig nem gyújtottunk tűzet (főzéshez), és élelmünk csak víz és datolya volt.” (At-Tirmidhi)

Ugyanakkor semmi nem terelte el a Próféta () figyelmét a Mindenható Allah imádatától és a Neki való engedelmességtől; amint hallotta az azánt (imára hívást), azonnal az egész világot maga mögött hagyta.

Al-Aszwad ibn Jazíd, Allah legyen vele elégedett, megkérdezte:

„Hogy viselkedett a Próféta () otthon? (Áisah) azt mondta: „Segített a családjának, de amikor hallotta az azánt (imára hívást), elment (imádkozni).”

Közölték, hogy Allah Küldötte () soha nem imádkozta a kötelező imákat otthon, csak amikor beteg lett és lázas volt utolsó betegsége idején, halála előtt.

Bár a Próféta () nagyon együtt érző volt ummája iránt, végletesen kemény volt azokkal, akik nem imádkoztak közösségben elfogadható indok nélkül. Az mondta:

„Arra (esküszöm), Akinek a kezében van a lelkem (Allahra), hogy majdnem elrendeltem, hogy tűzifát gyűjtsenek, majd megbíztam volna valakit, hogy mondjon azánt (imára hívást), majd megbíztam volna valakit, hogy vezesse az imát, és én körbejártam volna, és felégettem volna azoknak a férfiaknak a házát, akik nem jöttek a mecsetbe a (kötelező közösségi) imát.” (Al-Bukhári és Muszlim)

Ez bizonyítja, hogy mennyire fontos a közösségi ima, mert a Próféta () azt is mondta:

„Aki hallja az azánt (imára hívást) és nem felel rá (azáltal, hogy elmegy a mecsetbe, hogy a kötelező imát közösségben végezze), imája (otthonában) nem érvényes, csak ha van érvényes kifogása (pl. félelem vagy betegség).” (Ibn Mádzsah és Ibn Hibbán)

Mi akkor a kifogása annak, aki szándékosan távol marad a mecsettől, a közösségi imától?

A Próféta () vezetése és viselkedése

Az ember viselkedése megmutatja bölcsességét, és kulcsot ad a szívéhez. Áisah, Allah legyen vele elégedett, volt az az ember, aki a legjobban ismerte a Próféta () viselkedését és körülményeit, akár alvás közben, akár ébren, egészségben vagy betegségben, nehézségben vagy könnyebbségben. Azt mondta:

„Allah Küldötte () soha nem volt illetlen, erőszakos vagy hangos a piacon, és soha nem fizetett rosszal a rosszért; hanem megbocsátott és elnéző volt.” (Ahmed)

Al-Huszain, Allah legyen vele elégedett, a következőképpen jellemezte a Próféta () erkölcsét:

„Megkérdeztem az édesapámat és azokat, akik vele voltak a Próféta () viselkedéséről, és azt mondta: »Allah Küldötte () mindig vidám volt, jó kedélyű és kedves; nem volt durva, erőszakos, hivalkodó, illetlen, szigorú vagy túlzottan vicces. Ami nem tetszett neki, afelett elsiklott, és nem okozott csalódást azoknak, akik reménykedtek benne, nem is hibáztatta őket. Három dolgot soha nem tett: nem sértegetett és nem szidott le senkit, és nem kutatta hibáikat. Csak olyan dolgokról beszélt, amelyekről remélte, hogy jutalmat kapnak, és amikor beszélt, az emberek figyelmesen hallgatták. Amikor beszélt, mindenki csendben maradt, ha ő elhallgatott, csak akkor beszéltek. Nem veszekedtek a jelenlétében, ő nevetett azon, amin ők nevettek, és csodálkozott azon, amin ők csodálkoztak. Elviselte az idegenek faragatlanságát. Azt mondta, hogyha láttok egy szűkölködő embert, segítsetek neki. A Próféta () nem fogadott el dicséretet csak jó muszlimoktól és nem szakított félbe senkit, amíg be nem fejezte, vagy el nem ment.«” (At-Tirmidhi)

 Elmélkedjünk a Próféta () viselkedésén és életmódján, és egyenként igyekezzünk megvalósítani, mert ezek testesítik meg mindazt, ami jó.

A Próféta () a vele lévőknek megtanította a vallás kérdéseit. A következőkben ezekre látunk példákat:

♦         A Próféta () azt mondta: „Aki meghal úgy, hogy máshoz fohászkodik Allahon kívül, az Ő riválisaként, bemegy a pokolba.” (Al-Bukhári)

♦         A Próféta () azt mondta: „A muszlim az, akinek a nyelvétől és kezétől a muszlimok biztonságban vannak; és a muhádzsir (kivándorló) az, aki elhagyja azt, amit Allah megtiltott.” (Al-Bukhári és Muszlim)

♦         A Próféta () azt mondta: „Adjatok jó hírt azoknak, akik sötétben mennek a mecsetbe, mert tökéletes fény adatik nekik az Ítéletnapon.” (At-Tirmidhi és Abu Dáwúd)

♦         A Próféta () azt mondta: „Küzdjetek a többistenhívők ellen vagyonotokkal, életetekkel és nyelvetekkel.” (Abu Dáwúd)

♦         A Próféta () azt mondta: „(Megtörténhet, hogy) egy szolga (Allah szolgája) kiejt egy szót gondolkodás nélkül (anélkül, hogy figyelembe venné a következményeket), amellyel a pokolba kerül olyan mélyre, amely nagyobb, mint a kelet és nyugat közötti távolság.” (Al-Bukhári és Muszlim)

♦         A Próféta () azt mondta: „Nem azért küldettem, hogy átkot szórjak (az emberekre), inkább irántuk való könyörületből.” (Muszlim)

♦         Omár, Allah legyen vele elégedett, közölte, hogy a Próféta () azt mondta: „Ne vigyétek túlzásba dicséretemet, ahogy a keresztények túlzásba vitték Mariam (Mária, béke legyen vele ) fiának dicséretét…” (Al-Bukhári és Muszlim)

♦         Dzsundub ibn Abdullah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta: „Hallottam, amint Allah Küldötte () azt mondta a halála előtt: »Allah felmentett engem attól, hogy bármelyikőtöket közeli barátomnak válasszam, mert Allah engem választott közeli barátjának, ahogy Ibrahimot (Ábrahámot, béke legyen vele) is közeli barátjának választotta. Ha valakit az ummámból közeli barátomnak választottam volna, akkor Abu Bakr lett volna az. Óvakodjatok azoktól (a népektől), akik megelőztek titeket, mert prófétáik sírhelyeit imahellyé tették, de ti ne tegyétek a sírokat mecsetekké; megtiltom ezt nektek.” (Muszlim)

Következésképpen tilos olyan mecsetekben imádkozni, ahol egy vagy több sír található.

A Próféta () lányai

A nap, amikor leánygyermek született, katasztrófa volt a szülők életében, sőt az egész család, az egész törzs életében az iszlám előtt. Ezért a lánycsecsemők élve eltemetése általános gyakorlattá vált a Dzsáhilijja (az iszlám előtti Tudatlanság kora) idején a szégyentől való félelem miatt. Ezt a borzasztó és könyörtelen gyakorlatot különböző módokon végezték. Az egyik példa erre az volt, hogyha valakinek lánya született, hat éves koráig hagyták élni, majd megkérték az anyját, hogy öltöztesse fel szépen, hogy elvigyék a rokonokhoz. Akkor az apa elvitte őt egy sírhoz, amit ásott a sivatagban, és megkérte a kislányt, hogy nézzen bele. Amikor megtette, végletes könyörtelenségében belelökte és betemette homokkal.

Ebből a tudatlan társadalomból lett kiemelve a Próféta (), hogy tanítsa ezt a nagyszerű vallást, amely tiszteletet ad a nőnek anyaként, feleségként, lányként, testvérként és nagynéniként is.

A Próféta () nagyon szerette a lányait, ahogy közölték:

„Amikor a lánya, Fatima, Allah legyen vele megelégedve, meglátogatta, felállt (hogy üdvözölje őt), megfogta a kezét, megpuszilta és oda ültette, ahol ő ült; és amikor ő ()  ment be hozzá, (Fatima) is felélt, megfogta a kezét, megpuszilta és oda ültette, ahol ő ült.” (Abu Dáwúd, At-Tirmidhi ás An-Naszái)

Annak ellenére, hogy a Próféta () ennyire szerette lányait, elfogadta két lányától való válást is, Umm Kulthúmtól és Rukajjától, Allah legyen velük elégedett, akiktől Utban és Utayba, Abu Dzsahl fiai váltak el. A Próféta () ezt türelmesen viselte a Mindenható Allahért, miután kinyilatkoztatta a Maszad szúrát:

„Pusztuljon el Abu Lahab keze és pusztuljon el ő maga.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 111:1]

A Próféta () nem hagyta abba a dáwát a Qurais fenyegetése és a lányaitól való válások ellenére sem. Állhatatos volt és nem tette az igazsághoz való ragaszkodását alku tárgyává.

A Próféta () tiszta szívből fogadta lányait. Áisah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () feleségei összegyűltek, amikor lánya, Fatima, aki úgy járt, mint az édesapja, eljött. Ő () üdvözölte őt és azt mondta: »Isten hozott, lányom« és leültette jobb vagy bal oldalára…” (Muszlim)

A Próféta () nagyon kedves volt lányaival, látogatta őket és kérdezett felőlük. Fatima, Allah legyen vele elégedett, elment a Prófétához (), hogy panaszkodjon neki a kézi malom miatt, de nem találta otthon. Áisah, Allah legyen vele elégedett, otthon volt, akinek elmondta (Fatima, hogy szeretne egy szolgálót). Amikor a Próféta () megérkezett, Áisah, Allah legyen vele elégedett, elmondta neki, hogy Fatima, Allah legyen vele elégedett, ott volt. Ali, Allah legyen vele elégedett, hozzátette:

„Akkor a Próféta () eljött hozzánk, mikor már elmentünk aludni. Fel akartam kelni, de a Próféta () azt mondta: »Maradj csak ott.« Leült közénk, míg megéreztem lába hűvösét a mellkasomon. Akkor azt mondta: »Tanítsak nektek valamit, ami jobb, mint amit kértetek tőlem? Amikor elmentek aludni, mondjátok: „Allahu Akbar” (Allah a Leghatalmasabb) harmincnégyszer, és „Szubhán Allah” (Magasztaltassék Allah) harmincháromszor, és „AlhamduliLlah” (hála Allahnak) harmincháromszor, mert ez jobb nektek, mint egy szolga.«” (Al-Bukhári)

Jó példa számunkra a Próféta () türelme, aki annak ellenére, hogy életében Fatimán kívül, Allah legyen vele elégedett, minden gyermekét elvesztette, nem ütötte arcát, nem tépte el a ruháját, nem tartott összejövetelt, hogy részvétnyilvánításokat kapjon a gyerekei halálát gyászolva. Ehelyett türelmes volt és elfogadta a Magasztos Allah Elrendelését, és az Ő jutalmát várta.

Allah Küldötte () a következő hadíthban olvasható dolgokat ajánlotta nekünk:

„Azt a szolgát (Allahé), akit ha valamilyen csapás ér, azt mondja: »Valóban, Allahéi vagyunk, és valóban, Hozzá térünk vissza. Ó, Allah, jutalmazz meg a csapásért és adj nekem valami jobbat helyette«, Allah megjutalmazza a csapásért és ad valami jobbat helyette.” (Muszlim)

A Mindenható Allah e szavakat védelemként mondta a szomorúaknak, és a türelmeseknek nagy jutalmat ígért. A Magasztos Allah azt mondja:

„Az állhatatosan türelmeseket az ő jutalmukkal jutalmazza, számadás nélkül.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:10]

 A feleséggel való bánásmód

A kis család határain belül a feleség mindent jelent a férjének, ahogy a Próféta () mondta:

„Az evilág csak öröm, és a legnagyobb öröm benne egy jóravaló feleség.” (Muszlim)

A Próféta () nagyon kedves volt feleségeivel. Áisát, Allah legyen vele elégedett, például becenevén, Áis-nak szólította. Azt mondta (Áisa):

„Egy nap a Próféta () azt mondta nekem: »Ó, Áis! Itt van Dzsibríl (Gábriel), és üdvözöl téged.«” (Al-Bukhári és Muszlim)

A Próféta (), aki a legjobb és legtiszteletreméltóbb ember, engedékeny, kedves és figyelmes volt feleségeivel. Ez megmutatja, hogy mennyire értette a nők, a feleségek pszichológiáját.

Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Ittam vizet, amikor menstruáltam, majd odaadtam (a poharat) a Prófétának (), ő pedig odatette a száját, ahol az én szám volt, és onnan ivott. Húst ettem egy csontról, amikor menstruáltam, majd odaadtam a Prófétának (), és ő oda helyezte a száját, ahol az enyém volt.” (Muszlim)

A képmutatók és az orientalisták hamis vádjai ellenére a Próféta () nagyon kedves és szeretetteljes volt feleségeivel. Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () egyszer megcsókolta egyik feleségét, majd elment imádkozni anélkül, hogy mosakodott volna.” (Abu Dáwúd és At-Tirmidhi)

A Próféta () sok esetben hangoztatta a nők fontos szerepét életében. Kijelentette feleségei iránt érzett szerelmét, nem látott ebben semmi rosszat. Amr ibn Al-Ász, Allah legyen vele elégedett, megkérdezte tőle:

„Ó, Allah Küldötte, ki a legkedvesebb személy számodra?” Azt felelte: „Áisa!” (At-Tirmidhi)

Aki az igazi házastársi szeretetet keresi, gondolkozzon el azon a hadíthon, amit Áisa, Allah legyen vele elégedett, mondott:

„Én és Allah Küldötte () együtt fürödtünk, egy edényből öntöttük magunkra a vizet.” (Al-Bukhári)

Az umma Prófétája () soha nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem ara, hogy feleségei kedvét keresse mindazzal, amit a saría (iszlám törvénykezés) engedélyezett. Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Amikor fiatal voltam, mielőtt meghíztam, utazáson vettem részt a Prófétával (). Azt mondta az embereknek: »Menjetek előre.« és azok előre mentek. Aztán azt mondta  nekem: »Gyere versenyezzűnk!«. Legyőztem ebben a versenyben. Majd egy ideig nem kérte, hogy versenyezzünk. Később, mikor meghíztam, és elfelejtettem, hogy egyszer legyőztem őt egy versenyben, ismét utazáson vettem részt vele. Azt mondta az embereknek: »Menjetek előre.« és azok előre mentek. Aztán azt mondta  nekem: »Gyere versenyezzűnk!«.  Versenyeztünk, és ez alkalommal ő győzött le engem. Elkezdett nevetni: »Ezt az előzőért!«” (Ahmed)

Milyen kedves tréfa és különleges figyelmesség a Prófétától (), hogy megkérte az embereket, hogy menjenek előre, hogy versenyezhessen a feleségével, és a kedvében járjon. Majd egy korábbi kellemes időre emlékeztette, tréfálkozva: „Ezt az előzőért!”

Aki belegondol bármilyen társadalom elitjének életstílusába, csodálkozik azon, ahogy a Próféta () viselkedett a feleségeivel. Ő volt a tiszteletreméltó Próféta, a győzedelmes vezető, a Qurais leszármazottja, a parancsnok, aki győztes hadsereget vezetett, ugyanakkor gyengéd és kedves volt feleségeivel. A hadsereg vezetése, a hosszú utak, a győzelem nem felejttette el vele, hogy elkísérte őt fiatal felesége, akinek szüksége volt egy szeretetteljes és figyelmes gesztusra, hogy enyhítse a hosszú út nehézségeit.

Al-Bukhári, Allah legyen vele könyörületes, közölte, hogy a Próféta () éppen visszatérőben volt a Khaibar-i ütközetből – miután elvette Szafija bint Hujaj-t, Allah legyen vele elégedett – felakasztott egy ruhát a teve púpja körül, hogy eltakarja őt. Letérdelt a teve mellett, hogy Szafija, Allah legyen fele elégedett, fel tudjon lépni a teve hátára.

Ez a szép jelenet megmutatja, hogy a Próféta () mennyire alázatos volt. Egy győzedelmes vezető, egy Próféta (), akit a Mindenható Allah küldött, arra tanítja ummáját, hogy az ember segítse feleségét, legyen vele kedves és engedékeny, és ne alázza meg. Nem csoda, hogy azt mondta:

„Bánjatok kedvesen a nőkkel…” (Muszlim)

 Többnejűség

A Próféta () tizenegy nőt vett feleségül, ezáltal ők elnyervén a  „a Hívők Anyjai” megtisztelő címet. Halálakor kilenc felesége volt. Idős, özvegy, elvált és gyenge nőket vett feleségül. Az egyetlen szűzlány a feleségei közül Áisa volt, Allah legyen vele elégedett.

Allah Küldötte () az igazságosság példája volt e nőkkel való házasságaiban. Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () sorsot húzott az utazások alkalmával, és azt vitte magával, akinek a nevét kihúzta, és (hétköznap) egymás után ment mindenkihez, és egy éjszakát és egy napot töltött velük.” (Abu Dáwúd)

Anasz, Allah legyen vele elégedett, közölt egy másik eseményt, amely megmutatja nekünk, hogy a Próféta () mennyire igazságos volt feleségeivel. Azt mondta:

„A Prófétának () kilenc felesége volt, és amikor elosztotta (idejét) közöttük, az elsőhöz csak a kilencedik nap után ment ismét. (Az összes feleség) eljött minden este annak a házába, akinél volt (a Próféta).” (Muszlim)

Ez a prófétai otthon soha nem lett volna ilyen a Mindenható Allah útmutatása nélkül. Ezért a Próféta () mindig hálát adott Allahnak tetteivel és szavaival. Bátorította feleségeit, Allah legyen velük elégedett, hogy szolgálják a Mindenható Allahot az Isteni Parancs szerint alávetve:

„A családodnak parancsold meg az imát és te magad is légy állhatatosan kitartó abban! Mi nem kérünk tőled gondoskodást, hanem Mi gondoskodunk rólad. A dolgok végső kimenetele az istenfélelemé!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 20:132]

Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () imádkozott, miközben én az ágyán aludtam előtte. Amikor a witr imát akarta imádkozni, felkeltett, és én is imádkoztam a witr imát.” (Al-Bukhári és Muszlim)

A Próféta () bátorította a muszlimokat, hogy önkéntes éjszakai imát végezzenek, és mindkét házastársnak azt tanította, hogy segítsenek ebben egymásnak. Abu Hurairah, Allah legyen vele elégedett, közölte, hogy a Próféta () azt mondta:

„Allah legyen könyörületes azzal a férfival, aki felkel éjszaka, imádkozik, felkelti a feleségét imádkozni, és ha nem akar, vizet spriccel az arcába (hogy felkeltse). Allah legyen könyörületes azzal a nővel, aki felkel éjszaka, imádkozik, felkelti a férjét ugyanezért, és ha nem akar, vizet spriccel az arcába.” (Al-Bukhári és Muszlim)

A valóban vallásos muszlimnak kívül és belül is tisztának kell lennie. A Prófétának () tiszta szíve, tiszta teste és jó illata volt. Szerette használni a miszwákot (sziwákot) és azt mondta:

„Ha nem gondolnám, hogy nehéz az ummám számára, megparancsolnám, hogy használják a miszwákot minden ima előtt.” (Al-Bukhári és Muszlim)

Hudhaifa, Allah legyen fele elégedett, azt mondta:

„Valahányszor Allah Küldötte () felkelt (alvásból), megtisztította fogát miszwákkal.” (Muszlim)

Suraih ibn Háni azt mondta:

„Megkérdeztem Áisát, Allah legyen vele elégedett: »Mi az első dolog, amit a Próféta () tett, amikor hazaérkezett?« Azt mondta: »Először miszwákot használt.«”(Muszlim)

Milyen felemelő így megtisztítani az embernek magát a családjával való találkozáshoz. A Próféta () azt mondta, mikor belépett a házba: „Allah nevében lépünk be, Allah nevében megyünk el, és Allahra hagyatkoztunk.” Majd üdvözölte feleségeit.

Add meg te is családodnak ezt az üdvözlést és tiszta és kellemes megjelenésedet, és óvakodj, nehogy szidalmazást mondj ehelyett.

A Próféta () humora

A Próféta () vezető volt és lefoglalták az umma, a csapatok, a család, a kinyilatkoztatás, az istenszolgálat és sok más ügy. Ilyen esetben egy átlagos ember képtelen lett volna az élet minden elvárását teljesíteni, a szórakozásról nem is beszélve. A Próféta () mindennek megadta a jogát, és soha nem végzett el semmit más kárára. E nagy gond és felelősség ellenére a Próféta () külön helyet határozott meg a gyerekeknek, játszott velük (és felnőttekkel is), kedvükben járt és felvidította őket. A következőkben néhány példát olvashatunk arról, hogy a Próféta () kellemes időt töltött a körülötte lévőkkel:

♦         Abu Hurairah, Allah legyen vele elégedett közölte, hogy az emberek azt mondták a Prófétának (): „Ó Allah Küldötte, mondj nekünk egy viccet!” Azt felelte: „Jó, de nem mondok mást, csak ami igaz.” (At-Tirmidhi)

♦         Anasz, Allah legyen vele elégedett, azt mondta, hogy Allah Küldötte () azt mondta neki: „Ó, te kétfülű!” (Abu Dáwúd)

♦         Egy Anasz, Allah legyen vele elégedett által közölt hadíthban azt mondta: „A Próféta eljött meglátogatni minket. Nekem volt egy kisebb testvérem, akinek a beceneve Abu Umair volt, és a Próféta () mindig viccelődött vele, amikor csak meglátta. Egy nap a Próféta () meg akarta nevettetni, de a fiú szomorúnak látszott. Ezért megkérdezte tőle: »Miért vagy szomorú?« Azt mondták neki: »A kis madara, amivel játszani szokott, elpusztult.« A Próféta () azt mondta neki: »Ó Abu Umair, hát mit csinált ez a kismadár?«” (Al-Bukhári és Muszlim)

A következőkben néhány példát olvashatunk arra, amikor a felnőttekkel és idősekkel tréfálkozott:

♦         Anasz, Allah legyen vele elégedett, azt mondta: „A Próféta () nagyon szeretett egy Záhir ibn Haram nevű embert, aki nagyon előnytelen megjelenésű volt. Egy nap a Próféta () látta, hogy árulta a portékáját, és megölelte hátulról, így nem láthatta őt. Záhir azt mondta: »Engedj el, ki vagy te?« Miután megtudta, hogy a Próféta () az, Záhir erősen odanyomta a hátát a Próféta () mellkasához. Erre a Próféta () viccelődött vele: »Ó emberek! Ki akarja megvenni ezt a rabszolgát (Záhirt)?« Záhir azt felelte: »Allahra, nem fogsz tudni eladni engem.« A Próféta () azt mondta: »De Allah előtt te nagyon értékes vagy.«” (Ahmed)

Tehát a Próféta () időnként viccelődött családjával és társaival, Allah legyen velük elégedett, de mindig a határokon belül maradt. Soha nem nevetett hangosan; inkább csak egy fenséges mosollyal. Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Soha nem láttam Allah Küldöttét annyira nevetni, hogy szája hátsó része látsszon. Csak mosolygott.” (Al-Bukhári és Muszlim)

A Próféta () örömteli társasági személyisége nem akadályozta meg őt abban, hogy megharagudjon, ha a Mindenható Allah szent rendeleteit áthágták.

Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Allah Küldötte () egyszer egy utazásról tért haza, és meglátott egy függönyt, amit a mennyezetről lógattam le, és amelyen élőlények képei voltak. Az arcának színe megváltozott. Eltépte és azt mondta: »Ó Áisa, a Feltámadás Napján azok az emberek kapják a legnagyobb kínzást, akik Allahhal versenyeznek a teremtésben.«” (Al-Bukhári és Muszlim)

Ez bizonyítja, hogy élőlények képét kitenni a falra és szobrokat állítani a ház sarkába tilalmas és megakadályozza, hogy a könyörület angyalai belépjenek a házba.

A Próféta () alvása

Abu Hurairah, Allah legyen vele elégedett, közölte, hogy a Próféta () azt mondta:

„Amikor aludni megy valaki, le kell simítani az ágyat az alsóruhája szélével, mert nem tudja, mi feküdt benne, miután elment, és mondja: »Bismika rabbi wadha’tu dzsnbi wa bika arfa’uh. Allahumma in amszakta nafszi faghfir laha, wa in arszaltaha fahfadh-ha bimá tahfadhu bihi ibádak asz-szálihín.« (A Te Nevedben lefeküdtem az oldalamra, és a Te Nevedben kelek fel. Ó Allah, ha Te elveszed a lelkemet, akkor légy vele könyörületes, és ha visszaadod, akkor védd meg azzal, amivel megvéded jámbor szolgáidat)(Al-Bukhári és Muszlim)

A Próféta () arra is tanított minket, hogy a következő dolgokat tegyünk, ha aludni megyünk:

„Amikor valaki aludni megy, végezzen mosakodást, mintha imához végezné, majd jobb oldalára feküdjön le…” (Al-Bukhári és Muszlim)

Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Amikor a Próféta () elment este aludni, belefújt a tenyereibe, majd elmondta az Ikhlász, a Falaq és a Nász szúrákat, majd végigsimította kezével annyi testrészét, amennyit csak tudott, a fejével, arcával, majd a teste első részével kezdve. Ezt háromszor tette meg.” (Al-Bukhári)

Anasz, Allah legyen vele elégedett, közölte, hogy:

„A Próféta () amikor aludni ment, azt mondta: »Minden hála Allahnak, Aki ellátott minket étellel és itallal, és menedéket adott nekünk. Sokan vannak, akit senki nem védelmez és senki nem ad neki menedéket.«” (Muszlim)

Abu Qatadah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Amikor Allah Küldötte () tábort vert éjszakára, lefeküdt a jobb oldalára, és amikor egy kicsit hajnal előtt volt, felemelte karját, és fejét tenyerébe helyezte.” (Muszlim)

Ma, amikor körülvesznek minket a Mindenható Allah áldásai, nézzük meg a Próféta () ágyát, aki a legjobb emberi lény volt. Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Allah Küldöttének () matraca egy darab cserzett bőr volt, amelyet pálmarostokkal tömtek ki.” (Muszlim)

Anasz, Allah legyen vele elégedett, közölte, hogy:

„A Próféta () néhány társa, köztük Omár, Allah legyen vele elégedett, belépett hozzá. Amikor a Próféta () meglátta őket, felkelt, és Omár, Allah legyen vele elégedett, észrevette, hogy semmi nem volt teste és a matrac között. Amikor meglátta a matrac lenyomatát a Próféta () oldalán, Omár, Allah legyen vele elégedett, sírt. A Próféta () megkérdezte: »Miért sírsz?« Omár, Allah legyen vele megelégedve, azt felelte: »Ó Allah Küldötte! Cézár és Koszró élik a (luxus) életüket, míg te, Allah Küldötte () szegénységben élsz.« A Próféta () azt felelte: »Nem tölt el elégedettséggel, hogy ők az evilági életet élvezik, mi pedig a Túlvilágot?« Omár, Allah legyen vele elégedett, azt mondta: »De igen.« A Próféta () megerősítette: »Ez a valóság.«” (Ahmed)

 Az éjszakai ima

Leszállt a sötétség Medinára, de a Próféta () szíve éber imával és adhkárral (Istenemlegetéssel). Az éjszaka legnagyobb részét imával és a mennyek és a föld Urához intézett fohászokkal töltötte, Aki azt mondta neki:

„Ó, te beburkolózó! Kelj fel (imára) éjjelente, kivéve egy kis részt! A felében, vagy végy el belőle egy keveset! Vagy tégy hozzá! Recitáld (fennhangon) szorgalmasan a Koránt!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 73:1-4]

Abu Hurairah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () addig imádkozott éjszaka, míg a lába feldagadt. Az emberek megkérdezték: »Ó Allah Küldötte! Így imádkozol, mikor Allah megbocsátotta neked múltbeli és jövőbeli bűneidet?« A Próféta () azt felelte: »Ne legyek akkor Allah hálás szolgája?«” (Ibn Mádzsah)

Al-Aszwad ibn Jazíd megkérdezte Áisát, Allah legyen vele elégedett, hogy a Próféta () hogyan imádkozott éjszaka. Azt mondta:

„A Próféta () aludt az éjszaka első felében, majd felkelt… Ha vágyat érzett, hogy feleségével házaséletet éljen, akkor azt tette. Amint hallotta az azánt, sietve vizet öntött a testére, ha dzsanába (rituális tisztátalanság – házasélet után) állapotában volt. Ha nem, akkor csak megmosakodott, és elment imádkozni.” (An-Naszái)

A Próféta () éjszakai imája csodálatos volt, és példaként áll előttünk. Egy Hudhaifa, Allah legyen vele elégedett, által elbeszélt hadíthban azt olvashatjuk:

„A Prófétával () imádkoztam egy éjjel, és elkezdte a Baqara szúrát recitálni. Azt gondoltam, hogy le fog borulni az első száz ája után, de tovább recitálta; majd azt gondoltam, hogy az egész szúrát elmondja egy rakában, de tovább folytatta, és azt gondoltam, hogy talán leborul, miután befejezte (ezt a szúrát). Ő azonban elkezdte a Niszá (szúrát recitálni), majd elkezdte az Ál-Imrán (szúrát recitálni), és recitálása nem volt sietős. Amikor olyan ájákat recitált, amely Allah Dicsőségéről szólnak, dicsőítette Őt, és amikor olyan ájákat recitált, amelyek az Allahnál való menedékkérésről szólnak, menedéket kért Nála. Majd meghajolt és azt mondta: »Szubhána Rabbi al adhím (Dicsőség Uramnak, a Leghatalmasabbnak)!« Meghajlása körülbelül addig tartott, mint az állása. Majd (miután felállt a meghajlásból) azt mondta: »Szami Allahu liman hamidah, Rabbana laka-lhamd (Allah meghallgatja azt, aki hálát ad Neki, Urunk, tiéd a tökéletes hála)«. Majd körülbelül ugyanannyi ideig állt, mint amennyi ideig lehajolt. Majd leborult és azt mondta: »Szubhana Rabbi al Álá (Dicsőség Uramnak, a Legmagasságosabbnak)«. És leborulása majdnem annyi ideig tartott, mint állása.” (Muszlim)

 A hajnali ima után

A hajnal korai jelei idején, a fadzsr ima után, amelyet közösségben (a mecsetben) végzett el, a Próféta () ülve maradt, hogy emlékezzen a Mindenható Allahra napkeltéig, majd két rakát (imaegységet) imádkozott.

Dzsábir ibn Szamurah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () ott ült azon a helyen, ahol a fadzsr imát imádkozta, amíg a nap magasra nem emelkedett.” (Muszlim)

A Próféta () javasolta, hogy végezzük el ezt a nagyszerű szunnát, nagy jutalmára való tekintettel. Egy Anasz ibn Máliktól, Allah legyen vele elégedett, származó hadíth szerint a Próféta () azt mondta:

„Aki elvégzi a Fadzsr imát közösségben, majd ott ül és megemlékezik Allahról a napfelkeltéig, majd imádkozik két rakát, számára a jutalom annyi, mintha Hadzs-ot és Umrát végzett volna.” Allah Küldötte () hozzátette: „Teljesen, teljesen, teljesen.” (At-Tirmidhi)

 Dhuha ima

Délelőtt van Medinában, amikor a nap melegen süti az emberek arcát, akik dolgozni mennek és ügyeiket intézik. A Próféta () azonban a Mindenható Allah szolgálatával töltötte ezt az időt nagy felelőssége ellenére, mint delegációk fogadása, a társak tanítása, Allah legyen velük elégedett, és a családjáról való gondoskodás.

Muádha, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Megkérdeztem Áisát, Allah legyen vele elégedett: »A Próféta () imádkozott dhuha imát?« Azt felelte: »Igen, négy rakát vagy még többet imádkozott, Mindenható Allah akarata szerint.«” (Muszlim)

Abu Hurairah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A közeli barátom (Allah Küldötte ()) azt tanácsolta nekem, hogy három napot böjtöljek minden hónapban, hogy két rakát imádkozzak (önkéntes) dhuha imában délelőtt, és hogy imádkozzam a witr imát mielőtt aludni megyek.” (Al-Bukhári és Muszlim)

 Önkéntes imák elvégzése otthon

A Próféta () otthona hittel, Istenszolgálattal és Istenemlegetéssel volt telve, és azt tanácsolta nekünk is, hogy ilyen legyen otthonunk. Azt mondta:

„Végezetek néhány önkéntes imát otthonaitokban, és ne tegyétek házaitokat sírokká.” (Al-Bukhári)

Ibn il-Qajjim, Allah legyen vele könyörületes, azt mondta:

„A Próféta () az önkéntes imák többségét (a különleges okból elvégzetteken kívül) otthonában végezte. Nem közölték, hogy a Próféta () például a maghreb ima szunnáját a mecsetben végezte. Az önkéntes imák otthon végzésének számos előnye van, mint a Próféta () szunnájának követése, nők és gyerekek tanítása az imára, és a sátánok kiűzése Istenemlegetéssel és Koránrecitálással. Az ember őszinteségét és odaadását is erősíti.”

A Próféta () sírt

Sok férfi és nő sír, de a kérdés a következő: hogyan és miért sírnak? Prófétánk, Mohamed () sírt, pedig ha akarta volna, az egész világ a kezében lehetett volna, és megkapta a Paradicsom legmagasabb fokozatának ígéretét. A Próféta () mégis sírt, de ez az imádkozó sírása volt. Sírt, miközben hálát adott a Mindenható Allahnak imáiban és a Korán recitálásákór, gyengéd szíve, őszinte szándéka, a Mindenható Allah hatalma és a Tőle való félelem erényei miatt.

Mutarrif közölte apja, Abdullah ibn As-Sikhkhir, Allah legyen vele elégedett, elbeszélését, hogy azt mondta:

„Elmentem a Prófétához () és ima közben találtam, sírt, és mellkasa olyan hangokat adott, mint egy vízforraló.” (Abu Dáwúd)

Ibn Maszúd, Allah legyen vele elégedett, közölte, hogy Allah Küldötte () azt mondta neki:

„»Recitálj nekem (a Koránból).« Azt mondtam: »Ó, Allah Küldötte! Én recitáljam neked a Koránt, mikor te vagy az, akinek ki lett nyilatkoztatva?« Azt felelte: »Szeretem hallani, ahogy mások recitálják.« Recitáltam neki a Niszá szúra egy részét. Amikor elértem ahhoz az ájához, amelyben a Mindenható Allah azt mondja: »És hogyan is lesz, midőn minden egyes közösségből előhozunk egy tanút. És előhozunk téged tanúul ezek ellen.« [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:41], azt mondta: »Elég most.« és láttam, hogy szemei könnyel telnek meg.” (Al-Bukhári)

Nézzétek meg Allah Küldötte () fején az ősz hajszálakat, és körülbelül tizennyolc ősz hajszálat a szakállában. Hallgassátok a Prófétát (), amikor elmagyarázza, hogy ezek a hajszálak hogyan lettek fehérek.

„Abu Bakr, Allah legyen vele elégedett, az mondta: »Ó Allah Küldötte! Megőszültél!« A Próféta () azt felelte: »A Húd, a Wáqiah, a Murszalát, az Amma Jataszáalún (An-Naba) és az Idhá as-samszu kuwwirat (At-Takwír) szúrák miatt őszültem meg.«” (At-Tirmidhi)

A Próféta () szerénysége

A Próféta () volt a legjobb ember a tökéletes erkölcs tekintetében. Viselkedése a Korán gyakorlati alkalmazása volt, ahogyan Áisa, Allah legyen vele elégedett, mondta:

„A Próféta () erkölcse a Korán (alkalmazása) volt.” (Muszlim)

A Próféta () azt is mondta:

„Azért küldettem, hogy tökéletesítsem a nemes erkölcsöt.” (Ahmed)

A Próféta () szerénységét megmutatja, hogy nem szerette a túlzott dicséretet és bókot. Omár ibn Al-Khattáb, Allah legyen vele elégedett, közölte, hogy a Próféta () azt mondta:

„Ne vigyétek túlzásba dicséretemet, ahogy a keresztények túlzásba vitték Ísza ibn Mariam (Jézus, Mária fia) dicséretét. Én valójában csak (Allah) szolgája vagyok; ezért hívjatok engem Allah szolgájának és Küldöttének.” (Al-Bukhári)

Anasz, Allah legyen vele elégedett, közölte:

„Néhány ember azt mondta: »Ó Mohamed! Te vagy a legjobb közöttünk és a legjobb fia közöttünk; te vagy a mesterünk és mesterünk fia.« Ezt hallva a Próféta () azt tanította nekik: »Ó emberek! Szólítsatok engem úgy, ahogy általában szólítotok, és ne csapjon be titeket a sátán. Én Mohamed vagyok, Allah Szolgája és Küldötte. Nem tetszik nekem, hogy nagyobb státuszt adtok nekem, mint amilyenre a Mindenható Allah helyezett.«” (An-Naszái)

Néhány muszlim túlzottan dicséri a Prófétát (), és azt hiszi, hogy ő tudja a láthatatlant, van hatalma, hogy hasznot hozzon vagy ártson, hogy megadja, amire szüksége van, és meggyógyítsa a betegeket. A Mindenható Allah azonban a Koránban tagadta ezeket az állításokat. A Mindenható Allah azt mondta:

 „Mondd: »Nem rendelkezem sem ártani, sem használni tudás hatalmával a magam javára, kivéve, ha Allah úgy akarja. Ha ismerném a láthatatlan, akkor sok jóban lenne részem és nem érhetne engem semmi rossz.«” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 7:188]

Ez a Próféta és Küldött, aki a legjobb ember, aki valaha a földön, az ég alatt élet, mindig alázatos és bocsánatkérő volt a Mindenható Allahhal. Nem szerette az arroganciát; ő volt a szerény emberek vezetője és azoknak a mestere, akik alázatosak a Mindenható Allahhal. Anasz Ibn Málik, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A társak senkit nem szerettek jobban, mint a Prófétát (); viszont mikor látták, hogy jön, nem álltak fel mert tudták, hogy ő nem szereti.” (At-Tirmidhi)

Vessünk még egy pillantást az umma Prófétája () csodálatos szerénységére és egyedi viselkedésére, amit megmutatott egy szegény asszonynak, amikor idejéből adott neki, pedig nagyon elfoglalt volt. Anasz ibn Málik, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Egy nő elment a Prófétához () és megkérte, hogy adja meg neki, amire szüksége van. A Próféta () azt mondta. »Válasz ki, egy utcát ahol szeretnél ülni (beszélgetni), és ott fogok ülni veled«” (Abu Dáwúd)

A Próféta () volt azoknak az elsőszámú vezetője, akik szerények voltak. Abu Hurairah, Allah legyen vele elégedett, hogy a Próféta () azt mondta:

„Elfogadom a meghívást, még ha egy birka lábfejéből készült ételre is hívnak, és elfogadom az ajándékot, még ha egy birka lábfejét is adják ajándékba.” (Al-Bukhári)

A Próféta () hadíthai elrettentik a muszlimokat az arroganciától és a beképzeltségtől. Abdullah ibn Maszúd, Allah legyen vele elégedett, közölte, hogy a Próféta () azt mondta:

„Nem lép be a Paradicsomba, az akinek a szívében még egy mustármagnyi arrogancia is van.” (Muszlim)

Az arrogancia a pokolba vezet – Allahnál keresünk ettől menedéket, még akkor is, ha annyi is, mint egy mustármag. Gondolkodjunk el a Mindenható Allah büntetésén azok iránt, akik beképzeltek és büszkén vonulnak, hogy Allah haragját és kínzó büntetését küldte rájuk. Abu Hurairah, Allah legyen vele elégedett, közölte, hogy a Próféta () azt mondta:

„Amikor egy ember egy kétrészes ruhában sétált és el volt telve magával, a haja szépen megfésülve és beképzelten lépdelt, Allah parancsára a föld elnyelte, és folyamatosan süllyed benne lefelé a Feltámadás Napjáig.” (Al-Bukhári és Muszlim)

A Próféta () szolgája

A Próféta () a gyenge és szűkölködő szolgáknak visszaadta az őket megillető helyzetet, ami vallásosságon és jámborságon alapul, nem munkájuk típusán és alacsony társadalmi helyzetükön. A szolgákról és a felfogadott segítőkről azt mondta a Próféta ():

„Ők a testvéreitek. Allah a ti gondjaitokra bízta őket. Ezért abból etessétek őket, amiből ti esztek, úgy öltöztessétek őket, ahogy ti öltözködtök, és ne bízzatok rájuk olyan nehéz feladatokat (amelyek túlhaladnak képességeiken); ha mégis ezt teszitek, akkor segítsetek nekik.” (Muszlim)

Hallgassuk meg, hogy beszél egy szolga mesteréről, milyen kiemelkedő tanúságot ad róla és milyen nagyon dicséri őt. Egy szolga sem dicsérte így mesterét, mint a Próféta () szolgája, Anasz ibn Málik, Allah legyen vele elégedett, aki azt mondta:

„A Prófétát () tíz évig szolgáltam, és soha nem mondta nekem, hogy »uff« (egy kisebb durva szó, ami türelmetlenséget jelent). Soha nem mondta, hogy »Miért tetted ezt« semmire sem, amit csináltam. Azt sem mondta soha, hogy »Miért nem tetted ezt és ezt’ azzal kapcsolatban, amit nem tettem meg.«” (Muszlim)

Tíz évről van szó, nemcsak napokról vagy hónapokról, amely alatt részük volt boldogságban, aggodalomban, szomorúságban, haragban, változásokban, nehézségekben, szegénységben és gazdagságban. A Próféta () azonban soha nem szidta le őt; ellenkezőleg, megjutalmazta és megvigasztalta, megadta neki és családjának, amire szükségük volt, és fohászkodott érte. Anasz, Allah legyen vele elégedett, közölte, hogy édesanyja, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Ó Allah Küldötte! Fohászkodj Allahhoz szolgádért!” Azt mondta: „Ó Allah! Sokasítsd vagyonát és gyermekeit és adj áldást abban, amit Te adsz neki!” (Al-Bukhári)

A Próféta () soha nem szidott le vagy ütött meg senkit, kivéve jogosan, és nem bánt durván azokkal, akik rá voltak bízva, mint a feleségei vagy a szolgái. Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () soha nem ütött meg senkit kezével, csak amikor harcolt Allah útján. Soha nem ütött meg egy szolgát, sem egy nőt.” (Muszlim)

Áisa, a Hívők Anyja, Allah legyen vele elégedett, ismét a legjobb emberről tanúskodik. Ugyanezt tette mindenki, aki jó viselkedéséről, nemes társaságáról beszéltek, olyannyira, hogy a Quraisi hitetlenek is tanúsították ezt. Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Soha nem láttam Allah Küldöttét () bosszút állni senkin, aki neki ártott, csak olyan esetben, ha a Magasztos Allah szent elrendeléseit megsértették, amely esetben nagyon megharagudott. Amikor a Prófétának () lehetősége volt két dolog közt választani, a könnyebbet választotta, amennyiben nem volt benne semmilyen bűn.” (Eredetije Muszlim által lejegyezve)

A Próféta () kedvességre és türelemre hívott. Azt mondta:

„Allah Kíméletes, és szereti a kíméletességet minden dologban.” (Al-Bukhári és Muszlim)

 Az ajándékok és a vendégek

Az ember élete során érzelmi szükségletekkel és pszichológiai állapotokkal találja szemben magát, amelyeket a társadalomban, a családban és az otthonában tapasztal. A szívet helyrebillenti és a rossz érzéseket elmulasztja többek között az ajándékozás. Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () elfogadta az ajándékokat, és jutalmat adott cserébe.” (Al-Bukhári)

Az ajándékozás és az ajándékok megköszönése az embereknek nagylelkűségre és tiszta szívre utal.

A nagylelkűség a Próféták és Küldöttek tulajdonsága, Allah emelje fel említésüket, és a mi Mohamed Prófétánk (), elérte a kiválósságot ebben a tekintetben. Azt mondta:

„Aki hisz Allahban és az Utolsó napban, az szolgálja vendégét bőkezűen és a legjobb minőségű étellel kínálja egy éjjel és egy nappal. A vendéglátás három nap, és amit ezen felül felajánl valaki, az adakozás(nak számít a részéről). Nem megengedett a vendégnek, hogy vendéglátójánál annyit maradjon, hogy kellemetlen helyzetbe hozza (a vendéglátót).” (Al-Bukhári)

Allahra, az egész világon senki nem látott ennél nemesebb viselkedést, vagy tiszteletreméltóbb jellemzőket, mint a Próféta () jellemzői. Tisztelt olvasó, figyelj, hogy lásd a Próféta () életének legnagyobb eseményét.

Szahl ibn Sza’d, Allah legyen vele elégedett, közölte:

„Egy nő hozott egy a szővőt köpeny a Prófétának () és azt mondta: »Saját kezemmel szőttem neked, hogy te viseld.« A Próféta () elfogadta, és abban az időben szüksége volt rá. Így kijött, és ezt viselte alsó ruhájaként. Egy ember megdicsérte és azt mondta: »Nekem adod? Milyen szép!« A Próféta () igenlő választ adott, és egy időre elment, majd visszajött, és összehajtva elküldte annak az embernek. Az emberek leszidták őt: »Nem viselkedtél helyesen, mert a Próféta () azért viselte, mert szüksége volt rá, és te elkérted, mikor tudod, hogy soha nem utasítja el senki kérését.« Az ember azt felelte: »Allahra, nem azért kértem, hogy viseljem, hanem hogy a halotti leplem legyen.« Később ez lett a halotti leple.” (Al-Bukhári)

Ne csodálkozzunk annak az embernek a viselkedésén, akit a Mindenható Allah választott, gondozott és példaképpé tett. A Próféta () fényes példáját adta a jóakaratnak és nagylelkűségnek. Hakim ibn Hizám, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Megkértem Allah Küldöttét (), (hogy adjon nekem valamit) és nekem adta; megkértem ismét (hogy adjon nekem valamit) és nekem adta; majd harmadszor is megkértem (hogy adjon nekem valamit) és nekem adta.  Akkor azt mondta: »Ó Hakim, a vagyon (olyan, mint) a zöld és édes (gyümölcs). Aki kapzsiság nélkül vesz belőle, annak áldásossá válik; de nem lesz áldásos annak, aki kapzsisággal vesz belőle, az olyan lesz, mint valaki, aki eszik, de éhsége nem csillapodik. A felső (adó) kéz jobb, mint az alsó (elfogadó).«” (Al-Bukhári és Muszlim)

Dzsábir, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () soha nem utasította vissza senkinek a kérését.” (Al-Bukhári)

A Próféta () ugyanakkor utánozhatatlan volt adakozásában, nagylelkűségében, elégedettségében, jó társaságában és őszinte szeretetében. Mindenkire mosolygott, aki vele ült, amíg azt nem gondolták, hogy ő a legkedvesebb társ.

Dzsarír ibn Abdullah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () soha nem akadályozta meg, hogy belépjek (a házába), és mióta muszlim lettem, soha nem láttam úgy, hogy ne mosolygott volna rám.” (Al-Bukhári)

Egy másik ember is tanúsította ezt, tökéletes példát mutatva nekünk. Abdullah ibn Al-Hárith, Allah legyen vele megelégedve, azt mondta:

„Soha nem láttam senkit annyit mosolyogni, mint Allah Küldöttét ().” (At-Tirmidhi)

Nem is csoda, hiszen a Próféta () volt az, aki azt mondta:

„Derűs arccal találkozni a hittestvéreddel jótékonyság.” (At-Tirmidhi)

Anasz, Allah legyen vele elégedett, aki a Próféta () szolgája volt, olyan jellemzőkkel írta le a Prófétát (), amellyel emberek, vagy akár egész embercsoportok is ritkán rendelkeznek. Azt mondta, hogy a Próféta () volt a legkedvesebb ember. Ha bárki kérdezett valamit tőle, figyelmesen hallgatta, és nem ment el, amíg a kérdező maga nem ment el előbb. Nem volt ember, aki, ha kezet fogott a Prófétával (), nem azt tapasztalta volna, hogy nem húzza vissza a kezét, amíg a másik ember nem húzza vissza először. (Abu Nuaim)

A Próféta () nagylelkűen és kedvesen szolgálta ki vendégeit, és könyörületes volt ummájával. Ezért volt, hogy megtiltotta a rosszat, és nem tűrte el. Ibn Abbász, Allah legyen vele elégedett, közölte, hogy a Próféta () látott egy embert, aki aranygyűrűt viselt, a Próféta () levette, eldobta és azt mondta:

„Valaki forró szenet hordozz a kezében.” (Muszlim)

 Könyörület a gyerekekkel

A keményszívű emberek nem könyörületesek másokkal, és nincs helye a szívükben a szeretetnek. Olyanok, mint a kemény kő, udvariatlanul adnak és udvariatlanul fogadnak el, durván bánnak az emberekkel és nem mutatnak gyengéd emberi érzéseket. Ezzel ellentétben az, akinek a Mindenható Allah gyengéd szívet és áradó szeretetet adományozott, ő az, aki rendelkezik a tökéletes szerető szívvel, amely könyörülettel telt és az érzelmek vezérlik. Anasz, Allah legyen vele elégedett, azt mondta arról ami történt Ibrahim (a Próféta () fia) halálakor:

„A Próféta () megfogta fiát, Ibrahimot, megpuszilta és megszagolta.” (Al-Bukhári)

Ezt a könyörületet nem korlátozta saját rokonaira, hanem minden muszlim gyerek iránt kifejezte. Dzsafar fia, Abdullah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Amikor megjött  Dzsafar halálhíre, a Próféta () elrendelte: »Készítsetek ételt Dzsafar családjának; őket lefoglalja (a gyász).«” (Ibn Szád, At-Tirmidhi és Ibn Mádzsah)

A Próféta () könnyel telt szemeit látva Szád ibn Ubádah, Allah legyen vele elégedett, megkérdezte őt, és azt mondta:

„Ez Allah könyörülete, amelyet szolgái szívébe helyezett. Valóban, Allah annak adja könyörületét szolgái közül, akik könyörületesek.” (Al-Bukhári)

Amikor a Próféta () könnyet ejtett fia, Ibrahim, Allah legyen vele elégedett, halálakor, Abdurrahman ibn Auf, Allah legyen vele elégedett, csodálkozott:

„Te is sírsz, Ó Allah Küldötte ()!” A Próféta () azt mondta: „Ó, Ibn Auf, ez könyörület.” Tovább sírt és hozzátette. „Valóban, a szem könnyet ejt, a szív szomorú, és csak azt mondjuk, ami tetszik Urunknak. Ó, Ibrahim! Nagyon elszomorít az eltávozásod.” (Al-Bukhári)

A Próféta () erkölcse méltó arra, hogy átvegyük és kövessük, különösen olyan időkben, amikor a muszlimok híjával vannak a kisgyerekek iránti megfelelő szeretettel és figyelemmel. A gyerekek a jövőbeni szülők, az umma védői, és várt megmentői. Milyen tudatlan, arrogáns, ostoba és gondatlan az olyan muszlim, aki bezárja szívét a gyerekek és fiatalok előtt! A Próféta () azonban szívének kulcsát mindig elérhetővé tette szavaival és tetteivel. Elnyerte a gyerekek szeretetét és tiszteletét, és nagy fontosságot adott nekik. Anasz, Allah legyen vele elégedett, üdvözölte a fiúkat, amikor elhaladt mellettük, és ezt így magyarázta:

„A Próféta () is ezt tette.” (Al-Bukhári és Muszlim)

A gyerekek néha fárasztóak, mert nem tudnak egy helyben maradni, a Próféta () azonban soha nem haragudott meg, nem szidott meg egy gyereket sem. Kedves volt velük, önuralommal és nyugalommal fordult feléjük. Áisa, Allah legyen vele megelégedve, azt mondta:

„Az emberek elhozták csecsemőiket a Prófétához (), hogy fohászkodjon értük. Egy nap egy baba levizelte a ruháját, kért egy kis vizet, amelyet a vizelet helyére öntött, és nem mosta meg teljesen a ruháját.” (Al-Bukhári)

Kedves olvasó, gondoltál valaha arra, hogy játszol és tréfálkozol gyerekeiddel, hallgatod a nevetésüket és kedves szavaikat, mikor velük vagy a Próféta () oázisában? A Próféta () ezt tette. Abu Hurairah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () kinyújtotta a nyelvét Al-Haszan ibn Alinak, és a kisfiú amikor meglátta a nyelv pirosságát, elkezdett nevetni.” (Al-Albáni: haszan)

Anasz, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () játszott Zainabbal, Umm Szalama lányával, és azt mondta neki »Ó Zuwainib, ó Zuwainib (a Zainab becézése)« sokszor ismételve.” (Al-Albáni: szahíh)

A Próféta () könyörülete az ima alatt is átfogta a gyerekeket. A Próféta () imádkozott miközben az unokáját, Umáma bint Zainabot, Allah legyen vele könyörületes, Abu Al-Ász ibn Ar-Rabi lányát fogta. Amikor felállt, megfogta, és amikor leborult, letette. (Al-Bukhári és Muszlim)

Mahmúd ibn Ar-Rabi, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Még emlékszem, hogy amikor öt éves kisfiú voltam, a Próféta () vizet vett a szájába, és ráspriccelte az arcomra egy vödörből, amit arra használtunk, hogy egy kútból hozzunk vizet a házunkba.” (Al-Bukhári és Muszlim)

A Próféta () tanította mind az időseket, mind a fiatalokat. Ibn Abbász, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Egy nap ültem (a hátasállatomon) a Próféta () mögött és azt mondta: »Ó fiú, tanítok neked néhány szót: Őrizd meg Allahot, és Ő megőriz téged. Őrizd meg Allahot és magad előtt találod. Ha kérsz, Allahtól kérj. Ha segítséget kérsz, Allah segítségét kérd.«” (At-Tirmidhi)

Egy úton vettünk részt a Próféta () életét és néhány nemes tulajdonságát megismerve. Talán életre kelti a szíveinket és vezet minket életünk során. Otthonunk virágzó lesz kisgyermekekkel és csecsemőkkel, akik édesapjuk kedvességére, édesanyjuk szeretetére szomjaznak. A boldogság vonja be fiatal szívüket, így a gyermek érzelmileg és erkölcsileg kiegyensúlyozott lesz, és olyan ember válik belőle, akit a szülei megfelelően készítettek fel a Mindenható Allah útmutatása szerint, és képes lesz vezetni az ummát.

 Megbocsátás, kedvesség, türelem

Az erőszak és a jogok erővel való érvényesítése az elnyomók és az igazságtalanok tulajdonságai. Prófétánk () lefektette az igazságosság és a támogatás alapjait, hogy mindenki megkaphassa jogait. A Mindenható Allah parancsait és tilalmait a jó elterjedése érdekében használta fel. Soha nem tapasztalunk igazságtalanságot, erőszakot, agressziót vagy kihasználást a Próféta () házában. Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () soha nem ütött meg senkit a kezével, se nőt, se szolgát, csak amikor csatában vett részt Allah ügyéért. Soha nem állt bosszút senkin olyan dologért, amit ellene tettek, csak akkor, ha a Mindenható Allah szent parancsait áthágták, akkor bosszút állt a Mindenható Allahért.” (Ahmed)

Anasz, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Egy nap a Prófétával () sétáltam, és egy nadzsrani köpenyt viselt, vastag gallérral, amikor egy beduin találkozott vele. Megfogta a köpeny oldalát és erővel elhúzta. Észrevettem, hogy a húzás ereje felsértette Allah Küldötte () nyakát. A beduin azt mondta: »Ó Mohamed! Adj nekem Allah vagyonából, ami nálad van.« A Próféta () hozzá fordult mosolyogva, és megparancsolta, hogy adjanak neki valamit.” (Al-Bukhári és Muszlim)

Amikor a Próféta () visszatért a Hunaini ütközetből, néhány beduin követte és koldultak tőle annyira, hogy egy tüskés fához vezették, amelyre fennakadt a köpenye. A Próféta () megállt és azt mondta:

„Adjátok vissza a köpenyemet. Ha annyi tevém lenne, amennyi fa van itt, szétosztottam volna köztetek és nem találnátok zsugorinak, gyávának vagy hazugnak.” (Al-Baghawi) (Al-Albáni: Szahíh)

Az oktatás és nevelés legfényesebb példáit a kedvesség jellemzi minden kérdésben, amely megragadja a jót és elkerüli az ártalmast. A társakat, Allah legyen velük elégedett, hatalmába kerítette a lelkesedés, ha láttak valakit, hogy hibázott, sietve megtiltották neki. Megfelelő volt viselkedésük. Ugyanakkor a megbocsátó kedves Próféta () megállította őket, mert a hibázó tudatlan volt, ezért a tilalom nagyobb kárt okozott volna; így a Próféta () azt tette, ami a legjobb volt az ilyen esetekben. Abu Hurairah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Egy beduin vizelt a mecsetben, és néhány ember odaszaladt, hogy megverje. A Próféta () azt mondta: »Hagyjátok, majd öntsetek egy vödör vizet oda. Küldetésetek az, hogy megkönnyítsétek a dolgokat, nem az, hogy megnehezítsétek.«” (Al-Bukhári)

A Próféta () türelme a dáwa átadásának érdekében arra indít minket, hogy őt és az ő útmutatását kövessük, és ne álljunk bosszút önmagunkért. Áisa, Allah legyen vele elégedett, közölte, hogy azt kérdezte Allah Küldöttétől ():

„Volt valaha az Uhud csatánál nehezebb nap az életedben?” A Próféta () azt felelte: „Igen, tapasztaltam (durva bánásmódot) a népedtől, és a legdurvább bánásmódban Aqaba napján volt részem, amikor bemutatkoztam Ibn Abd Jalíl Ibn Abd Kulálnak (hogy az iszlámra hívjam) de ő nem fogadta el kérésemet. Elindultam mély szomorúságban, és nem tértem magamhoz, amíg Qarn Ath-Taálibban találtam magam, ahol felemeltem a fejemet az égre, és láttam egy felhőt váratlanul. Felnéztem, és megláttam Dzsibrílt (Gábrielt, Allah emelje említését) benne. Hívott engem: »Allah hallotta az embereid szavát rólad, és azt, amit neked feleltek. Allah elküldte a Hegyek Angyalát, hogy megparancsolhatod neki, bármit megtehet ezzel a néppel.« A Hegyek Angyala szólított és üdvözölt engem, majd azt mondta: »Ó Mohamed! Parancsolj, amit szeretnél. Ha akarod, e két hatalmas hegyet rájuk omlasztom.«ˮ A Próféta () azt mondta: »Ne, remélem, hogy Allah megadja, hogy olyan gyerekeket nemzenek majd, akik egyedül Allahot imádják, és nem állítanak Mellé társat.«” (Al-Bukhári és Muszlim)

Néhány muszlim manapság túlzottan sietve akarja közvetíteni a dáwát annak reményében, hogy azonnal learathatja gyümölcseit. Az ember személyes vágyai bemocskolják a dáwa őszinteségét. Ezért van az, hogy bizonyos dáwa erőfeszítések kudarcba fulladnak a résztvevők viselkedése miatt. Hol van a türelem és a kitartás? Évekkel később a Próféta () vágya valóra vált nagy szenvedés, türelem és hosszú harcok után.

Ibn Maszúd, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Még most is emlékszem, mintha látnám Allah Küldöttét (), amint elmesél egy történetet, amelyben az egyik prófétát üldözte a népe, vérét ontotta, és miközben letörölte a vért az arcáról, azt mondta: »Ó Allah! Bocsáss meg népemnek, mert bizonyosan nem tudják, mit tesznek.«”(Al-Bukhári és Muszlim)

„Egyszer Zaid ibn Szanah, egy zsidó ember elment a Prófétához () egy temetési menetben a társakkal, Allah legyen velük elégedett, hogy az adóssága kifizetését követelje. Megragadta a Próféta () ruháit, és homlokát ráncolva, nagyon durva módon azt mondta: »Ó Mohamed, te nem akarod kifizetni az adósságot.« Omár, Allah legyen vele elégedett, haragosan nézett rá és azt mondta: »Ó Allah ellensége! Azt mondod Allah Küldöttének (), amit hallok és azt teszed vele, amit látok? Allahra esküszöm, Aki elküldte őt az igazsággal, hogyha nem félnék a rosszallásától, levágnám a fejedet a kardommal.« Allah Küldötte () ránézett Omárra nagyon nyugodtan és azt mondta neki: »Ó Omár, ennek az embernek és nekem valami másra van szükségünk. Arra kellett volna emlékeztetned, hogy fizessem vissza az adósságomat neki szép módon, és őt arra kellett volna emlékeztetned, hogy jogát jobb módon kérje. Ó Omár, vidd őt magaddal és add meg neki a jogát, és adj neki még húsz szá datolyát.«

Amikor Omár, Allah legyen vele elégedett, odaadta Zaidnak a plusz húsz szá datolyát, megkérdezte? »Miért adod nekem ezt a plusz húsz szá-t, Omár?« Omár, Allah legyen vele elégedett, azt felelte: »Allah Küldötte () parancsolta nekem, hogy többet adjak neked haragod miatt viszonzásként.« Zaid azt mondta: »Ó Omár, te ismersz engem?« Omár, Allah legyen vele elégedett, azt felelte: »Nem, ki vagy te?« Azt mondta: »Én Zaid ibn Szanah vagyok.« Azt kérdezte: »A rabbi?« Azt mondta: »A rabbi.« Omár, Allah legyen vele elégedett, azt mondta: »Akkor miért tetted azt Allah Küldöttével, (), amit tettél, és miért mondtad, amit mondtál?« Zaid így felelt: »Omár, felismertem minden jelét a Prófétaságnak a Próféta () arcán, ahogy ránéztem, kettőt kivéve, amit nem láttam. Az első, hogy Allah Küldötte () megbocsátása felülmúlja haragját. A második, hogy minél rosszabbul viselkedik valaki vele, annál toleránsabb lesz. Most már megláttam ezt a kettőt is, ezért tanúmmá teszlek, hogy elfogadtam Allahot Istenemnek, az iszlámot vallásomnak és Mohamedet () Prófétámnak. Arra is tanúmmá teszlek, hogy vagyonom felét Mohamed () ummájának adományozom.« Omár, Allah legyen vele elégedett, azt mondta: »Vagy az umma egy részének, mert nem tudod mindenkinek odaadni.« Azt felelte: »Vagy egy részének.« Zaid visszatért Allah Küldöttéhez () és azt mondta: »Tanúsítom, hogy nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah, és tanúsítom, hogy Mohamed az Ő szolgája és küldötte.« Hitt és tanúságot tett a Prófétának ()” (An-Naszái)

Gondolkodjunk el ezen az eseményen, kimenetelén és a hosszú beszélgetésen, ami lezajlott; talán követjük példaképünket, Mohamedet () az emberek iránti türelmében és abban, hogy kedvességgel és megbocsátással hívta őket.

A Próféta () ösztönözte az embereket, amikor helyesen cselekedtek és az optimizmus lelkületét árasztotta szívükbe. Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Elindultam Umrára a Prófétával () Medinából, és amikor megérkeztünk Mekkába, azt mondtam: »Ó Allah Küldötte! Apámat és anyámat adom felszabadításodért! (jellemző mondat akkoriban – a ford.) Rövidítettem az imáimat, és elvégeztem őket, és böjtöltem és megtörtem a böjtöt.« A Próféta () azt felelte: »Nagyon jó, Áisa«, és nem szidott meg.” (An-Naszái)

A Próféta () étele

Banketteket az elit és a hatalommal rendelkezők házaiban tartanak, de mi a helyzet a Próféta () ételével és italával, aki számos föld és nép vezetője volt, és akihez a tevék bőséges ellátást, aranyat és ezüstöt szállítottak, amelyet megszámlálni sem tudott? A királyok életét élte, a vagyonos és gazdag emberek ételét ette? Vagy élete tökéletesebb és ideálisabb volt?

Nem kell csodálkozni a Próféta () szerény és egyszerű ételén. Anasz, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () soha nem evett kenyeret és húst ebédre vagy vacsorára, csak ha vendégei voltak.”(At-Tirmidhi)

A hadíth megmutatja, hogy a Próféta () nem ette tele magát. Arra is utal, hogy a Próféta soha nem töltötte meg gyomrát teljesen, csak ha vendégei voltak. Csak ilyen esetben evett a Próféta () többet, hogy jó vendéglátó és udvarias legyen vendégeivel.

Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Mohamed () családja soha nem ette tele magát árpakenyérrel két nap egymás után, egészen haláláig.” (Muszlim)

Egy másik elbeszélésben azt mondta:

„Soha nem lakott jól Mohamed () családja három egymást követő este Medinába való érkezésétől haláláig.” (Al-Bukhári és Muszlim)

Volt, hogy a Próféta () nem talált semmilyen élelmiszert, úgyhogy éhesen tért aludni. Ibn Abbász, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () és a családja éhségtől szenvedtek több egymást követő éjen át, és nem találtak (ételt) a vacsorára, és kenyerük legtöbbször árpából készült.” (At-Tirmidhi)

A Próféta () nem azért élt ilyen nehéz körülmények között, mert nem volt pénz, hiszen a tevék folyamatosan hozták a túlcsorduló kincseket. Az oka az volt, hogy a Mindenható Allah Prófétájának () a legmagasabb státuszt szánta. Uqbah ibn Al-Hárith, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () egyik nap vezetett minket az aszr imában, majd hazasietett, és gyorsan visszatért. Én vagy valaki megkérdezte őt (hogy miért tette ezt), és azt felelte: »Aranyat hagytam a házamban, de nem akartam ott tartani ma éjjel, ezért szétosztottam.«” (Al-Bukhári)

Az umma prófétájának () fő jellemzője a csodálatos és páratlan adakozás volt. Anasz, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Allah Küldötte () soha nem kért semmit az iszlám felvételéért. Egy ember elment a Prófétához () és ő adott neki egy nagy nyáj birkát, ami betöltötte két hegy közötti területet. Amikor az ember visszatért a népéhez, azt mondta nekik: »Ó népem! Vegyétek fel az iszlámot, valóban Mohamed annyit adakozik, mint aki nem fél a szegénységtől.«” (Muszlim)

Utánozhatatlan bőkezűsége ellenére gondolkozzunk el a Próféta () helyzetén. Anasz, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () nem evett asztalnál és nem evett vékony, kenyeret egész életében.” (Al-Bukhári)

Áisa, Allah legyen vele elégedett, említette, hogy:

„A Próféta () eljött hozzám és megkérdezte: »Van ételed?« Én azt válaszoltam, hogy: »Nincs.« Azt mondta: „Akkor böjtölök.” (At-Tirmidhi)

Hiteles közlésekből tudjuk, hogy a Próféta () és a családja datolyán és vízen élt egy vagy két hónapig. (Al-Bukhári és Muszlim)

Az étel hiánya ellenére a Próféta () nemes lelkével hálás volt a Mindenható Allah áldásaiért, amikor ételt adott neki, és megköszönte annak az embernek is, aki elkészítette, és nem szidta le, ha hibázott, mert őszintén hitt benne, hogy a legjobb képessége szerint (készítette el az ételt), csak nem sikerült neki. Ezért a Próféta () soha nem kritizálta az ételt, nem sértette meg az étel készítőjét, és nem utasította el az elérhető ételt, és nem kért olyat, ami nem volt elérhető. A gyomor megtöltése bizonyos ételekkel soha nem volt fontos az iszlám prófétája () számára. Abu Hurairah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Allah Küldötte () soha nem kritizált semmilyen ételt. Ha ízlett neki, megette; na nem ízlett neki, otthagyta.” (Al-Bukhári és muszlim)

A tisztelt olvasót, akit lefoglal a különböző étel és ital, arra hívom, hogy hallgassa meg, mit mondott az iszlám seikhje, Ibn Tajmijah, Allah legyen vele könyörületes:

„Az étel és ruházat tekintetében a legjobb útmutatás a Prófétáé (). Étellel kapcsolatos viselkedési szabálya az volt, hogy megette az elérhető ételt, ha ízlett neki. Emellett nem utasította el az elérhető ételt, és nem akart elérhetetlen ételhez jutni. Más szavakkal, ha kenyér és hús, vagy gyümölcs és kenyér és hús, vagy csak datolya, vagy csak kenyér volt, azt ette meg. Amikor kétféle ételt hoztak neki, nem mondta, hogy nem evett kétféle ételt egy időben. Nem utasított el semmilyen ételt jó íze vagy édessége miatt. A Próféta () azt mondta:

»Valóban, én  imádkozom és alszom éjjel, böjtölök és megtöröm a böjtöt és vannak feleségeim. Tehát aki elfordul az én sunnámtól, az nem tartozik hozzám.« (An-Naszái)

A Mindenható Allah megparancsolta nekünk, hogy együnk engedélyezett (hálál), jó ételt, és adjunk hálát Neki. Tehát aki megtilt egyfajta jó és engedélyezett ételt, az megszegi a saría határait, és aki nem ad hálát a Mindenható Allahnak, az figyelmen kívül hagyja az Ő Jogait. A Próféta () életmódja a legjobb és mérsékelt mód, és az ettől való eltévelyedés kétféle módon történhet:

♦         Az ember extravagánsan költ és bármit megeszik, amit megkíván, figyelmen kívül hagyva a saría előírásait.

♦         Az ember megtiltja a jó és engedélyezett ételt, a szerzetesség újítását vezeti be, amit a Mindenható Allah soha nem rendelt el, még ha nincs is szerzetesség az iszlámban.

Hozzátette:

„Minden engedélyezett étel jó, és minden jó étel engedélyezett, mert a Mindenható Allah a jó ételt engedélyezetté tette számunkra, de megtiltotta nekünk a rosszat. Tehát az étel jósága attól függ, hogy az étel tápláló és ízletes legyen. A Mindenható Allah megtiltott mindent, ami káros a számunkra, és megengedett mindent, ami hasznos nekünk.”

Azt is hozzátette:

„Az emberek különböznek az étel, a ruházat és az éhség és elteltség tekintetében, és az ember állapotában is. A legjobb tett az, ami a legnagyobb engedelmesség a Mindenható Allahnak és a leghasznosabb annak, aki megteszi.”

 Az emberek méltóságának védelme

A tudás kereséséért és az Istenemlegetésért történő találkozók a legjobbak, akkor mit gondolunk egy olyan találkozóról, amelyet az emberiség tanítója vezet beszédeivel, tanításaival és útmutatásával? A Próféta () találkozóinak tisztasága és az ő személyisége segített javítani magán annak, aki hibázott, tanította a tudatlant, emlékeztette a gondatlant és elutasított mindent a jóságon kívül. Figyelmesen hallgatott arra, aki beszélt, de nem tűrte a pletykát, a kibeszélést és a rágalmazást. Így megőrizte azoknak a méltóságát, akik nem voltak jelen.

Itbán ibn Málik, Allah legyen vele elégedett közölte, hogy amikor a Próféta () felállt imádkozni, megkérdezte:

„Hol van Málik ibn Ad-Dukhsum?” Az egyik ember azt felelte: „Ő egy képmutató és nem szereti Allahot és a Küldöttét.” Ezt hallva a Próféta () azt mondta: „Ne mondd ezt. Nem láttad, hogy azt mondta: »Senkinek nincs joga az imádathoz, csak Allahnak« és ezzel csak Allah tetszését kereste? Allah megtiltotta a Poklot azoknak, akik azt mondják: »Senkinek nincs joga az imádathoz, csak Allahnak«, és ezzel csak Allah tetszését keresik.” (Al-Bukhári és Muszlim)

A Próféta () figyelmeztetett a hamis tanúság és az emberek jogainak áthágása ellen. Abu Bakr, Allah legyen vele elégedett, azt mondta, hogy a Próféta () azt mondta:

„»Elmondjam nektek a legnagyobb bűnöket?« Azt mondták: »Melyek azok, Ó Allah Küldötte?« Azt mondta: »Társat állítani imádatban Allah mellé és nem teljesíteni a szülők iránti kötelességet.« Felült kényelmes pozíciójából és hozzátette: »Figyelmeztetlek titeket a hamis állítások ellen és a hamis tanúzás ellen.« A Próféta () addig ismételte, amíg azt hittük sosem  hagyja abba (irántuk érzett szimpátiából).” (Al-Bukhári és Muszlim)

A Hívők Anyja, Áisa iránt, Allah legyen vele elégedett, érzett nagy szeretette ellenére a Próféta () kritizálta őt, amiért pletykált, és megmutatta, mennyire súlyos ez. Áisa, Allah legyen vele elégedett, közölte:

„Azt mondtam a Prófétának (): »Elég neked, hogy Szafijjának ilyen és ilyen hibája van.« (Néhány narrátor azt mondta, hogy ő úgy értette, hogy Szafijja, Allah legyen vele elégedett, alacsony volt.) Erre a Próféta () azt mondta: »Olyan súlyos szót szóltál, hogyha belekeveredne a tenger vizébe, megváltoztatná a színét.«” (Abu Dáwúd)

A Próféta () jó hírt hozott annak a muszlimnak, aki muszlim társa tisztességét megvédi a távollétében. Azt mondta:

„Aki megvédi testvére méltóságát távollétében, Allah bizonyosan megmenti azt a Pokoltól.” (Ahmed)

 A Mindenható Allah gyakori emlegetése

Az iszlám Prófétája (), nagy figyelmet szentelt az Istenszolgálatnak és a szív kapcsolatának a Mindenható Allahhal. Nem pazarolt el egyetlen pillanatot sem úgy, hogy ne emlegette volna a Mindenható Allahot, ne dicsérte volna, ne adott volna hálát Neki, ne kérte volna bocsánatát és ne tartott volna bűnbánatot. Bár a Mindenható Allah megbocsátotta múltbeli és jövőbeli bűneit, hálás szolgája volt a Mindenható Allahnak és olyan Próféta, aki folyamatosan megköszöni Allahnak kegyeit és dicséri a Mindenható Allahot. Megadta Urának az Őt megillető tiszteletet, ezért dicsérte Őt, fohászkodott Hozzá és visszatért Hozzá. Ismerte az idő értékét, ezért a legjobban kihasználta a Mindenható Allah imádatára és a Neki való engedelmességre.

Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () minden pillanatban a Mindenható Allahra emlékezett.” (Muszlim)

Ibn Abbász, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Számoltuk, hogy Allah Küldötte () azt, hogy: »Ó Allah, bocsáss meg nekem és fogadd el bűnbánatomat. Valóban, Te vagy, aki elfogadod a bűnbánatot és a Könyörületes.« százszor mondta egy alkalommal.” (Abu Dáwúd)

Abu Huraira, Allah legyen vele elégedett, közölte, hogy hallotta, amint a Próféta () azt mondja:

 „Allahtól több mint hetvenszer kérek bocsánatot és tartok bűnbánatot.” (Al-Bukhári)

A Próféta () fohászairól, amit gyakran mondott házában, Umm Szalamah, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Ó Allah! Szívek Forgatója! Szilárdítsd meg szívemet a Te vallásodon.” (At-Tirmidhi)

 Szomszédok

Milyen tiszteletreméltó volt Allah Küldötte () szomszédsága! A szomszédnak magas rangja volt a Próféta () szemében. A Próféta () azt mondta:

„Dzsibríl (Gábriel) addig tanította nekem, hogy viselkedjek a szomszédokkal kedvesen és udvariasan, hogy azt hittem, azt fogja parancsolni, hogy örököseimnek is tegyem meg őket.” (Al-Bukhári és Muszlim)

A Próféta () lelkére kötötte Abu Dharr-nak, Allah legyen vele elégedett, a következőket:

„Ó Abu Dharr, amikor levest készítesz, adj hozzá vizet, és adj belőle (ajándékként) a szomszédaidnak.” (Muszlim)

A Próféta () figyelmeztetett a szomszédoknak való károkozás ellen:

„Nem lép be a Paradicsomba az, akinek a szomszédja nem érzi magát biztonságban az ő gonoszságaitól.” (Muszlim)

Milyen jó szomszéd az, akinek a Próféta () azt mondta:

„Aki valóban hisz Allahban és az Utolsó Napban, az bánjon jól a szomszédaival.” (Muszlim)

 Jó társaság

Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„Amikor a Próféta () megtudta, hogy valaki valami (rosszat) tett, nem azt mondta: »Miért tesz ez és ez (tehát hogy kimondta volna a nevét és felfedte volna az emberek előtt kilétét) ilyet?« Ehelyett azt mondta: »Miért tesz néhány ember ilyet…«” (Abu Dawúd)

Anasz ibn Málik, Allah legyen vele elégedett, azt mondta, hogy egy ember elment a Prófétához () és sáfrány-nyomok voltak rajta. A Próféta () ritkán kritizált bárkit szemtől szembe valamiért, ami nem tetszett neki, ezért amikor elment, azt mondta:

„Megmondanád ennek az embernek, hogy le kellene mosnia ezeket (a foltokat)?” (Abu Dáwúd és Ahmed)

Ibn Maszúd, Allah legyen vele elégedett, közölte, hogy a Próféta () azt mondta:

„Ne mondjam el nektek, hogy milyen az az ember, aki tiltott a Pokol számára, hogy megérintse, vagy akinek tilos (bemennie) a Pokolba? Tilalmas annak, aki közvetlen (az emberekkel szerénysége miatt), kedves és lágy természetű (emberekkel való viselkedésében) és könnyű (vele az élet).” (At-Tirmidhi)

 Az emberek jogainak megadása

Az embernek sok kötelessége van: a Mindenható Allah jogai, a család jogai, önmagunk jogai és az emberek jogai. Hogyan szervezte a Próféta () az idejét, és hogyan használta ki legjobban a napját?

Anasz, Allah legyen vele elégedett, azt mondta, hogy három ember ment a Próféta () házához, hogy az Istenszolgálatról kérdezzenek. Amikor elmondta nekik, hogy ő hogyan végzi az Istenszolgálatokat, kevésnek találták a magukét, és azt mondták:

„»Hol vagyunk mi a Prófétához () képest, Akinek Allah megfogadta a múltbeli és jövőbeli bűneit?« Egyikük azt mondta: »Én egész éjjel imádkozni fogok életem hátralévő részében.« Egy másik azt mondta: »Én böjtölni fogok egész évben és nem töröm meg a böjtömet.« A harmadik azt mondta: »Én pedig távol tartom magam a nőktől, és soha nem fogok megházasodni.« Amikor a Próféta () ezt meghallotta, odament hozzájuk és azt mondta: »Ti voltatok azok, akik ezeket a dolgokat mondtátok? Allahra, én jobban tudatában vagyok Allahnak, és jobban figyelek Rá, mint bármelyikőtök; de én böjtölök és megtöröm a böjtöt, én imádkozom és alszom, és házasodom nőkkel. Tehát ha bárki nem az én ummámat követi, az nem hozzám tartozik.«” (Al-Bukhári és Muszlim)

 A Próféta () bátorsága és türelme

A Próféta () rendelkezett a legnagyobb bátorsággal, hogy támogassa az iszlámot és a Mindenható Allah szavait győzedelmessé tegye. Ezt az áldást, amit a Mindenható Allah adott neki, megfelelően használta. Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () soha nem ütött meg senkit kezével, csak amikor Allah útján harcolt. Nem ütőt meg sem szolgát, sem nőt.” (Muszlim)

A Próféta () bátorsága segített neki abban, hogy az iszlámra hívjon, és hogy egyedül szembeszálljon a Qurais legmegátalkodottabb hitetlenjeivel. Szilárd maradt iszlámjában, amíg a Mindenható Allah győzelmet nem adott neki. Nem mondta, hogy egyedül szállt szembe velük, vagy, hogy minden ember összeszövetkezett ellene, hanem Allahra hagyatkozott, és dáwáját nyíltan hirdette. A Próféta () a legbátrabb és leghatározottabb emberek közé tartozott. Legtöbben elmenekültek volna, de ő erős maradt. Amikor a Próféta () a Mindenható Allahot imádta a Hira barlangban, senki nem ártott neki. A Quraisiak nem harcoltak ellene, egyik hitetlen nép sem lőtte le nyíllal, amíg nyíltan nem hirdette a Tauhídot (Egyistenhitet) és ki nem jelentette, hogy kötelező minden Istenszolgálatot egyedül a Mindenható Allahnak felajánlani. Ennek eredményeként a hitetlenek csodálkoztak, ahogy a Mindenható Allah mondja:

„És az istenségeket egyetlen istenné teszi? Csodás dolog ez.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 38:5]

Ez azért volt, mert ők bálványokat tartottak közvetítőként maguk és a Mindenható Allah között. A hitetleneket idézve a Mindenható Allah azt mondja:

„Csak azért szolgáljuk őket, hogy Allah közelébe segítsenek bennünket.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:3]

Ezek után elismerték a Mindenható Allah Egyedülvalóságát és Úrságát. A Mindenható Allah azt mondja:

„Ki az, aki gondoskodik rólatok az egekből és a földön? Mondd: Allah! És akkor vagy mi, vagy ti vagytok az igaz vezérlés útján, vagy nyilvánvaló tévelygésben.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 34:24]

Figyeljük meg a többistenhit cselekedeteit, amelyek a muszlimok földjén elterjedtek, mint fohász a halottakhoz és tőlük való segítségkérés, nekik való eskütétel, a tőlük való félelem és az ő jutalmuk reménye. Az emberek belesüllyedtek ebbe a rosszba, míg megszakították kapcsolatukat a Mindenható Allahhal azáltal, hogy másokat társítanak Mellé, vagy a halottakat olyan pozícióba helyezik, mint az Örökkévalót, Aki soha nem hal meg. A Mindenható Allah azt mondja:

„Aki pedig társítást követ el Allahhal szemben, Allah az ő számára tilalmassá tette a Paradicsomot. És az ő menedéke a Tűz lesz. A bűnösöknek nincsenek segítőik.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:72]

Átmegyünk most a másik hegyre, a Próféta () házától északra, az Uhud hegyre, ahol a nagy Uhud csata zajlott. Ebben a nagy csatában nyilvánvalóvá vált a Próféta () bátorsága, kitartása és az, hogy milyen türelemmel viselte az elszenvedett sebeket. Nemes arca vérzett, két őrlőfoga eltört, és fején nyílt seb tátongott.

Szahl ibn Szád, Allah legyen vele elégedett, elmondta nekünk, milyenek voltak a Próféta () sebei:

„Allahra! Tudom, hogy ki mosta Allah Küldöttének () sebeit; ki öntött rá vizet és milyen kezelést kapott. Fatima, Allah legyen vele elégedett, Allah Küldötte () lánya mosta ki a sebet, és Ali, Allah legyen vele elégedett, öntött rá vizet egy pajzsból. A víztől a vér erősebben kezdett folyni, és Fatima, Allah legyen vele elégedett, megégette egy szalma-matrac darabját, és a sebekre helyezte, így megállította a vérzést. Azon a napon a Próféta () metszőfogai letörtek, arca megsérült és sisakja a fejére tört.” (Al-Bukhári)

A bátor harcos, aki részt vett az iszlám történelem ismert csatáiban és híres eseményeiben, Ali ibn Abi Tálib, Allah legyen vele elégedett, azt mondta a Prófétáról ():

„Amikor a csata nagyon erőszakos kezdett lenni és a két fél egymást támadta, Allah Küldöttével () védtük magunkat. Egyikünk sem volt közelebb az ellenséghez, mint ő.” (Al-Baghawi)

A Próféta () fényes példát mutatott és tökéletes példakép volt a dáwa ügyeiben nyújtott türelmében, míg a Mindenható Allah megalapozta az iszlám uralmát és lovasai bejárták egész Arábiát, Sámot (a mai Szíria, Palesztina, Jordánia területét) és Transzoxániát. Nem volt olyan városi vagy nomád vidék, ahová ne ért volna el az iszlám üzenete. A Próféta () azt mondta:

„Megfélemlítettek Allah ügyéért, amikor senkit sem félemlítettek meg; szenvedtem Allah ügyéért, amikor senki sem szenvedett, harminc éjjel és nappal Bilálnak és nekem nem volt olyan ételünk, amit bármilyen élőlény megenne, kivéve amit Bilál a hóna alatt hozott (tehát nagyon kevés élelem).” (At-Tirmidhi)

A pénz és a hadizsákmány ellenére, amit a Mindenható Allah engedélyezett a Prófétának () egy dinárt vagy egy dirhemet sem hagyott örökségül. Ehelyett a tudást hagyta örökül, ami a Próféta () hagyatéka. Aki szeretne venni ebből a hagyatékból, megteheti – milyen csodálatos hagyatékot kap!

Áisa, Allah legyen vele elégedett, azt mondta:

„A Próféta () nem hagyott maga után egy dirhemet, dinárt, birkát vagy tevét sem, és nem írt végrendeletet sem vagyonáról halála előtt (mert nem volt vagyona).” (Muszlim)

 A Próféta () fohászai

A fohász egy nagy Istenszolgálat, amely senki mást nem illet meg, csak a Mindenható Allahot. A fohász kifejezi, hogy az embernek szüksége van a Mindenható Allahra, és kijelenti az ember erőtlenségét. Jelzi, hogy az ember a Mindenható Allah szolgája és jelzi az ember alázatosságát. Magába foglalja a Mindenható Allah dicséretét, és jóakaratot és bőkezűséget tulajdonít Neki. Ezért a Próféta () azt mondta:

„A fohász az Istenszolgálat (lényege).” (At-Tirmidhi)

A Próféta () gyakran fohászkodott a Mindenható Allahhoz, kimutatta, mennyire szüksége van a Mindenható Allahra, és szeretett fohászkodni Hozzá tömör szavakkal. A következőkben a Próféta () fohászaiból olvashatunk néhányat:

♦         „Ó Allah, javítsd a vallásomat, amely ügyeim védelmezője; javítsd az evilági ügyeimet, ahol az életem van; javítsd a Túlvilágomat, amelytől függ eljövendő életem; tedd életemet bőség forrásává minden jó dologban és tedd halálomat kényelem forrásává és védj meg minden rossztól.” (Muszlim)

♦         „Ó Allah, a mennyek és a föld Teremtője, Te ismered a láthatatlant és a láthatót, minden dolog Ura és Tulajdonosa. Tanúsítom, hogy nincs más isten, csak Te; menedéket keresek Nálad saját magam rossza elől, a Sátán rossza elől, és az elől, hogy társakat állítsak (Allah mellé), és attól, hogy rosszat kövessek el, vagy rosszat okozzak egy másik muszlimnak.” (Abu Dáwúd)

♦         „Ó Allah, tedd nekem elégségessé azt, amit Te engedélyezetté tettél ahelyett, amit Te megtiltottál, és add, hogy a Te ellátásoddal ne legyen szükségem másokra.” (At-Tirmidhi)

♦         „Ó Allah, bocsáss meg nekem, add nekem Könyörületedet, és add, hogy csatlakozhassam a legmagasabb (státuszú) társakhoz (a Túlvilágon).” (Al-Bukhári és Muszlim)

A Próféta () gyakran fohászkodott Urához mind nehézségben és könnyebbségben annyira, hogy köpenye lecsúszott a válláról, miközben fohászkodott a Mindenható Allahhoz a Badri csatában, hogy adjon a muszlimoknak győzelmet és a többistenhívőknek vereséget. A Próféta () önmagáért, a családjáért, a társaiért is fohászkodott, és minden muszlimért.

 A látogatás vége

Miután élvezettel elolvastuk a Próféta () hadíthait, életrajzát, küzdelmeit Allah ügyéért és szenvedéseit, a Próféta () is rendelkezik bizonyos jogokkal, amelyeket meg kell adnunk neki. Ennek megtételével tökéletesíthetjük a jóságot és az egyenes úton haladunk. A Próféta () jogai közé tartoznak a következők:

▪ Őszintén higgyünk benne, szavaiban és tetteiben, és higgyünk mindabban, amit hozott.

▪ Engedelmeskednünk kell neki és el kell kerülnünk az engedetlenséget.

▪ Az ő ítéletére kell hivatkoznunk és el kell fogadnunk ítéletét.

▪ Meg kell adnunk a Prófétának () az őt megillető tiszteletet túlzásba vitel és figyelmen kívül hagyás nélkül, őt kell példaképünknek tekintenünk az élet minden területén, és jobban kell őt szeretnünk, mint vagyonunkat, családunkat, gyerekeinket és minden embert.

▪ Tisztelnünk kell a Prófétát (), támogatnunk kell az iszlámot, meg kell védeni ummáját és újjá kell élesztenünk a muszlimok között.

▪ Szeretnünk kell nemes társait is, és kérjük Allahot, hogy legyen velük elégedett, meg kell védenünk őket és olvasnunk kell életrajzaikat.

▪ A Próféta () iránti szeretet megköveteli, hogy kérjük a Mindenható Allahot, hogy békét és áldásokat küldjön rá. A Mindenható Allah azt mondja:

„Allah és az Ő angyalai áldást mondanak a Prófétára. Ó ti, akik hisztek! Mondjatok ti is áldást érte és kegyesen köszöntsétek!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 33:56]

A Próféta () azt mondta:

„»A legjobb a napjaitok közül a péntek; ezen a napon lett megteremtve Ádám (béke legyen vele) és ezen a napon halt meg, ezen (a napon) lesz megfújva a trombita és ezen (a napon) hallatszik majd a kiáltás, ezért sokat fohászkodjatok értem ezen (a napon), mert értem végzett fohászaitok elfogadtatnak.« Az emberek megkérdezték: »Ó Allah Küldötte, hogy lehet, hogy imáink elérnek téged, mikor tested már elporlad?« Azt felelte: »A Magasztos Allah megtiltotta a földnek, hogy eleméssze a Próféták testét.«” (Abu Dáwúd és Ibn Mádzsah) (Al-Albáni: Szahíh)

A Próféta () ummmája nem lehet fukar a nemes Próféta () jogaival szemben. A Próféta () azt mondta:

„A fukar muszlim az, aki ha hallja a nevemet, nem fohászkodik értem” (At-Tirmidhi)

Azt is mondta:

 „Ha emberek ülnek egy találkozón, és nem említik Allah nevét, vagy nem fohászkodnak a Prófétájáért, biztos, hogy meg fogják bánni. A Mindenható Allah vagy megbünteti őket vagy megbocsát nekik.” (At-Tirmidhi)

 Búcsú

Mielőtt elhagyjuk az umma Prófétájának () hittől illatos házát, amelynek alapzata az engedelmesség, nem maradt más hátra, mint tanítás a megváltás keresőjének és útmutatás az útkeresőnek. Tudunk néhány eseményről, hogy a tudósok a jámbor elődök közül milyen buzgón követték a szunnát. Allah tegyen minket olyanná, akik a legjobb módon követjük a Próféta () szunnáját!

A szunna népének imámja, Ahmed ibn Hanbal, Allah legyen vele könyörületes, azt mondta:

„Soha nem írtam le egy hadíthot sem anélkül, hogy ne alkalmaztam volna. Egy nap megtudtam, hogy a Próféta () köpölyöztetett, és Abu Taibénak, a köpölyözőnek egy dinárt fizetett érte. Ennek megfelelően én is egy dinárt fizettem a köpölyözőnek, miután megcsináltattam.”

Abdur-Rahman ibn Mahdi, Allah legyen vele elégedett, azt mondta, hogy hallotta, hogy Szufián azt mondta:

„Soha nem tanultam meg a Próféta () egy hadíthát sem anélkül, hogy megvalósítottam volna, még ha csak egyszer is.”

Muszlim ibn Jaszaar, Allah legyen vele könyörületes, azt mondta:

„Cipőben imádkozom annak ellenére, hogy könnyebb nekem, ha leveszem, csak azért, hogy kövessem a Próféta () szunnáját.”

Végül itt van egy kiváló hadíth a tisztelt olvasó figyelembevételére. A Próféta () azt mondta:

„Az egész ummám bemegy a Paradicsomba, kivéve az, aki elutasítja.” (A társak, Allah legyen velük elégedett) azt kérdezték: „Ki utasítaná el, ó Allah Küldötte?” Azt felelte: „Aki engedelmeskedik, az bemegy a Paradicsomba, és aki engedetlen, az elutasítja (a Paradicsomba való belépést).” (Al-Bukhári)

Fohászkodunk a Mindenható Allahhoz, hogy adjon nekünk szeretettet a Próféta () iránt, és adja, hogy követni tudjuk az ő egyenes útját, amely sem nem vezet félre, és nem félrevezetett. Kérjük a Mindenható Allahtól, hogy adja áldásait Mohamed Prófétára, amíg az éjszaka és a nappal váltakozik, és amíg jó emberek említik. Kérjük a Mindenható Allahtól, hogy gyűjtsön össze minket a Prófétával () a legmagasabb Firdauszban (a Paradicsomban), nyugtassa szemünket azzal, hogy látjuk őt, és adja meg, hogy igyunk a Haudh-jából (medencéjéből) olyan vizet, amely után soha nem leszünk szomjasak. Allah békéje és áldásai legyenek Prófétánkon, Mohameden, a családján és minden társán.

 Referenciák:

♦         Madzsmú Fatawa ibn Tajmija

♦         At-Tabaqát Al-Kubra, Ibn Szád

♦         Asz-szíra An-Nabawija, Ibn Kathír

♦         Zád Al-Maád, Ibn Al-Qajjim

♦         Szahíh Al-Dzsámi, Seikh Al-Albáni

♦         Sarh Al-Umma, Al-Baghawi

♦         Kitáb Asz-Szijár

♦         Kitáb Az-Zuhd, Imám Ahmed

♦         Szahíh A-Bukhári

♦         Szahíh Muszlim

♦         Szunan At-Tirmidhi

♦         Szunan An-Naszái

♦         Szunan Ibn Mádzsah

♦         Szunan Abu Dáwúd



[1] SallaAllhu ʻalayhi wa sallam - Allah áldásai és békéje legyen vele  

Visszajelzés