Isten fogalma a nagyobb vallásokban

 Bevezetés

Civilizációnk egyik legjellemzőbb tulajdonsága a vallások és etikai rendszerek nagy száma. Az emberiség mindig meg kívánta érteni a teremtés okát és saját helyét a dolgok elrendezésében.

Arnold Toynbee tanulmányozta az emberiség történelmét a korokon át, és az eredményeket egy monumentális tízkötetes műben összegezte és arra jutott, hogy a vallás a történelem folyamán mindig is központi szerepet játszott. Az „Observer” 1954. október 24.-i cikkében azt írta:

„Ismét úgy gondolom, hogy a vallás birtokolja a kulcsot a lét titkaihoz;”

A vallás az Oxford szótár szerint azt jelenti: „hit egy emberfeletti ellenőrző hatalomban, különösen egy személyes Istenben vagy istenekben, akik engedelmességre és imádatra jogosultak.”

Minden nagyobb vallás közös jellemzője a hit egy univerzális Istenben vagy magasrendű isteni felsőbbségben, aki mindenre képes és mindent tud. Minden nagyobb vallás követői abban hisznek, hogy az Isten, akit szolgálnak, ugyanaz az Isten, akiben mások hisznek.

A marxizmus, a freudizmus és más ’nem-vallásos’ hitek megpróbálták megtámadni a szervezett vallás gyökerét. Azonban ezek maguk is hitrendszerekké fejlődtek. Például amikor kommunizmus volt sok országban, azt ugyanolyan odaadással és meggyőződéssel hirdették, mint ami a vallások hirdetésére jellemző.

A vallás az emberi létezés integrált része.

A Dicsőséges Korán azt mondja a következő ájában:

„Mondd: «Ó Kӧnyv Népe (zsidók és keresztények)! Jöjjetek (és egyezzünk meg) kӧztünk és kӧztetek egyenes és igazságos szóra: Arra, hogy nem szolgálunk mást csak Allah-ot! (És arra, hogy) Nem állítunk Mellé társakat! (És arra, hogy) Egyikünk sem választja a másikat urának Allah helyett!...»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:64 (részlet)]

A különböző vallások tanulmányozása nagyon hasznos tapasztalat volt számomra. Megerősítette a hitemet, hogy Isten minden emberi lélekbe megteremtette a Róla való ismeretet. Az ember pszichológiai felépítettsége alapján felismeri a Teremtő létezését, kivéve, ha meggyőzik az ellenkezőjéről. Más szavakkal, az Istenben való hithez nem kell rábeszélés, míg a megtagadásához igen.

 A NAGYOBB VALLÁSOK OSZTÁLYOZÁSA

A világ vallásait nagy vonalakban két részre lehet osztani, mint szemita és nem szemita vallások. A nem szemita vallásokat két részre lehet osztani, mint ária és nem ária vallások.

 Szemita vallások

A szemita vallások a szemiták között keletkezett vallások. A Biblia szerint Noé próféta (béke legyen vele) egyik fiának neve Sém. Sém leszármazottait ismerjük szemita néven. Ezért a szemita vallások azok, amelyek a zsidók, arabok, asszíriaiak, főniciaiak stb. között keletkeztek. A nagyobb szemita vallások a zsidóság, a kereszténység és az iszlám. Mindezek a vallások prófétai vallások, amelyek hite szerint isteni útmutatás érkezett hozzájuk Isten prófétáitól.

 Nem szemita vallások

A nem szemita vallásokat tovább lehet osztályozni ária és nem ária vallásokra:

Ária vallások

Az ária vallások az áriák között keletkezett vallások, akik egy hatalmas, indoeurópai nyelven beszélő csoport, akik Irán és Észak-India területén terjedtek el a Krisztus előtti második évezred elején (Kr. e. 2000-1500).

Az ária vallásokat tovább lehet osztályozni védikus és nem védikus vallásokra. A védikus vallás a félrevezető hinduizmus vagy brahmanizmus nevet kapta. A nem védikus vallások a szikhizmus, a buddhizmus, a dzsainizmis, stb. Majdnem minden ária vallás nem prófétai vallás.

A zoroasztrianizmus egy ária, nem védikus vallás, amelynek nincs kapcsolata a hinduizmussal. Prófétai vallásnak tartja magát.

Nem ária vallások

A nem ária vallások különböző eredettel bírnak. A konfucianizmus és a taoizmus kínai eredetűek, míg a sintoizmus japán eredetű. E vallások közül sok nem rendelkezik az Isten fogalmával és inkább tarthatóak etikai rendszereknek, semmint vallásoknak.

 A legmegfelelőbb meghatározása Istennek bármely vallásban

Azt, hogy egy vallás milyen Isten-képpel rendelkezik, nem lehet megítélni csupán a követői gyakorlatát megfigyelve. Elég általános, hogy sok vallás követőinek fogalma sincs az írásaikban található Isten-képről. Ezért jobb, ha bármely vallás Isten-fogalmát a szent szövegeiket megvizsgálva elemezzük.

Kӧvessük Isten fogalmát a világ nagy vallásaiban azáltal, hogy írásaikat elemezzük.

 ISTEN FOGALMA A HINDUIZMUSBAN

Az ária vallások közül a legnépesebb a hinduizmus. A ’hindu’ tulajdonképpen egy perzsa szó, amely az Indus völgyén túl élőkre utal. A köznyelvben azonban a hinduizmus egy összefoglaló kifejezés, amely többféle vallásos hitet foglal magába, amelyek közül a legtöbb a Védákon, az Upanisadokon és a Bhagavad Gítán alapszik.

 Általános Isten-fogalom a hinduizmusban

A hinduizmus az általános elképzelés szerint egy többistenhívő vallás és valóban, a legtöbb hindu megerősítené ezt, kifejezve hitét istenek sokaságában. Néhány hindu egy hármas Istenségben hisz, míg mások ténylegesen hisznek 330 millió Isten létezésében. Azonban a tanult hinduk, akik ismerik írásaikat, ragaszkodnak ahhoz, hogy egy hindunak egyetlen Istenben kell hinnie.

A legnagyobb különbség a hindu és a muszlim Isten-kép között a hinduk hite a panteizmus filozófiájában. A panteizmus mindent, élő és élettelen dolgot isteninek és szentnek tekint. A hinduk ezért a fákat, a Napot, a Holdat, az állatokat és az embereket is Isten megnyilvánulásainak tekintik. Az egyszerű hindu szerint minden Isten.

Az iszlám ezzel ellentétben az embernek azt tanítja, hogy önmagát és környezetét az isteni teremtés példáinak tekintse, ne istenségnek. A muszlimok ezért abban hisznek, hogy minden Istené, vagyis Isten egy birtokos jelzővel. Más szavakkal, abban hiszünk, hogy minden Istenhez tartozik. A fák, a Nap, a Hold és minden ebben az univerzumban Isten tulajdona.

Tehát a legnagyobb különbség a hindu és a muszlim hitelvek között egyetlen betű. A hinduk szerint minden Isten. A muszlimok szerint pedig minden Istené, egy birtokos jelzővel.

A Szent Korán azt mondja:

„Jöjjetek (és egyezzünk meg) kӧztünk és kӧztetek egyenes és igazságos szóra: Arra, hogy nem szolgálunk mást csak Allah-ot! (És arra, hogy) Nem állítunk Mellé társakat! (És arra, hogy) Egyikünk sem választja a másikat urának Allah helyett!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:64 (részlet)]

Az első közös dolog, hogy „hogy nem szolgálunk mást csak Allah-ot!”

Tehát próbáljuk megkeresni, mi a közös a hindu és a muszlim írásokban.

 Bhagavad Gíta

A hindu írások közül a legnépszerűbb a Bhagavad Gíta. Olvassuk el a következő verset a Gítából:

„Akiknek intelligenciáját ellopták az anyagi vágyak, alávetik magukat félisteneknek, és az ő természetüknek megfelelő istenszolgálati törvényeiket és szabályaikat követik.” [Bhagavad Gíta, 7. fejezet 20. vers (B. G. 7:20)]

A Gíta azokról az emberekről beszél, akik anyagiasak, ezért félisteneket imádnak az Igaz Isten mellett.

 Upanisadok

Az Upanisadokat a hinduk szent iratoknak tartják. Olvassuk a következő verseket az Upanisadokból:

i) „Ekam evaditijam” - „Ő Egy második nélkül” [Csandogja Upanisad 6:2:1]

ii) „Na kaszja kaszudzs dzanita na kadhipah.” - „Nincs Neki sem szülei sem Ura.” [Szvetaszvatara Upanisad 6:9]

Olvassuk a következő verset az Upanisadokból:

iii) „Na taszja pratima aszti.” - „Nincs Hozzá hasonló.” [Szvetaszvatara Upanisad 4:19]

„Nainam urdhvam na tirjankam na madhie na paridzsagrabhat na taszi pratime aszti jasja nama mahad jasah.” -„Nincs Hozzá hasonló, Akinek neve nagy dicsőség.”[1] [Kelet szent könyvei, 15. kötet, Az Upanisad, II. rész 253. oldal]

Hasonlítsuk össze  a fenti verseket a Szent Korán verseivel:

„És senki és semmi nem hasonló Őhozzá.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 112:4]

„Nincs Hozzá hasonló!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 42:11 (részlet)]

iv) Az Upanisad következő versei arra utalnak, hogy az ember képtelen elképzelni Istent bármilyen formában:

„Na szamdrsze tiszthati rupam aszja, na kakszusza paszjati kasz kanaiam. Hrda hrdistham manasza ja enam, evam vidur amrtasz te bhavanti.” - „Alakja nem látható; senki sem látja Őt szemmel. Akik szívükön és elméjükön keresztül megismerik Őt, mint Aki a szívekben lakik, azok halhatatlanok lesznek.”    [Szvetaszvatara Upanisad 4:20]

A Szent Korán ezt az aspektust a következő versben tárgyalja:

„A tekintetek Őt nem érik el, ám Ő eléri a tekinteteket. Ő a Kegyes és a tudással Biró.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:103]

 A Védák

A Védákat tartják a legszentebbnek a hindu írások közül. 4 fő Véda létezik: Rig Véd, Jadzsur Véd, Szam Véd és Atharva Véd.

1. Jadzsur Véd

Olvassuk a következő verseket a Jadzsur Védból:

i) „Na taszja pratima aszti” - „Nincs Neki alakja” [Jadzsur Véd 32:3]

Ezek után azt mondja: „mivel Ő nem született, méltó az imádatunkra.”

„Nincs alakja, Neki, Akinek dicsősége, valóban, nagy. Ő magában foglal minden fényes tárgyat, mint a Nap, stb. Ne ártson nekem, ez az én imám. Mivel Ő nem született, méltó az imádatunkra.” [A Jadzsur Véda Devi Csand M. A.-tól, 377. oldal]

ii) „Ő testnélküli és tiszta.” Ezt a Jadzsurvéd említi, a 40:8. versben:

„Ő elért a Fényességig, Testetlenségig, Sebezhetetlenségig, Bűntelenségig, a tisztaságig, amelyet bűn nem sértett meg. A nagy látókörű, bölcs, mindent magába foglaló, önmagában létező előírta a célokat, ahogyan az illendőség megkívánja, az Örök Időkig.” [Jadzsurvéd 40:8]

iii) Szintén a Jadzsur Véda említi:

„Andhatama pravisanti je aszambhuti mupaszte” - „Belépnek a sötétségbe, akik természetes dolgokat imádnak”, mint például a levegő, víz, tűz, stb. „Egyre mélyebbre süllyednek a sötétségbe azok, akik szambhuti-t imádnak” A szambhuti a teremtett dolgokat jelenti, mint például asztal, szék, bálvány, stb. [Jadzsurvéd 40:9]

iv) Egy imát is említ:

„Vezess minket a jó úton és távolítsd el a bűnt, amely eltévelyedésre és elcsatangolásra késztetne” [Jadzsurvéda 40:16]

2. Atharva Véd

Olvassuk a következő verseket az Atharva védból:

„Dev maha oszi” - „Isten valóban hatalmas” [Atharvavéda 20, 58:3]

„Valóban, Szurja, te hatalmas vagy; valóban, aditja, te hatalmas vagy. Ahogy te valóban hatalmas vagy, a hatalmasságodat imádjuk, te, valóban, hatalmas vagy te, Ó Isten.” [Atharvaveda Szamhiti 2. kötet William Dmight Whitney, 910. Oldal]

A Korán hasonló üzenetet ad az Ar-Rád szúrában:

„Ő Nagy, és a Magasztos.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 13:9 (részlet)]

3. Rig Véd

i) A védák közül a legrégebbi a Rig véda. Ezt tartják a hinduk a legszentebb iratnak. A Rig Véd kijelenti, hogy:

 „A bölcsek (tanult papok) Egy istent különböző neveken hívnak.” [Rigvéda 1:164:46]

ii) A Rigvéda nem kevesebb, mint 33 különböző tulajdonságát nevezi meg a Mindenható Istennek, ebből sokat megemlít a Rigvéda 2. könyv 1. himnusza.

A Rigvédában található tulajdonságok közül az egyik legszebb, amit a Righvéda Szubh II. 3. versében olvashatunk a Mindenható Istenről: ’Brahma’. A Brahma azt jelenti: A Teremtő. Arabra fordítva így hangzik: Al-Khaliq. A muszlimok nem tiltakoznak, ha a Mindenható Istent Khaliq-nak, Teremtőnek vagy Brahma-nak nevezik. Azonban azt semmiképpen nem írnák alá a muszlimok, hogy ’Brahma’ a Mindenható Isten, akinek négy feje van (Allah bocsásson meg ezért), hanem határozottan elzárkóznának ettől.

A Mindenható Isten antropomorf leírása azonban a Jadzsurvéda következő versével is ellenkezik:

„Na taszja Pratima aszti” - „Nincs Neki formája” [Jadzsur Véd 32:3]

A Rigvéda II. könyv 1. himnusz 3. versében (R. V. 2:1:3) található egy másik gyönyörű tulajdonság: Visnu. ’Visnu’ azt jelenti, ’A Fenntartó’. Arabra úgy lehetne fordítani, hogy Ar-Rabb. Ismét, a muszlimok nem ellenkeznének, ha a Mindenható Istent úgy említené valaki, hogy ’Rabb’, Fenntartó’ vagy ’Visnu’. Azonban Visnu népszerű ábrázolása a hinduk között egy olyan istenség, akinek négy karja van, amelyek közül az egyik jobb kezével a ’csakrát’ vagyis egy korongot tart, és az egyik bal kezében egy kagylót, egy madáron lovagol vagy egy kígyón pihen. A muszlimok nem fogadják el Isten semmiféle ábrázolását. Ahogy korábban említettük, ez a Jadzsurvéda 40. fejezetének 19. versével is ellenkezik.

iii) Olvassuk a következő verset a Rig Védból:

„Ma csidanjadvi sanszata” - „Ó barátok, ne imádjatok senkit, csak Őt, az Istenit” [Rigvéda 8:1:1][2]

iv) „A bölcs jógik az elméjükre koncentrálnak; és gondolataikkal a Legfelső Valóságra fókuszálnak, amely Mindenhol Jelenlévő, Hatalmas és Mindentudó. Ő egyedül, ismerve a működésüket, adja az érzékszerveknek feladataikat. Valóban, Hatalmas az Isteni Teremtő dicsősége.”  [Rigvéda 5:81][3]

4) Szam Véd

A Hindu Vedanta Brahma Szutrája a következő:

„Ekam Brahma, dvitija naszte neh na naszte kincsan” - „Csak Egyetlen Isten van, nincs második; egyáltalán nem, egy kicsit sem.”

Tehát csak a hindu írások pártatlan tanulmányozásával ismerhetjük meg Isten koncepcióját a hinduizmusban.

 ISTEN FOGALMA A SZIKHIZMUSBAN

A szikhizmus egy nem szemita, ária, nem védikus vallás. Bár nem tartozik a világ nagy vallásai közé, a hinduizmus egy ágának vagy oldalhajtásának tekinthető, amelyet Guru Nanak alapított a 15. században. Az Észak-Nyugat India és Pakisztán területén található Pandzsábból indult el, amelynek neve azt jelenti, hogy az öt folyó földje. Guru Nanak egy ksatrijában, vagyis katonai erődben született egy hindu családban, de nagyon nagy hatást tett rá az iszlám és a muszlimok.

 A SZIKH ÉS A SZIKHIZMUS MEGHATÁROZÁSA

A ’szikh’ szó a ’sziszja’ szóból származik, amely tanítványt vagy követőt jelent. A szikhizmus tíz guru vallása, az első guru Nanak, és az utolsó Gobind Szingh. A szikhizmus szent könyve a Sri Guru Granth, amely Adi Granth Szahib néven is ismert.

Az öt ’K’

Minden szikhnek öt K-betűvel kezdődő dolgot kell magával tartania, amely megőrzi az identitását.

 Kes – vágatlan haj; az összes guru így hordta.

 Kangha – fésű; a haj rendben tartására szolgál.

 Kada – fém vagy acél karperec; erőért és önmegtartóztatásért.

 Kirpan – tőr; önvédelemhez.

 Kaccsa – egy különleges térdig érő alsónemű a gyorsasághoz.

MUL MANTRA: A SZIKHIZMUS ALAPVETŐ HITTÉTELE

A legjobban úgy tudja a szikh meghatározni a szikhizmus Istenképét, ha idézi a Mul Mantrát – a szikhizmus alapvető hittételét, amely a Guru Granth Szahib elején található.

A Sri Guru Granth Szahib 1. kötetében, a Dzsapudzsi 1. versében található:

„Csak egyetlen Isten létezik, akit úgy hívnak, az igaz, a teremtő, a félelemtől és gyűlölettől mentes, örökéletű és nem nemzetett, önmagában létező, hatalmas és könyörületes.”

A szikhizmus követőinek megparancsolja a szigorú egyistenhitet. Csak egyetlen Magasztos Istenben hisz, akit megnyilvánulatlan formában ’Ek Omkara’ néven említ.

A megnyilvánuló formában Omkara a neve, és a tulajdonságai közé tartoznak a következők:

Kartar – A Teremtő

Szahib – Az Úr

Akal – Az Örökkévaló

Szattanama – A Szent Név

Parvardigar – A Kedves

Rahim – Az Irgalmas

Karim – A Nagylelkű

’Wahe Guru’ – Az Egyetlen igaz Isten.

Amellett, hogy a szikhizmus szigorúan egyistenhívő vallás, nem hisz az Avataravadában – a megtestesülés doktrinájában. A Mindenható Isten nem testesül meg oly módon, amit Avatara-ként ismerünk. A szikhizmus a bálványimádatot is elítéli.

Guru Nanakot Kabir inspirálta

Guru Nanakra annyira hatottak Szent Kabir mondásai, hogy a Sri Guru Nanak Szahib néhány fejezete Szent Kabir verseit is tartalmazza.

Szent Kabir egyik híres verssora:

„Dukh mein Szumirana szabh karein Sukh mein karein na koja Dszo szukh mein szumirana karein To dukh kaje hoje.”

„Mindenki emlékszik Istenre, ha baj van, de senki nem emlékszik Rá békében és boldogságban. Aki emlékszik Istenre békében és boldogságban, miért érné őt baj?”

Hasonlítsuk össze ezt a Szent Korán versével:

„Ha az embert valami baj éri az Urához fohászkodik, Neki mutatva megbánást. Majd miután kӧnyӧrületben részesül, elfeledi azt, amiért korábban fohazkodott Hozzá.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 39:8 (részlet)]

 ISTEN FOGALMA A ZOROASZTRIANIZMUSBAN

A zoroasztrianizmus egy ősi ária vallás, amely Perzsiából indult több mint 2500 évvel ezelőtt. Bár viszonylag kevesen tartoznak hozzá, kevesebb, mint százharmincezren az egész világon, az egyik legősibb vallás. Az iráni próféta, Zoroaszter alapította a zoroasztrianizmust, amely pársziizmusként is ismert. A párszik szent iratai a Daszatir és az Aveszta.

Isten neve a zoroasztriánus vallásban ’Ahura Mazda’. Ahura jelentése: Az Úr, Mazda A Bölcs. Tehát Ahura Mazda A Bölcs Urat vagy A Bölcs Istent jelenti. Az Ahura Mazdában való hit szigorú egyistenhit.

 Isten tulajdonságai a Daszatir szerint:

A Daszatir a következő tulajdonságokkal jellemzi Ahura Mazdát:

 Ő Egyetlen

 Semmi nem hasonlít Hozzá

 Nincs eredete és vége

 Nincs apja, anyja, felesége vagy fia

 Nincs teste vagy formája

 Szem nem láthatja, gondolattal fel nem fogható

 Felette áll mindannak, amit el lehet képzelni

 Közelebb van hozzád, mint te magad.

 Isten tulajdonságai az Aveszta szerint

Az Aveszta, a Gatha és a Jaszna így jellemzik Ahura Mazdát:

 Teremtő   (Jaszna 31:7&11) (Jaszna 44:7) (Jaszna 50:11) (51:7)

 Leghatalmasabb – Legnagyobb   (Jaszna 33:11) (Jaszna 45:6)

 Jótékony – ’Hudai’   (Jaszna 33:11) (Jaszna 48:3)

 Bőséges – ’Szpenta’  (Jaszna 43:4,5,7,9,11,13,15) (Jaszna 44:2) (Jaszna 45:5) (Jaszna 46:9) (Jaszna 48:3)

 ISTEN FOGALMA A JÚDAIZMUSBAN

A júdaizmus vagy zsidóság az egyik legnagyobb szemita vallás. Követőit zsidóként ismerjük, és ők hisznek Mózes (béke legyen vele) prófétai küldetésében.

i) A Deuteronomium következő versében Mózes (béke legyen vele) így figyelmeztet:

„Sama Iszraeli Adonai Ila Hajno Adna Ikhad”

A héber idézet a következőt jelenti:

„Halld, Ó Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Isten” [Biblia, Deut. 6:4]

ii) Olvassuk a következő verseket Ézsaiás könyvéből:

„Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!” [Biblia, Ézsaiás 43:11]

„Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kivül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél.” [Biblia, Ézsaiás 45:5]

„Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos” [Biblia, Ézsaiás 46:9]

iii) A júdaizmus elítéli a bálványimádást a következő versekben:

„Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltõn- szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyûlölnek.”  [Biblia, Exodus 20:3-5]

iv) Hasonló üzenetet ismétel a Deuteronomium könyve:

„Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltõn szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyûlölnek;”  [Biblia, Deut. 5:7-9]

 ISTEN FOGALMA A KERESZTÉNYSÉGBEN

A kereszténység szemita vallás, amely állítása szerint kétbillió követővel rendelkezik. A kereszténység nevét Jézus Krisztusról kapta (béke legyen vele). Jézus (béke legyen vele) az iszlámban is tisztelt személy. Az iszlám az egyetlen nem keresztény vallás, amely előírja a hitet Jézusban (béke legyen vele).

Mielőtt megtárgyalnánk a kereszténység Istenképét, vizsgáljuk meg Jézus (béke legyen vele) helyzetét az iszlámban.

Az iszlám az egyetlen nem keresztény vallás, amely hitelvei között tartja számon a hitet a profétákban és ezen belül a Jézusban (béke legyen vele) való hitet. A muszlim nem muszlim, ha nem hisz Jézusban mint próféta.

Hiszünk abban, hogy ő egyike volt Allah subhanahu wa taʽala leghatalmasabb Küldötteinek.

Hiszünk abban, hogy csodálatos módon született, férfi közreműködése nélkül, amelyben sok mai keresztény nem hisz.

Hiszünk abban, hogy életre keltette a halottakat Isten engedelmével.

Hisszük, hogy meggyógyította a vakon születetteket és a leprásokat Isten engedelmével.

Ha mind a muszlimok, mind a keresztények szeretik és tisztelik Jézust (béke legyen vele), akkor pontosan honnan is válnak szét az útjaik, kérdezhetné valaki. A legnagyobb különbség az iszlám és a kereszténység között, hogy a keresztények ragaszkodnak Krisztus állítólagos istenségéhez. A keresztény írások tanulmányozása megmutatja, hogy Jézus (béke legyen vele) soha nem mondta magáról, hogy isten. Valójában az egész Bibliában egyetlen egy egyértelmű kijelentés nincs, ahol Jézus (béke legyen vele) azt mondta volna, hogy „én vagyok Isten”, vagy, hogy „engem imádjatok”. A Biblia olyan Jézusnak tulajdonított kijelentéseket tartalmaz, amelyek szerint ennek ellenkezőjét mondta. Gondolkozzunk el a Biblia következő kijelentésein, amelyeket Jézusnak (béke legyen vele) tulajdonítanak:

 „Atyám Nagyobb nálam.” [Biblia, János 14:28]

„Atyám mindennél Nagyobb” [Biblia, János 10:29]

„…Isten lelke által űzöm ki az ördögöket…” [Biblia, Máté 12:28]

„…Isten ujjával űzöm ki az ördögöket…” [Biblia, Lukács 11:20]

„Én önmagamtól semmit nem teszek: Ahogy hallok, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos; mert nem a saját akaratomat keresem, hanem az Atya akaratát, Aki elküldött engem.” [Biblia, János 5:30]

 Jézus Krisztus (béke legyen vele) küldetése – azért jött, hogy betöltse a Törvényt

Jézus (béke legyen vele) soha nem állított istenséget magáról. Világosan kijelentette küldetése természetét. Jézust (béke legyen vele) Isten küldte, hogy megerősítse a zsidóság korábbi törvényeit. Ez világos a következő kijelentésekből, amelyeket Jézusnak (béke legyen vele) tulajdonítanak Máté Evangéliumából:

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.” [Biblia, Máté 5:17-20]

 Isten küldte Jézust (béke legyen vele)

A Biblia említi Jézus prófétai természetű küldetését a következő versekben:

„…és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.” [Biblia, János, 14:24]

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” [Biblia, János 17:3]

Jézus (béke legyen vele) visszautasított minden utalást az istenségre vonatkozóan. Gondolkozzunk el a következő eseten, amit a Biblia említ:

„És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” [Biblia,  Máté 19:16-17]

A Bibliából származó fenti kijelentések megcáfolják a keresztény dogmát Jézus istenségéről és a Jézus (béke legyen vele) áldozatán keresztüli megváltásról. Jézus (béke legyen vele) arra tanít, hogy az ember akkor üdvözül, ha betartja a parancsolatokat.

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvénybõl egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen. Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.” [Biblia, Máté 5:17-20]

 A názáreti Jézus (béke legyen vele) – az ember, akit Isten igazolt

A következő kijelentés a Bibliából támogatja az iszlámban lévő hitet, hogy Jézus (béke legyen vele) Isten Prófétája volt:

„Ó, Izrael népe, halljátok e szavakat: A názáreti Jézus, egy ember, akit Isten igazolt köztetek csodákkal és jelekkel, amelyeket Isten általa vitt véghez köztetek, ahogyan ti magatok is tudjátok.” [Biblia, Apostolok Cselekedetei 2:22]

 Az első parancs, hogy Isten Egy

A Biblia egyáltalán nem támasztja alá a kereszténység szentháromság-hitét. Az egyik írástudó megkérdezte egyszer Jézust (béke legyen vele), hogy mi az első parancsolat mindenek felett, mire Jézus (béke legyen vele) csak megismételte, amit Mózes (béke legyen vele) mondott:

„Sama Iszraelu Adonai Ila Hajno Adna Ikhat.”

Ez egy héber idézet, amely azt jelenti:

„Halld, ó Izrael, az Úr, a mi Istenünk egyetlen Úr.”  [Biblia, Márk 12:29]

 ISTEN FOGALMA AZ ISZLÁMBAN

Az iszlám szemita vallás, amelynek több mint 1.2 billió követője van szerte a világon. Az iszlám szó azt jelenti: „alávetés Allah akaratának”. A muszlimok a Koránt tartják Isten kinyilatkoztatott szavának, amelyet Mohamed Prófétához (Allah áldása és békéje legyen vele) küldött. Az iszlám azt mondja, hogy Allah küldötteket és prófétákat küldött a korokon át Isten Egyedülvalósága és a túlvilágon való elszámolás üzenetével. Tehát az iszlám hittétellé teszi a korábbi prófétákban való hitet, kezdve Ádámmal, beleértve Noét, Ábrahámot, Izmaelt, Izsákot, Jákobot, Mózest, Dávidot, Jánost, Jézust és sok mást (béke legyen mindannyiukkal).

 Isten legpontosabb meghatározása

A legpontosabb meghatározása Istennek az iszlámban az Ikhlász szúrában található, amely a Szent Korán 112. fejezete.

 1. Mondd: „Ő Allah, az Egyedüli, az Egyetlen!

 2. Allah as-Samadu (az Úr, Akihez minden

 teremtmény fordul, abszolút és örökkévaló)

 3. Nem nemzett és nem nemzetett.

 4. És senki és semmi nem hasonló Őhozzá.”

(A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 112:1-4)

Az „as-Samad” szót nehéz lefordítani. Jelenti az abszolút létezést, amely csak Allahnak tulajdonítható, míg más létezők csak ideiglenesek, vagy bizonyos feltételektől függenek. Azt is jelenti, hogy Allah nem függ semmilyen személytől vagy dologtól, viszont mindenki és minden Tőle függ.

 Al-Ikhlász szúra – a teológia alapköve

Az Ikhlász szúra (A Korán 112. fejezete) a teológia alapköve. „Theo” görögül Istent jelent, és „logosz” tanulást. Tehát a teológia Isten tanulmányozását jelenti, és a muszlimok számára ez a négy soros meghatározás szolgál Isten tanulmányozásának próbaköveként. Bárki, aki jelentkezik az istenségre, ki kell, hogy állja ezt a „savtesztet”. Mivel Allah tulajdonságai, amelyeket e fejezet megnevez, egyedülállóak, a hamis és képzelt istenségeket könnyen fel lehet fedezni e sorok alkalmazásával.

 Mit mond az iszlám az „isten-emberekről”?

Indiát gyakran hívják az „isten-emberek” földjének. Ennek az az oka, hogy rengeteg úgynevezett spirituális mester él Indiában. Sok ilyen „bábá” vagy „szent” nagyszámú követővel rendelkezik több országból is. Az iszlám tiltja bármely emberi lény istenítését.

Hogy megértsük az iszlám álláspontját az ellen, hogy valaki istennek tekint emberi lényeket, elemezzünk egy ilyen „isten-embert”, Osho Rajneesht. Rajneesh egyike volt India számos „spirituális tanítóinak”. 1981 májusában elment az Egyesült Államokba, és alapított egy várost Rajneeshpuram néven. Később csalódott a nyugatban, és egyszer letartóztatták, majd kӧtelezték, hogy hagyja el az országot. Visszatért Indiába és megalapított egy kommunát Pune-ban, amely ma Osho-kommunaként ismert. 1990-ben halt meg. Osho Rajneesh követői abban hisznek, hogy ő a Mindenható Isten. Az Osho-kommuna egyik látogatója ezt a feliratot találta a sírkövén:

„Osho – soha nem született, soha nem halt meg; a Föld bolygót csak meglátogatta 1931 december 11. és 1990 január 19. között.”

Elfelejtették megemlíteni, hogy nem kapott vízumot a világ 21 országába. Rajneesh követői nem találják problémának, hogy „istenüknek”, amikor a Földre látogat, vízumra van szüksége ahhoz, hogy belépjen egy országba!

Vessük alá Bhagwan Osho Rajneesht, mint istenségre jelentkezőt, az Ikhlász szúra tesztjének, a teológia próbakövének.

i) Az első kritérium, hogy  Mondd: „Ő Allah, az Egyedüli, az Egyetlen! (Al-Ahad)”.

Rajneesh egyedüli? Nem. Sok olyan ember van, mint Rajneesh, akik istenséget állítottak magukról. Rajneesh néhány tanítványa még mindig azt állítja, hogy Rajneesh egyetlen.

ii) A második, hogy Allah asz-Szamadu (az Úr, Akihez minden teremtmény fordul, abszolút és örökkévaló)

Rajneesh biztosan nem abszolút és örökkévaló, mivel meghalt 1990-ben. Tudjuk az életrajzából, hogy cukorbetegségben, asztmában és krónikus hátfájásban szenvedett. Azt állította, hogy az Egyesült Államok Kormánya lassú mérget adott neki a börtönben. Képzeljük el, hogy megmérgezték a Mindenható Istent! Rajneesh sem nem abszolút sem nem örökkévaló.

iii) A harmadik kritérium, hogy „Nem nemzett és nem nemzetett”.

Tudjuk, hogy Rajneesh az indiai Dzsabalburban született, és volt édesanyja és édesapja is, akik később a tanítványai lettek.

iv) A negyedik teszt, ami a legszigorúbb, az az, hogy „És senki és semmi nem hasonló Őhozzá.”

Abban a pillanatban, amikor el tudjuk képzelni „Istent”, vagy össze tudjuk „Istent” hasonlítani bármivel, akkor ő (az „isten-jelölt”) nem Isten. Nem lehetséges az elménkben képet alkotni az Egyetlen Igaz Istenről. Tudjuk, hogy Rajneesh ember volt fehér lebegő szakállal. Két szeme és két füle volt, egy orra, egy szája. Rengeteg fotót találhatunk Rajneeshról. Abban a pillanatban, amikor el tudjuk képzelni istent, már nem Isten.

Sokakat megtéveszt, hogy antropomorf összehasonlításokat tegyenek például egy olyan emberrel, aki megkapta a Mr. Universe címet, mert ő volt a legerősebb ember a világon. Azon gondolkoznak, hogy Isten vajon mennyivel erősebb, mint Mr. Universe. Azonban a végső következtetés, amit levonhatunk a „savtesztről”, hogy senki nem megy át rajta, csak az igaz Isten.

 Milyen néven hívjuk Istent?

A muszlimok legszívesebben „Allah-nak” hívják Istent, a magyar „Isten” szó helyett. Az arab szó, „Allah” tiszta és egyedi, nem úgy, mint a magyar „Isten” szó, amellyel lehet játszani.

Ha hozzáteszünk egy „-k”-t, „Istenek”-et kapunk, ami az Isten többes száma. Allah egy és egyedülvaló, nincs többes száma. Ha hozzátesszük, hogy „nő” az Isten szóhoz, „istennőt” kapunk, amely a nőnemű istenség. Allah-nak nincs neme. Ha hozzátesszük a „-ség” képzőt, „istenség” lesz belőle, ami bálványra, hamis istenre utalhat. Az Allah egy egyedi szó, amely nem hív elő semmilyen képet az elmében és nem lehet megváltoztatni. Ezért a muszlimok szívesebben használják az Allah szót, de néha, amikor a nem muszlimokkal beszélünk, talán a nem megfelelő Isten szót jobb használni Allah helyett. Mivel e könyv szándékoltan mind a muszlim, mind a nem muszlim közönségnek íródott, az Isten szót használtam az Allah helyett több helyen.

 Isten nem válik emberré

Néhány ember azzal érvel, hogy ha Isten mindenre képes, akkor miért nem vehet fel emberi formát? Ha Isten akar, emberré válhat. De akkor nem marad Isten, mivel Isten tulajdonságai sok szempontból teljesen összeegyeztethetetlenek az emberekével. A következő bekezdések megmutatják az abszurditását ennek a gondolatnak, hogy Isten emberré váljon.

Isten halhatatlan, az emberek viszont halandóak. Nem lehetséges egy Isten-ember, vagyis egy halhatatlan lény, aki ugyanakkor halandó, ugyanabban az entitásban. Ez értelmetlen. Istennek nincs kezdete, míg az embereknek van kezdetük. Nem lehet olyan ember, akinek nincs kezdete, de ugyanakkor van kezdete. Az embereknek van végük. Nem létezhet olyan lény, akinek nincs vége, de ugyanakkor van. Ez értelmetlen.

A Mindenható Istennek nincs szüksége ételre, míg az emberi lényeknek tápanyagra van szükségük az életben maradáshoz.

„Ő táplál, ám Ő nem tápláltatik.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:14 (részlet)]

Istennek nincs szüksége pihenésre vagy alvásra, míg az emberi lények nem tudnak végtelenül pihenés nélkül élni.

„Allah! Nincs más isten csak Ő! Az Élő, Az Őnmagában Létező Örӧk. Nem foghatja el Őt szendergés sem álom. Övé minden, ami az egekben és fӧldӧn van.”  [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:255 (részlet)]

 Az emberi lények imádata nem használ semmit

Mivel az a gondolat, hogy Isten emberré válik, elfogadhatatlan, abban is egyetérthetünk, hogy nincs is értelme egy másik emberi lényt imádni. Ha Isten emberi alakot ölt, megszűnik Istennek lenni, és az ember tulajdonságaival rendelkezik. Ha például egy kiváló professzor egy baleset hatására elveszti az emlékezetét, értelmetlen lenne a tanítványai részéről, ha továbbra is tőle akarnának órákat venni.

Ezenfelül ha Isten emberi alakot ölt, az az ember később nem lehet újra Isten, mivel az emberi lények természetükből adódóan nem rendelkeznek az istenné válás képességével. Isten imádata emberi formában egy logikai bukfenc, és minden formája elfogadhatatlan.

Emiatt beszél a Szent Korán az antropomorfizmus minden formája ellen. A Dicsőséges Korán azt mondja a következő versben:

„Nincs Hozzá hasonló.”  [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 42:11 (részlet)]

 Isten nem tesz Istenhez nem illő tetteket

A Mindenható Isten tulajdonságai kizárnak minden rosszat, mivel Isten az igazságosság, a könyörület és az igaz kútfeje. Istenről soha nem lehet azt gondolni, hogy valamilyen istentelen dolgot tenne. Nem képzelhetjük el Istent, hogy hazudik, igazságtalan, hibázik, elfelejt valamit, vagy, hogy más hasonló emberi hibába esne. Isten képes lenne igazságtalanságot tenni, ha akarna, de soha nem teszi, mert az igazságtalanság nem isteni tett.

A Szent Korán azt mondja:

„Allah egy porszemnyi jogtalanságot sem fog elkӧvetni.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:40 (részlet)]

Isten lehetne igazságtalan, ha akarna, de abban a pillanatban, amint Isten igazságtalanságot követne el, megszűnne isten lenni.

 Isten nem felejt, és nem hibázik

Isten nem felejt el semmit, mert a felejtés nem isteni cselekedet, hanem az ember korlátaiból származik. Isten nem hibázik, mert a hiba Istenhez nem illő cselekedet.

„Az én Uram nem téved és nem felejt.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 20:52 (részlet)]

 Isten Istenhez illő cselekedeteket tesz

Isten mindenre képes, az iszlám istenképe szerint Isten az, akinek minden dolog megtétele hatalmában áll. A Szent Korán több helyen mondja:

„Allah mindenre képes.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:106, 2:109, 2:284, 3:29, 16:77, 35:1]

Máshol azt mondja a Dicsőséges Korán:

„Ő az, Aki azt tesz, amit akar.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 85:16]

Emlékezzünk rá, hogy Allah csakis isteni cselekedeteket szándékozik tenni, nem Istenhez nem illőeket.

Sok vallás hisz közvetlen vagy közvetett módon az antropomorfizmus filozófiájában, vagyis, hogy Isten emberi alakot ölt. Olyan tiszta és szent módon képzelik el a Mindenható Istent, mint valaki, aki nem ismeri az emberek nehézségeit, hibáit és érzéseit. Hogy szabályokat alkosson az emberek számára, lejött a földre emberi formában. Ez a félrevezető logika milliókat befolyásolt az idők során. Elemezzük most ezt a felvetést, hogy kiderüljön, kiállja-e az ésszerűség próbáját.

 A Teremtő készíti el a használati utasítást

Allah (SWT) ellátta az embereket ésszel és intelligenciával. Használati tárgyakat találunk fel és gyártunk különböző célokra. Nagy számban készülnek például hangfelvevők. Senki nem gondolja, hogy ahhoz, hogy megértsük, mi hasznos egy hangfelvevő számára, a gyártónak magának is hangfelvevővé kellene válnia. Az ember azt feltételezi, hogy a gyártó mellékelni fogja a használati utasítást, mivel ő ismeri a legjobban a terméket. Röviden a használati utasítás tartalmazza a készülékkel kapcsolatos utasításokat és tilalmakat.

Ha az embert képzeljük a gép helyébe, akkor ez egy nagyon bonyolult teremtménye Allah-nak. Urunk és Teremtőnk, Allah nem kell, hogy emberi formát öltsön ahhoz, hogy tudja, mi jó és mi rossz az embereknek. Csak oda kell adnia az embereknek a hozzájuk való használati utasítást. A Szent Korán az emberek használati utasítása.

Ezen túlmenően tudnunk kell, hogy Allah el fogja számoltatni teremtményeit az Ítéletnapon. Ezért teljesen ésszerű, hogy Isten tudatja az emberekkel az élethez szükséges parancsokat és tilalmakat.

 Allah Küldötteket választ

Allah nem kell, hogy személyesen lejöjjön ahhoz, hogy megírja a használati utasítást. A különböző korokban Allah embereket választott minden népből, hogy közvetítsék az isteni üzenetet. Ezeket a kiválasztott embereket hívják Isten küldötteinek és prófétáinak.

 Néhány ember „vak” és „süket”

Az antropomorfizmus filozófiájának abszurditása ellenére sok vallás követője hisz benne és hirdeti másoknak. Nem sértés ez az emberi intelligencia számára, és a Teremtő felé, Aki ellátott minket ezzel az intelligenciával? Ezek az emberek valóban „süketek” és „vakok” annak ellenére, hogy Allah ellátta őket a hallás és a látás képességével. A Szent Korán azt mondta:

„Süketek, némák, vakok! És nem térnek vissza (Az Igaz, Egyenes Útra).” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:18 (részlet)]

A Biblia hasonló üzenetet ad Máté Evangéliumában:

„Látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.” [Biblia, Máté 13:13]

Hasonló üzenet olvasható a hindu írások közül a Rigvédában.

„Lehet valaki, aki látja a szavakat, de mégsem látja őket; vagy egy másik, aki hallja ezeket a szavakat, de valójában nem hallja őket.”  [Rigvéda 10:71:4]

Mindezek az írások azt mondják olvasóiknak, hogy a dolgok világossá vannak téve, de mégis vannak, akik eltávolodnak az igazságtól.

 ISTEN TULAJDONSÁGAI

Allahhoz tartoznak a legszebb nevek

A Szent Korán azt mondja:

„Mondd: Fohászkodjatok Allah-hoz, vagy fohászkodjatok a Könyӧrületeshez! Bármelyikhez is fohászkodtok Őt illetik meg a Legszebb Nevek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 17:110 (részlet)]

Hasonló üzenetet hordoznak Allah legszebb neveivel kapcsolatban a következő versek, ahol Allah neveit ismétli:

Szúrah Al-Araf (7:180), Szúrah Taha (20:8), Szúrah Al-Hasr (59:23-24)

A Korán a Mindenható Istennek nem kevesebb, mint 99 tulajdonságát adja meg, és ezek megkoronázása az Allah név. A Korán Allah-ot Ar-Rahman (A Könyörületes), Ar-Rahím (Az Irgalmas), vagy Al-Hakím (A Bölcs) néven említi, sok más név mellett. (Ezek közül) bármelyik néven lehet szólítani Allahot, csak szép kell, hogy legyen, és ne kötődjön hozzá elképzelt kép.

 Isten minden tulajdonsága egyedi, és csakis Ő rendelkezik velük

Isten nemcsak egyedi tulajdonságokkal bír, hanem e tulajdonságok közül bármelyik elégséges ahhoz, hogy azonosítsuk Őt. Elmagyarázom részletesen. Vegyük egy híres személyiség példáját, mondjuk Neil Armstrong űrhajósét.

Valaki azt mondja, hogy Neil Armstrong amerikai. A tulajdonság, hogy Neil Armstrong amerikai, helyes, de nem elégséges ahhoz, hogy beazonosítsuk őt. Vagy mondhatjuk, hogy Neil Armstrong űrhajós. De az a tulajdonság, hogy űrhajós, még mindig nem egyedül Neil Armstrong jellemzője. Viszont ha azt mondjuk, hogy Neil Armstrong volt az az ember, aki először lépett a Holdra, akkor arra a kérdésre, hogy ki volt az első ember, aki a Holdra lépett, nem lehet más választ adni, mint egy, vagyis Neil Armstrong. Hasonlóképpen a Mindenható Isten tulajdonságainak is egyedinek kell lenniük, mint pl. Az Univerzum Teremtője. Ha azt mondom, egy ház teremtője, az lehet, hogy igaz, de nem egyedi. Emberek ezrei tudnak épületeket készíteni, tehát így nem lenne különbség ember és Isten között. Allah-nak azonban minden egyes tulajdonsága egyedül Allah-ra jellemző.

Például:

„Ar-Rahím”, Az Irgalmas

„Ar-Rahman”, A Könyörületes

„Al-Hakím”, A Bölcs

Tehát amikor valaki megkérdezi, ki Ar-Rahím, Az Irgalmas, csak egy válasz lehetséges: Allah.

 Isten egyik tulajdonsága nem mondhat ellent a többinek

Hogy a korábbi példával folytassuk, ha valaki azt mondja, hogy Neil Armstrong egy amerikai űrhajós, aki csak 150 cm magas, a tulajdonság (amerikai űrhajós) igaz, viszont a hozzátett minőség (csak 150 cm) hamis. Hasonlóképpen, ha valaki azt mondja, hogy Isten az Univerzum Teremtője, akinek egy feje, két keze, két lába, stb. van, akkor a tulajdonság (az Univerzum Teremtője) az helyes, viszont a hozzátett minőség (emberi forma) helytelen és hamis.

 Minden tulajdonságnak az egyetlen, ugyanazon Istenre kell, hogy mutasson

Mivel csak egyetlen Isten van, ezért minden tulajdonságnak ezt az egyetlen Istenre kell, hogy utaljanak. Ha azt mondjuk, hogy Neil Armstrong volt az első amerikai űrhajós, aki a Holdra lépett, és a második Edwin Aldrin volt, akkor mindkettőjük egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek. Ha ehhez hasonlóan azt mondanánk, hogy a Teremtő egy Isten, és a Fenntartó egy másik Isten, az abszurd lenne, mivel csak egyetlen Isten van, aki mindeme tulajdonságok összességével rendelkezik.

 Isten Egyedülvalósága

Néhány többistenhívő azt állítja, hogy a több mint egy Isten létezése nem illogikus. Mutassuk be, hogy ha több mint egy Isten létezne, akkor vitatkoznának egymással, mert minden Isten a saját akaratát akarná érvényesíteni a többi Isten akarata ellenében. Erre láthatunk példákat a politeista és a panteista vallásokban. Ha egy „Isten” legyőzetik, vagy képtelen legyőzni másokat, akkor ő bizonyosan nem az egyetlen igazi Isten. Az a gondolat is népszerű a politeista vallásokban, hogy a több isten mindegyike külön-külön feladattal rendelkezik. Mindegyik az emberi lét egy bizonyos részéért felelős, mint pl. a Nap-isten, az Eső-isten, stb. Ez azt sugallja, hogy egy „Isten” képtelen bizonyos tettek megtételére, és nem tud más „istenek” feladatairól és felelősségéről. Ha több mint egy Isten lenne, az biztosan összevisszasághoz, rendetlenséghez, káoszhoz, és az univerzum széteséséhez vezetne. Az univerzum azonban teljes harmóniában van.

A Szent Korán azt mondja:

„Ha e kettőben (az egek és fӧld) más isten is lenne, mint Allah, akkor mindkettő romlásba dőlne. Magasztaltassék a Trón Ura! Mentes Ő attól, amit állítanak!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 21:22]

Ha több mint egy Isten lenne, elvennék azt, amit teremtettek. A Szent Korán azt mondja:

„Nem vett Allah maga mellé fiút és nem volt vele más isten. Hiszen minden más isten elvenné azt, amit ő teremtett és talán egyik a másik fölé kerülne. Magasztaltassék Allah! Mennyire felette áll Ő annak, amit Róla mondanak.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 23:91]

Tehát az egyetlen Igaz, Fenséges, Mindenható Isten létezése az egyetlen logikus Istenkép.

Vannak olyan vallások, mint a buddhizmus és a konfucianizmus, amelyek agnosztikus vallások. Nem mondanak semmit Istenről. Nem erősítik meg, és nem is tagadják le Isten létezését. Vannak más vallások, mint a dzsainizmus, amelyek ateista vallások, amelyek nem hisznek Isten létezésében.

In shaa Allah (ha Isten akarja) ki fogunk adni egy könyvet „A Korán Isten Szava?” címen, amelyben alhamduliLlah (hála Istennek) szövegekkel bizonyítom Allah (SWT) létezését az ateistáknak és az agnosztikusoknak az ésszerűség, a logika és a tudomány eszközeivel a Szent Koránra alapozva.)

 MINDEN VALLÁS TULAJDONKÉPPEN MONOTEISTA

Minden nagyobb vallás, amely hisz Isten létezésében, egy magasabb szinten hisz egy felső Istenben. Minden vallási szöveg a monoteizmusról, vagyis az egyetlen Istenben való hitről beszél.

Az emberek tetszésük szerint változtatják meg az írásokat

Az idő múlásával a legtöbb vallási szöveget megváltoztatták és kiforgatták az emberek, hogy számukra kedvezőbb legyen. Sok vallás hitelvei emiatt megváltoztak a monoteizmusról panteizmusra vagy politeizmusra. A Szent Korán azt mondja:

„De jaj azoknak, akik az Írást maguk kezével írják! Majd azt mondják: «Ez Allah-tól van.» (Teszik ezt azért,) hogy azt olcsó áron elvesztegessék. Jaj nekik azért, amit a kezük írt! És jaj nekik azért is, amit (így) megszereznek!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 2:79]

 TAUHÍD

 Meghatározás és kategóriák

Az iszlámban a „Tauhíd” nem csak monoteizmus, vagyis az abban való hit, hogy csak egyetlen Isten létezik, hanem annál sokkal több. A tauhíd szó szerint „egyesítést” jelent, vagyis az „egység megerősítése”, és az arab „wahhada” igéből származik, amely egyesítést, megszilárdítást jelent.

A tauhídot három kategóriára lehet osztani

(i)                 Tauhíd ar-Rubúbíja

(ii)               Tauhíd al-Aszmá wasz-szifát

(iii)             Tauhíd al-Ibáda (vagy al-Uluhijja – a ford.)

 Tauhíd ar-Rubúbíja (Az Úrság egységének fenntartása)

 Az első kategória a Tauhíd ar-Rubúbija. Rubúbíja a „Rabb” szúgyökből származik, amelynek jelentése Úr, Fenntartó, Nevelő, stb.

Ezért a tauhíd ar-Rubúbíja azt jelenti, hogy az Úrság egységének fenntartása. Ez a kategória azon az alapelven nyugszik, hogy egyedül Allah hozta létre a dolgokat amikor még semmi sem létezett. Ő teremtett minden létezőt a semmiből. Ő egyedül az egyetlen Teremtője, Fenntartója, Irányítója az egész univerzumnak és mindennek benne, anélkül, hogy bármire szüksége lenne belőle.

 Tauhíd al-Aszmá wasz-Szifát (Allah Nevei és Tulajdonságai egységének megőrzése)

A második kategória a Tauhíd al-Aszmá wasz-Szifát, amely azt jelenti, hogy Allah Nevei és Tulajdonságai egységének megőrzése. Ez a kategória öt részre osztható:

(i)                 Allahról csak úgy lehet beszélni, ahogyan Ő maga és az Ő Prófétája jellemezte Őt.

Allahról megfelelő módon kell beszélni, ahogyan Ő és a Prófétája leírta, anélkül, hogy megmagyaráznánk neveit és tulajdonságait, és más jelentést adnánk nekik, mint a helyes jelentésők.

(ii)               Allahról úgy kell beszélni, ahogyan Ő beszélt Magáról

Allahról úgy kell beszélni, hogy nem adunk Neki új nevet vagy tulajdonságot. Például Allahról nem beszélhetünk úgy, mint Al-Ghaadib, vagyis a Haragos, annak ellenére, hogy Ő mondott olyat, hogy megharagszik, viszont sem Allah sem a Prófétája nem használták ezt a nevet.

(iii)             Allahról úgy kell beszélni, hogy nem adjuk Neki az Ő teremtményeinek a tulajdonságait.

Istenről beszélve szigorúan távol kell maradnunk attól, hogy az Ő általa teremtett lények, dolgok tulajdonságaival ruházzuk fel Őt. Például a Biblia azt írja, hogy Isten megbánta a rossz gondolatait, hasonlóan ahhoz, ahogyan az emberek felismerik a hibáikat. Ez teljesen ellenkezik a Tauhíd alapelvével. Isten nem bán meg semmit, és nem is követ el semmilyen hibát vagy tévedést.

A kulcsfontosságú alapelv, amikor Allah tulajdonságairól van szó, a Szent Koránban található, az as-Súra szúrában:

„Nincs Hozzá hasonló! Ő a Halló és a Látó.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 42:11 (részlet)]

Bár a hallás és a látás emberi tulajdonságok, amikor az Istennel kapcsolatban hangzanak el, akkor összehasonlíthatatlanul tökéletes tulajdonságokról van szó, amely nem olyan, mint az embereké, akiknek fülekre és szemekre van szükségük, és akiknek látása és hallása korlátozott.

(iv)              Az embereket nem illethetik Isten tulajdonságai

Embereket illetni Isten tulajdonságaival szintén ellenkezik a Tauhíd alapelveivel. Például, ha valaki azt mondja egy emberről, hogy nincs kezdete és vége (örök életű).

(v)                Allah nevét nem lehet teremtményeknek adni.

Az isteni neveket lehet teremtményeknek adni határozatlan formában, mint „Raúf” vagy „Rahím”, mivel Allah használta ezeket a neveket a próféták jelzésére, de ’Ar-Raúf’ (A Jámbor) vagy ’Ar-Rahím’ (Az Irgalmas) csak akkor lehetnek személynevek, ha az „Abd” előtagot helyezzük eléjük, amely szolgát jelent, tehát Abdur-Raúf, vagy Abdur-Rahím.

 Tauhíd al-Ibáda (az imádat/szolgálat egységének fenntartása)

Az Ibáda meghatározása és jelentése

Tauhíd al-Ibáda azt jelenti, hogy az imádat/szolgálat egységének fenntartása. Az ibáda az arab „Abd” szógyökből származik, amelynek jelentése szolga. Tehát az ibáda szolgálatot és imádatot jelent. A szaláh (ima) az ibáda legmagasabb formája, de nem az egyetlen formája. Az emberek félreértik, azt hiszik, hogy a Mindenható Isten imádata csak rituális imákat jelent, de az imádat fogalma az iszlámban teljes engedelmességet, alávetést és szolgálatot jelent. Isten parancsainak követése és a távolmaradás azoktól a dolgoktól, amiket megtiltott, ez is ibáda (Istenszolgálat), és ez az imádat csakis Allahot illeti meg, senki mást.

Mindhárom kategóriát egyszerre kell figyelembe venni.

Csak az első két kategóriában való hit a tauhíd al-Ibáda nélkül értelmetlen. A Korán példát állít a „musrikín” (bálványimádók)-ról a Próféta idejében, akik elfogadták a Tauhíd első két aspektusát. A Korán elbeszéli ezt:

„Mondd: «Ki az, aki gondoskodik rólatok az égből és a földből, vagy ki az, aki a hallás és a látás fölӧtt rendelkezik és ki hozza elő az élőt a halottból és hozza elő a halottat az élőből? Ki rendezi a parancsot?» Azt fogják mondani: «Allah» És te mondd: «Hát nem vagytok istenfélők?»”  [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 10:31]

Hasonló példát ismétel meg a Zukhruf szúra a Szent Koránban:

„Ha megkérdeznéd, ki teremtette őket, azt mondanák: «Allah!» Hogyan fordulhatnak el ennyire (Allah a Magasztos, szolgálatától, Aki teremtette őket)?” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 43:87]

A mekkai pogányok tudták, hogy Allah az ő Teremtőjük, Fenntartójuk, Uruk és Mesterük. Mégsem lettek muszlimok, mivel más isteneket is imádtak Allah mellett. Allah kategóriákra osztályozta a „kuffár-t” (hitetleneket) és a „musrikín-t” (bálványimádókat, és azokat, akik társakat állítanak Isten mellé).

„Ám a legtöbben kӧzülük nem hisznek Allah-ban, csak úgy, hogy társítanak.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 12:106]

Így a tauhíd al-Ibáda, vagyis az Istenimádat/Istenszolgálat egységének fenntartása a Tauhíd legfontosabb aspektusa. Allah egyedül méltó az imádatra, és egyedül az Ő imádata használ az embernek.

 SIRK

 a.   Meghatározás

A fent említett kategóriák bármelyikének elhagyását vagy a Tauhíd követelményeiben bármiféle hiányosságot sirknek nevezzük. Sirk szó szerint azt jelenti, hogy megosztani, vagy társakat állítani. Az iszlám terminológiában azt jelenti, hogy társakat állítani Allah mellé, és ez egyenlő a bálványimádással.

 b.   A sirk a legnagyobb bűn, amit Allah soha nem bocsát meg

A Szent Korán leírja a legnagyobb bűnt a Nisza szúrában:

„Allah nem bocsátja meg, hogy társítást kӧvessenek el Vele szemben. Ám megbocsátja azt, ami ezen kívül van, annak, akinek, akarja. Aki társítást kӧvet el Allah-hal szemben, az bizony hatalmas bűnt eszelt ki.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:48]

Ugyanezt az üzenetet ismétli máshol a Nisza szúra:

„Bizony Allah nem bocsátja meg azt, hogy társítsanak Mellé. Ám megbocsátja azt, ami ezen kívül van annak, akinek akarja. Aki társít Allah mellé, az bizony vivő tévelygésben van!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 4:116]

 c. A sirk a pokolba vezet.

A Korán azt mondja a Maida szúrában:

„Bizony hitetlenkednek azok, akik azt mondják: «Allah a Messiás, Mária fia!» A Messiás mondta: «Ó, Izráel fiai! Allah-ot szolgáljátok! Az én Uramat és a ti Uratokat!» Aki pedig társítást kӧvet el Allah-hal szemben, Allah az ő számára tilalmassá tette a  Paradicsomot. És az ő menedéke a Tűz lesz. A bűnӧsӧknek nincsenek segítőik!” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 5:72]

 d.   Az imádat és az engedelmesség csakis Allahot illetik meg

A Korán említi az Ál-Imrán szúrában:

„Mondd: «Ó Kӧnyv Népe (zsidók és keresztények)! Jöjjetek (és egyezzünk meg) kӧztünk és kӧztetek egyenes és igazságos szóra: Arra, hogy nem szolgálunk mást csak Allah-ot! (És arra, hogy) Nem állítunk Mellé társakat! (És arra, hogy) Egyikünk sem választja a másikat urának Allah helyett! Ám, ha elfordulnak, akkor mondjátok: Tanúsítsátok, hogy mi muzulmánok vagyunk!»” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 3:64]

 ÖSSZEGZÉS

A Szent Korán azt mondja:

„És ne szidalmazzátok azokat, akikhez Allah helyett fohászkodnak, (nehogy) ők is szidalmazzák Allah-ot ellenséges érzületükben, tudás nélkül.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 6:108 (részlet)]

„És ha a földön lévӧ valahány fa írótoll lenne is és a tenger (tinta), és utána még hét tenger segítene is, Allah szava akkor sem fogyna el. Allah bizony Hatalmas és Bölcs.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 31:27]

„Ó, emberek! Példázat hangzott el! Figyeljetek oda rá! Bizony azok, akikhez Allah helyett fohászkodtok még egy legyet sem tudnak teremteni, még ha összefognak akkor sem. Ha pedig a légy  megfosztja őket valamitől, nem tudják azt visszaszerezni tőle. Gyenge bizony az is, aki kér és az is, akitől kérnek.” [A Kegyes Korán értelmezésének fordítása, 22:73]